– Miért a fákat választottad az ember és a természet összekapcsolására, eggyé olvasztására?
– Szerintem a fák talán legállandóbb részei a természetnek. Némelyik hosszú évtizedeken, évszázadokon keresztül létezik, és az ég felé nyújtózkodik. Minden folyamatosan változik körülöttük. Régebben sokszor gondoltam bele, milyen jó lenne, ha el tudnák mesélni, mi zajlott körülöttük a múltban. Ők is változnak, de az ember számára szinte láthatatlanul – fel sem tűnik, az évszakokkal járó körkörös átalakulásokat leszámítva. Az ember sokkal múlandóbb, és élete során, ha nem is tudatosan, de arra törekszik, hogy valamilyen szinten „állandó” maradjon. Elég akárcsak szokásai átörökítésére, az alkotói tevékenységre, vagy a nemzésre gondolnunk. A motívum kiválasztása egyébként egyáltalán nem volt tudatos. Csak jóval később döbbentem rá, mennyire meghatározóvá vált.
– A kötet olvasásakor erősen élénk kép jelenik meg előttünk: nagy belső csend van az elbeszélőben (a szavakban és a sorokban, sorok között is), miközben odakint fúj a szél, be akar törni és „hiába zárom be az ajtót […] felszakítja az ablakon a tájat”. Mi a szél? És ez a belső csend a legtöbbször mitől olyan törékeny, üres, hideg?
– Leginkább talán elidegenedés – nemcsak a külvilágtól, hanem önmagunktól is. Az előbbi esetében van kapaszkodó – ez te vagy önmagad számára. De ha te is eltűnsz, már nincs mibe kapaszkodni. Érdekes, az elidegenedésről talán korábban jutna eszünkbe az üres és törékeny csend állapota, de szerintem az már csak eredménye. Az, ahogy megtörténik, és a ráébredés pillanata sokkal inkább ragadható meg a szél természetével. A belső csend hideg, mert egy vihar eredménye. Üres, mert kérdések vannak, de nincs válasz, vagy nincs egy válasz. Törékeny, mert bármikor jöhet egy új vihar.
– Nagyon sok rémálom és ijesztő, éberálomszerű jelenet van a versekben. Jó álmok és álmodozás viszont nincsenek. A bizonytalanság, jövőtlenség alapélmény, vagy csak egy állapotot próbáltál megfogni vele?
– Nem akartam, hogy a jövőtlenség alapélménynek tűnjön. Amíg állapot, addig nem olyan végzetes, kezelhető, legalábbis úgy tűnik, van belőle kiút. Azt, hogy van kiút, szándékosan nem írtam le, akkor és ott úgy tűnik, hogy nincs. A bizonytalanság és szkepticizmus már sokkal inkább alapélmény, de ezzel együtt lehet élni, meg lehet szokni, hogy gyakori vendég, és meg lehet tanulni kezelni. A rémálmok és éberálmok közege szerintem alkalmas a kételyek és félelmek megragadására, mert kontrollálhatatlan területek, idegennek érzi magát bennük az ember, és kellőképp el lehet törpülni bennük. A rémálom egy hiány – valaminek a hiánya, emiatt olyan izgalmas vele foglalkozni. A jó álmok felemelők, talán pont azért nehéz szavakba önteni őket, mert elegek önmagukban. Persze ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy nem is kell róluk írni, sőt. Viszont ez csak az én oldalam, az olvasó, lehet, teljesen mást lát bennük, és ez így a jó.
A teljes interjú a Bárka Online oldalán olvasható.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.