Elkezdődött a csíkcsomortáni Varga Sándor Verstábor, ahol évről évre tehetséges középiskolások gyűlnek össze az egész Kárpát-medencéből, és tíz napon át elismert művészek irányításával dolgozhatnak – versek és hegyek között.
Varga Sándor, a tábor névadója a Magyar Rádió egykori munkatársa volt, ő és felesége, Mihályi Magdolna álmodták meg egykor ezt a különleges Kárpát-medencei szintű verstábort azzal a céllal, hogy a nyelvterület különböző rangos versmondó versenyeinek díjazottjait további tehetséggondozásban részesíthessék.
– Varga Sándor egy időben a Fehérvár Média Centrumban is dolgozott mint hírigazgató. Ott olyan barátokra lelt, akikkel létrehozták a Fehérvári versünnepet, amely most már a 11–12. kiadásához érkezett. Amikor a szavalóversenyek vége lett, akkor azon gondolkodtak, hogyan lehetne ezeket a nagyon ügyes gyerekeket tovább gondozni. Kitalálták a verstábort, de nem ott akarták, abban a megszokott környezetben, hanem valahol távol, egy erre alkalmas helyen. A csomortáni helyszín adott volt és a célnak megfelelő – meséli Mihályi Magdolna a rendezvény történetét. – Már a második táborban megnyertük a publikumot. Kiváló művészek csatlakoztak hozzánk: Kubik Anna, Ráckevei Anna és Rubold Ödön, beszédtanárként Milus Marianna foglalkoznak a gyerekekkel. Szóval organikusan fejlődött a szakmai csapat, a Misztrál együttes is állandó vendégünk. A lényeg, hogy a gyerekek egy része a székesfehérvári Versünnepről érkezik. A mai napig is támogatja a fehérvári önkormányzat a tábort. Emlékszem, amikor kezdtünk, az írószövetségnek is voltak különböző versenyei, ahonnan ők is delegáltak vagy hívtak meg ide fiatalokat, mi pedig elindítottuk a fehérvári mintájára a csíki versenyeket. Jó érzés látni, amikor majdnem kétszáz gyerek – nagy részük viseletben – magyar költők verseit szavalja. Azt hiszem, ez egy nagyon felemelő dolog. Ezt a kört bővítettük ki vajdasági, felvidéki és kárpátaljai résztvevőkkel. 2016-ban a Magyar Művészeti Akadémia elismerő oklevéllel jutalmazta a tábort. Nagyon büszkék vagyunk erre a díjra is, mert nagyon fontos nekünk, amit itt csinálunk. Mindig azt mondjuk, a férjem szavait idézem: hidat építünk magyar és magyar között a magyar kultúra, a magyar irodalom segítségével.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.