Helyőrség: Interjú Pál Sándor Attila költővel

2020. december 05., 07:20

Pál Sándor Attila költővel legújabb, Balladáskönyv című kötetének bemutatóján készített interjút Bíró-Balogh Tamás a Tiszatáj folyóirat online oldalán.

 

Pál Sándor Attila költő - Fotó forrása: Facebook

 

A Törzsasztal Műhely, kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét, november elején tartotta meg az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila.

– A kötet három mottóval kezdődik, mind valamiképpen a múltat, az elmúlást, a korábbi korokat sűríti magába, viszont a kötet verseiben inkább kortárs helyzetek rajzolódnak ki. Milyen viszonyban vannak a mottók a Balladáskönyv szövegeivel?

– A mottók Rakovszky Zsuzsától, Arany Jánostól és idősebb Pál Sándortól származnak, és mindegyik valamiképpen a múltra, az eltűnt időre, az elmúltak valódiságára reflektál. Ha a versekből kirajzolódó történések, eseményfoszlányok kortárs helyzeteknek is tűnhetnek, mindig van bizonyos distancia, meg aztán kérdés az is, „kortárs helyzetnek” minősül-e még egy kilencvenes évekbeli történet? A szövegekben szereplő rekvizitumok szerintem inkább letűnt korokéi, még ha találkozni is velük itt-ott.

Bemégy a nagyszülők házába, és nézegeted a tárgyakat.

– Az első vers A falba épített asszony balladája címet viseli, és utalásaival Kőmíves Kelemen balladáját idézi fel, vagyis az olvasói elvárás népi (vagy a mottó miatt Arany-) balladák kortárs megközelítéseként kezdi értelmezni a kötetet. Miért éppen ezt a verset választottad nyitószövegnek? Milyen viszonya van a kötet verseinek a hagyományos balladákkal?

– A különféle balladáskönyvek, magyar népballadákat összegyűjtő kötetek általában típusonként közlik a szövegeket, variánsokkal együtt; különféle csoportok vannak, és az általam forgatott, ilyen jellegű könyvek szinte kivétel nélkül a falba épített asszony tematikával nyitottak, a Kőműves Kelemen-ballada szövegváltozatai sorjáztak, így valahogy evidens volt, hogy a saját variánsommal nyissam a kötetet. A kötet versei esetenként megidézik, átírják, szétírják, linkelik a hagyományos balladákat, de nem folyamatosan, és bízom benne, hogy nem erre az egy kulcsra jár a könyv. Nem bírt volna túlságosan nagy téttel, ha fogok egy magyar népballada-gyűjteményt és szépen átírogatom a szövegeket.

A teljes interjú a Tiszatáj oldalán olvasható.