Helyőrség: Ratkó József-emlékkonferencia – 85 éve született a költő

2021. január 13., 09:50

Leszek haláltól ronthatatlan címmel Ratkó József-emlékkonferenciát rendezett a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, valamint a Nyíregyházi Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete. A 85 éve született Ratkó József izgalmas pályájáról, életművéről Antal Balázs költőt, a Nyíregyházi Egyetem oktatóját, a tanácskozás résztvevőjét kérdezte Ménes Attila a Hajónapló oldalán.

Ratkó József

 – Ratkó József gyerekkora, fiatalsága nem indult zökkenőmentesen. Édesapja agresszív alkoholista volt, majd elmegyógyintézetbe került, édesanyja öngyilkosságot kísérelt meg. Ő maga sokáig segédmunkásként dolgozott. Ennyire hányattatott előzmények után hogyan kezdődött a költői pályája?

 – Az irodalom központjaitól, az irodalmi műhelyektől távol, ma már szinte elképzelhetetlen módon, a helyi sajtóban, Nyíregyházán indult, de hamar kijutott a megyéből akár a fővárosi Irodalmi Újságig is, majd a tágabb régió folyóiratában, az Alföldben, a szegedi egyetemi évek alatt pedig a Tiszatájban teljesedett ki pályára állása. Kamaszkorában kezdett írni, középiskolás korában karolták fel a tehetségét felismerő tanárai. Lírai alapélményei egy ócskapiacon vett József Attila-kötetből származtak. Nem volt nehéz a sorsában hasonlóságokat találnia. Ez adta az indíttatást számára a versíráshoz – aztán az első verséhez egy általa rossznak tartott Zelk Zoltán-vers, 1953-ban. Interjúiban rendre kitért arra, hogy azt gondolta akkor, ilyen rossz verset ő is tud írni. De be kellett látnia, hogy még olyat se tud.

 – A szocializmus évtizedeiben milyen lehetőségei voltak az érvényesülésre egy alapvetően népi ihletettségű kezdő lírikusnak?

 – A szocializmus kezdetben a népi mozgalom módszerével, azt kisajátítva igyekezett megteremteni a maga értelmiségi bázisát: kilátástalan környezetükből kiemelni olyan tehetséges fiatalokat, akiknek világnézete is formálható. Egy szétzilált családból érkező fiatal ideológiai tájékozódása nem lehetett túl széles körű. A nevelőszülők között megismert kegyetlen gazdaemberek „élménye” talán kellő alapot is teremtett a tanok befogadásához – de csak ideig-óráig. A Ratkóhoz hasonló éber nonkonformistákat nem lehetett sokáig megtéveszteni, különös tekintettel arra, hogy az előtte járóknál, talán leginkább Nagy Lászlónál már láthatta az önmagában csalódott, önmagára haragvó ember eszmélését. De akár enélkül is: a központosított sajtó örömódái és a világ látható tényei közötti ellentmondásokat ugyanúgy megláthatta az értelmes ember, mint ma. Ettől függetlenül irodalmi és irodalmon kívüli karrierje töretlennek látszik, ha végignézünk az útján: fiatalon könyvtárigazgató lett, könyvei 1966-tól kezdve sorra jelentek meg, díjakat kapott, drámáját bemutatták. És közben szép lassan több, eleinte egyszerűnek tűnő, hétköznapi ügy mentén szembekerült a hivatalos doktrínákkal, különvéleményt képviselt egyes kérdésekben, amihez helyi értelmiségiként már néminemű háttere is volt. A legfontosabbnak Béres József ügyét említeném. A nyolcvanas években kapcsolódott aztán ténylegesen a formálódó népi-nemzeti ellenzéki körökhöz.

 – Hogyan jelent meg ez az ellenzékiség Ratkó költészetében?

 – Egyre konokabbul fordult a közállapotok felé is. Lírája egy része olvasható 1956-os versként is, a nyíregyházi körzeti rádió Hangsúly című irodalmi műsorába pedig rendszeresen beszerkesztette határon túli magyar költők műveit.

 – Több kritikusa is említi a Ratkó-líra nyerseségét. Ez hogyan értendő?

 – Az az indulat, ami a föntebb említett, magára eszmélő Nagy László-i nemzedék önpusztító dühét termékeny irodalmi nyelvvé fordította, nála is kitapintható. Életművének valószínűleg legmaradandóbb darabjai az olyan szövegek, mint az Apám. Ezekben különösebb ideológiai tehertétel nélkül, meglehetős kendőzetlenséggel beszél magáról, a családon belüli erőszakról, a fájdalomról. Ratkó nem volt poeta doctus alkat, de azokban a költeményekben, ahol az érzelmi intenzitás radikalitása uralja a szövegteret, ott a formai tökéletlenségek másképpen válnak beszédessé és jelentésessé, a ragrímek, ritmustörések beleférnek a szöveg esztétikájába, sőt alájátszanak hangzásukkal annak.

A teljes interjú a Hajónapló oldalán olvasható.