„Olyan dolgokról van szó minden egyes lapszámban, ami nagyon fontos, nekünk, embereknek. A Magyar Kultúra magazin jelentősége a Nyugat folyóiratéhoz mérhető.” (Heinczinger Mika)
Szívmelengető, családias hangulatba csöppenhetett az, aki szombat este ellátogatott Sződ faluházába, s nem pusztán azért, mert egy szerkesztő házaspár, Farkas Wellmann Endre és Bonczidai Éva nagyszerű, de ami talán még fontosabb, közvetlen beszélgetését hallgathatta végig a közönség, hanem azért is, mert az ottaniak, erre az egynéhány órára, mindenkit kérdés nélkül befogadtak. S ez a fajta valódi, bensőséges befogadás bizony, nem akárhol történik meg.
Heinczinger Mika meghívására tehát Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője és Farkas Wellmann Endre költő, a Helyőrség.ma kortárs irodalmi portál főszerkesztője látogatott el a sződi faluházba, hogy bemutassák a Magyar Kultúra magazin létrejöttének és alakulásának történetét, illetve az eddig megjelent tematikus lapszámokat.
„Milyen érzés a Magyar Kultúra magazin főszerkesztőjének lenni?” – tette fel az egyszerűnek tűnő, ám annál jelentékenyebb kérdést Farkas Wellmann Endre. A válaszban pedig ott volt a lap teljes története; mely bár igaz, hogy egy sokak számára fontos melléklet lezárásával vette kezdetét, Bonczidai Éva a következőképp összegezte gondolatait: „Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója felvetette, hogy létre kellene hozni egy Magyar Kultúra nevű szeriőz magazint. Akkor még nem esett le, hogy mire kért fel, de aztán rájöttem, hogy ő rám bízta azt, hogy létezzen egy Magyar Kultúra nevű magazin és az egyetlen elvárás vele szemben, hogy méltó legyen ehhez a névhez. Ott, abban a pillanatban pontosan tudtam, hogy a magyar kultúrtörténetben ember még nem kapott ilyen fantasztikus feladatot.” Ennek a bűvöletében él és munkálkodik azóta is – mesélte Bonczidai Éva –, aki ezután több lapszámot is a kezébe fogva, számos nagyszerű interjúról, találkozásról, élményről és tapasztalatról mesélt a hallgatóságnak.
„Ezt éreztem tulajdonképpen egyfajta piaci résnek, hogy megtaláljuk azt a módot, hogy úgy beszéljünk a minket körülvevő világról, hogy ha megnézik majd nyolcvan, száz év múlva, akkor ebből a lapból kapjanak egyfajta releváns választ, hogy milyen volt a 2020-as évek eleje.” S éppen ennek az apropóján valósult meg egyfajta összegző szándék, a lapszámok címszavak köré rendezése, mely már számos témát és területet fog egybe. A Duna – ami egyben az első Magyar Kultúra lapszám címadója is – és a Duna mentén élők gondolkodásmódja például a világban való helyünket jelöli ki; ezen belül pedig ezek a tematikus lapszámok nem csupán a művészeti ágakra fektetnek hangsúlyt, hanem a tudomány és annak mai álláspontjai különböző területeken, szintén állandó résztvevői a Magyar Kultúra magazinnak: így például az agykutatás, a kutyák és a lovak tudományos tanulmányozása és még sok ehhez hasonló. Minden egyes lapszámnak van tehát egy sajátos története, egy központi kérdése, melynek hátterében megannyi tapasztalat, munka, tudás, kiváló, hozzáértő emberekkel való találkozás és óriási lelkesedés lapul.
S ahogyan azt már az elején is megígérték, Bonczidai Éva és Farkas Wellmann Endre visszahívta maguk közé az est házigazdáját, Heinczinger Mikát, hogy együtt beszélgessenek tovább. A Helyőrség.ma irodalmi portál főszerkesztője fordult a zenész felé, aki a bemutatott Magyar Kultúra magazin Szabadság lapszámában vele készített interjút, s mint mondja, abban a pillanatban, amikor felkérték erre a feladatra, hogy a szabadság témakörében keressen magának olyan interjúalanyt, akivel szívesen beszélgetne, egyértelműen a zenészt tartotta érdemesnek megszólaltatni.
,,A beszélgetés nagyon jó volt, és én utólag igyekeztem pontosan visszaadni a beszélgetés hangulatát és lényegét, de ezek írásban nem mindig úgy sikerülnek, ahogy az ember élőben részt vesz egy ilyen interakcióban” – magyarázta Farkas Wellmann Endre, aki éppen ezért – amolyan folytatásaként az interjúnak – egy újabb kérdést intézett barátjához, amelyben arra volt kíváncsi, hogy meghívója hogyan éli meg azt a közösségi szolgálatot, amit önzetlen módon és folyamatosan magára vállal.
,,Van, akinek azt adta a Teremtő, hogy kutasson, hogy például az ember és a kutya közti kapcsolatokat vizsgálja, én meg azt szeretem, ha az emberek találkoznak és kialakulnak emberi kapcsolatok. Jó érzés látni, hogy ilyenkor kialakulnak barátságok, megismerkedések, egymásnak segítések – és tulajdonképpen az egésznek ez a lényege.” A zenész a válaszával arra is rávilágított, hogy a mindennapi teendőink mellett néha szükségünk van arra, hogy találkozzunk hozzánk hasonló gondolkodású, vagy éppen velünk ellentétesen gondolkodó emberekkel, mert ez ad alkalmat arra is, hogy valódi beszélgetések, parázs viták jöhessenek létre.
Bonczidai Éva kapcsolódva a közösségi erő kérdésköréhez, elmesélte, hogy vannak olyan kutatások, amelyek kultúra intervencióval foglalkoznak, s amelyben főként az vizsgálják, hogy a közösséget alkotó erő hogyan, milyen formában éri el a pozitív hatását. Csányi Vilmos definíciójában például egy közösség elsősorban a mindenki számára elfogadott, közös célban ragadható meg, s a jövőről való gondolkodásunkat, a válságok túlélését pedig mindenképp a közösség ereje, annak mibenléte tudja meghatározni.
S ennek apropóján hogyan is folytatódhatott volna ez a remek és családias hangulatú este, ha nem a különlegesebbnél különlegesebb versek eléneklésével – s erre a kalandos útra most Mikát legkisebb fia, Nimród is elkísérte.
