Folytatódott a 20. századi szerzők köré épülő megemlékezés a MOM Kulturális Központban, melynek ez alkalommal, a 95 éve született Juhász Ferenc élete, alakja, illetve alkotói munkássága volt a téma. A bemutatón Csányi Vilmos, Féner Tamás, Zalán Tibor, Hámori Gabriella és a költő lánya, Juhász Anna voltak a színpadon.
„S az embernek szüksége van az önismeretre, ezért is fog a költészet, az emberiségért fennmaradni” – hangzott Juhász Ferenc egyik vallomásos prózájának utolsó mondata, mely – mint kiderült – egész költészetét végigkísérte. Csányi Vilmos az érdeklődő, kíváncsi Juhász Ferenc alakját idézte meg, aki még a magába szívott biológiai tudáshalmazt is – egészen elképesztően, minden hiba nélkül – beépítette a költészetébe: „… egész nap etológiáról beszélgettünk. Én hozzá vagyok szokva, hogy a hallgatók érdeklődnek időnként néhány percig, de azt, hogy valaki egy egész nap érdeklődjön, és olyan mélységekig, amely már az én tudásom határain is mozog, az egy egészen különös dolog. És hát a legkülönösebb aztán évek, évtizedek múlva, amikor viszontláttam egy részét ennek a beszélgetésnek a versekben” – tette hozzá Csányi Vilmos. S pontosan ez a természeti, tudományos kötődés az, ami Juhász Ferenc költészetében az egyik leghangsúlyosabb, éppúgy, mint a fotó, a látás, valamint az irodalom.
„Szeretem benned az édesapádat, érzékelem benned, hogy te is viszed őt tovább. Ő egy csodálatos, zseniális költő volt és mindeközben egy csodálatos és erős családi élete tudott lenni, és ez valahogy nekem mindig felértékeli őt” – emlékezett vissza Hámori Gabriella, aki már szinte részese a Juhász családnak, s aki azt is hozzátette: „Juhász Ferenc talán a kora előtt járt, ugyanis vélhetően ehhez, a mostani, felgyorsult világhoz szokott agyunk tudná kellőképpen megragadni az ő sűrű, szerteágazó képeit.” A költő lánya, Juhász Anna is felidézte édesapja őszinte szavait, erős kötődését, melyet egy könyv dedikálásának felolvasásával tett érzékelhetővé. Juhász Anna szülei ugyanis 1978. augusztus 16-án házasodtak össze, 1978. augusztus 15-re bejegyezve pedig a következő sorok álltak a könyvben: „Drága, Magda! Köszönöm, hogy megszülted azt a lányt, aki asszonyom lesz holnap, azt a tisztaságot, ami lángjával csipkebokorként ég hű szívemben. Fiadként, Juhász Ferenc.” S valami ilyesmit sugall a Búcsú az ifjúságtól és a Tűzliliom az éjszakában című vers is, melyek fantasztikus előadásban hangzottak el az est folytatásában.
Csányi Vilmos elmesélte azt is, hogy ő maga sosem tett különbséget növények és állatok között, ugyanis valami olyan van bennük, ami bennünk, emberekben is fellelhető, mégpedig az életnek a tudata. Elmondása szerint Juhász Ferenc is épp ezt vallotta, mindezt magától értetődőnek vette, s többek között pontosan emiatt csodálta olyannyira a költőt
„Féner Tamás a megbízhatóság és a hűség gyermeke, tiszta művész, rejtelme nem a bonyolultságban van, hanem a tömörségben és életbizalmában. Féner Tamás emberi és műbeli mosolyát szeretni kell, mint egy gyönyörű napraforgót, mint a világon mindent, ami a fény miatt és a fény által van” – olvasta Juhász Anna édesapja szavait a jelen lévő Féner Tamás fotográfusról, aki aztán Juhász Ferenccel közös élményeibe is beavatta a résztvevőket. Ezt követően pedig Zalán Tibor beszélt Juhász Ferenc költői nyelvezetéről, a vele és Pilinszky Jánossal való kapcsolódásáról; elmondása szerint Juhász Ferenc „az egész világegyetemet akarja megragadni a műveiben, és ennek megfelelően alakítja ki hozzá a nyelvet. Szó szerint gyártotta a szavakat, elképesztő mennyiségben.” Zalán Tibor e két nagyszerű költő munkásságát követte, alkalmazta, főként Pilinszkyét, ugyanis elmondása szerint Juhász Ferenc egyszerűen követhetetlen volt, nyelvezetében is; párját ritkította a magyar irodalomban.
A Babonák napja, csütörtök és a Gyerekkor című Juhász Ferenc-versek megszólaltatásával a költő gyerekkora is megidéződött. Juhász Anna utolsó kérdéseit pedig két kötet rövid bemutatásával is összekapcsolta. Az est háziasszonya elsőként Csányi Vilmos Sétálgatok a kertemben című könyvét mutatta fel a közönségnek, melyben az etológus egy különleges séta során mutatja meg, illetve vezeti be az olvasóit a saját világába, a saját kertjébe. ,,A világegyetem az emberben látja először önmagát, az emberben ismeri föl léte anyagát és elvirágzó állapotait. Aki érti a kertet, az látja a világot, felismeri benne önmagát is.” Ezek a gondolatok pedig, ahogy korábban már elhangzottak: szorosan kapcsolódnak Juhász Ferenchez és költészetéhez is – ugyanakkor a könyvben Csányi Vilmos szépirodalmi munkássága is, a szépirodalomhoz való viszonya is szépen körvonalazódik. ,,Nagyon szeretem a kertemet, a növényeimet, viszonyom van velük, és úgy gondoltam, hogy erről azért számot kell adni. Én nem szeretek a magánéletemről beszélni, mert az csakis az enyém, és nem adom másnak, de a kert az mindenkié, lehet róla beszélni” – emelte ki az etológus.
Juhász Anna és Féner Tamás egy különleges fotót is felemlegetett: a képen Juhász Ferenc arca és az aláírásának a megsokszorozott változata látható. Ez az alkotás két fotósorozat eredményeként született: elsőként Féner Tamás Juhász Ferencről készített képeket, majd egy másik sorozatban különböző, szakrális tárgyakat fényképezett. Pár év múlva pedig úgy döntött, hogy megpróbálja ezt a két világot egyesíteni.
Egy nagyon friss, pár napja megjelent kötetet is magával hozott az est háziasszonya: a Más Petőfi az enyém című könyv által Juhász Ferenc és Petőfi Sándor irodalmi története, irodalmi kapcsolódása is megelevenedett a színpadon, amely azt a kérdést is magával hordozza: hol tartunk egy-egy életmű értékelésével, illetve hogyan tudunk összekapcsolni különböző életműveket egymással. Ez a könyv annak is a bizonyítékaként szolgál, hogy Juhász Ferenc egész életében valamilyen formában a kétszáz éve született váteszi költőnkhöz szeretett volna kapcsolódni. Zalán Tibor azt is kiemelte, hogy az irodalmár édesapjának életműve – a rengeteg recepció ellenére – még nincs megfelelő helyre emelve, mint mondja: egy ilyen nagy költő ekkora jelentőségű és kaliberű életművét csak nagyon nagy távolságból lehet igazán megérteni, feldolgozni.
A Juhász Ferenc-estnek egy különleges meglepetés vendége is volt: Takács László Párizsból tért haza, aki egy újabb művészeti ágat is bevonva mesélt a költő nagyszerűségéről. Takács László a költőt Csernus Tibor festő közös barátjukon keresztül ismerte meg, ő pedig a következőképpen emlékezik vissza rájuk: ,,Egyforma emberek voltak, ugyanaz az erő hajtotta őket, ugyanabba az irányba. Ez annyira igaz, hogy fiatal koruktól kezdve egészen idősebb korukig hasonlítottak egymáshoz. ez a fényképeken is látszik. De a gondolkodásmódjuk is rendkívül hasonlított. Számomra ez a két művész ugyanazt a valamit képviseli két különböző oldalról.”
A költőre való megemlékezés során a szerelem felidézése is helyet kapott: ,,mindig akkor érdemes magánéletről beszélni, ha az adott irodalmi esten helye van, itt pedig helye van ennek, mert irodalommá lett” – magyarázta Juhász Anna, majd ennek apropóján és az est zárásaképp meghallgattuk A forró vérrel telt selyemcsipkeserleg című Juhász Ferenc-verset is.
