Nyiri Péter, a Magyar Nyelv Múzeumának vezetője és az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke/Fotó: Ilyés Krisztinka
Kedd délután tartották az Anyanyelvápolók Szövetsége legnagyobb múltú rendezvénysorozatának, A magyar nyelv hetének beharangozóját, melyen az intézmény munkatársai ismertették a program fontosabb részleteit a sajtó képviselőivel.
Az ötvenhét éves, magyar nyelvet ünneplő, többnapos rendezvény célja, hogy tündöklő fénybe állítsa az anyanyelvet, avagy néhány nap erejéig a magyar kultúra főszereplőjeként emlékezzen meg róla. S valóban, a kultúránk legfontosabb alapeleme a magyar nyelv és annak használata. Ez a kulcsgondolat kísérte végig a sajtótájékoztatón megszólaló szakértők beszédeit is.
,,A nyelvünkben, szavainkban ott van a múltunk, ott vannak a történelmi tapasztalataink, az élményeink. Az anyanyelvi védelemnek az egyik sarkalatos pontja éppen ezért az, hogy meg tudjuk-e őrizni a szókincsünket, s ezzel a saját kultúránkat azzal, ahogyan a világot látjuk” – kezdte beszámolóját Nyiri Péter, a Magyar Nyelv Múzeumának vezetője és az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke. A fiatalok megszólítása, illetve az anyanyelvünk felé való irányitásuk – a szabatos, választékos szóhasználaton túl – a világ és a saját történeteink megismerését is segíti. ,,Kevesebb a szó, kisebb a lélek” – idézte Gál Sándor szavait az alelnök, hiszen ha a fiatalok nem értik meg saját történeteiket, akkor kénytelenek vagyunk lemondani a nemzeti azonosságtudatunkról is. Egy ilyen gondolatmenetre hivatkozva mondta ki: ,,A nyelv nemzedékek kézfogása.” A magyar nyelv hetét idén április 11-e és 18-a között tartják, viszont a Magyar Nyelv Múzeuma – ahol minden nap a magyar nyelv napja és minden hét a magyar nyelv hete – egy hónapos programsorozattal tiszteleg anyanyelvünk előtt. Ebben az időszakban több évforduló megünneplésére is alkalom lesz – a kétszáz éve született Petőfi Sándorra az Átrepülök hosszában hazámon című vándorkiállítással, a százötven éves Kazinczy Ferenc-emlékcsarnokra és a tizenöt éves Magyar Nyelv Múzeuma születésnapjára pedig különböző, izgalmas rendezvényekkel emlékeznek. Ennek részeként szervezik meg a Kazinczy lábnyomán című vetélkedőt is, ahol általános és középiskolás diákok – Kazinczy útját követve – átgyalogolnak Sátoraljaújhelyről Széphalomig, miközben különböző állomásokon nyelvi-irodalmi feladatokat oldanak meg.
A kisebbségi nyelvekkel foglalkozó Pusztai János szombathelyi nyelvészprofesszor a magyar nyelv rohamos eltűnésének veszélyeiről számolt be. ,,Látom, hogy a kisebbségben élő nyelvekre milyen veszélyek leselkednek – és hogyha a nyelvük veszélyben van, akkor a nép is veszélyben van, legalábbis ami az identitásukat illeti.” Kevés olyan kivétel van a világon, ahol a többségi nemzet partnerként fogadja a kisebbségi lakosságot és a nyelvüket – ez viszont azt is jelenti, hogy a legtöbb kisebbségi csoport nem tud megfelelően fejlődni, nem tudja használni nyelvét és gyarapítani, megőrizni kultúráját. Mindeközben ehhez hasonló veszély ugyan nem, de a magyar nyelvet fenyegető probléma a Magyarországon élőket is érinti. Vannak olyan területek, ahol egyre kevesebb értéke van az anyanyelvünknek. A természettudományok, a műszaki és orvostudományok nem tartják fontosnak, hogy magyar nyelvű kutatómunkákat adjanak ki. ,,Ennek a következménye az, hogy elkezdődik a nyelv eróziója, kopása' – magyarázta a professzor. Hozzátette: – Ha én egy bizonyos területen nem fogom tudni használni a nyelvemet, akkor egyre több területen lemondok a nyelvemről.” Pusztai János arra is kitért, hogy a kétnyelvűséget érintő információk, melyek szerint a kétnyelvű családba születő gyerekek mentális zavartsággal küzdenek, tévhitnek számít. A professzor hangsúlyozza: temérdek tanulmány, vizsgálat és kutatás mutatja az ellenkezőjét, és mondja ki: a kétnyelvűség sokkal inkább épít, mint rombol. A magyar nyelv hetén mindkét előadása ezekhez a témákhoz kapcsolódva épül majd fel.
Dr. Bóna Judit egyetemi docens a záróünnepség szakmai előadására készül, melynek címe a Generációk nyelvhasználatának kutatása a változó világban. A beszédkutatással és fonetikával foglalkozó egyetemi tanárnő – a beszédképző szervek és pragmatikai készségek fejlődése nyomán – a különböző generációk beszédkészségét és annak változásait figyeli. ,,Ami nagyon izgalmas, hogy egy-egy generációnak a nyelve történeti vagy társadalmi szinten is változik.”
A sajtótájékoztatót Kerekes Barnabás, az Anyanyelvápolók Szövetsége másik alelnökének gondolatai zárták. A különleges, anyanyelvünket őrző és ápoló mozgalmak – versenyek és táborok – számszerűsített felsorolását követően az Ismerős Arcok nevű együttes Fenyők című dalszövegét idézte: ,,Ameddig azok döntik / Mi ültetjük addig a fenyőt.” Emellett Deme László professzor Diófát ültetek című kötetét is felidézte – mondván, tudjuk: a diófát nem magunknak, a saját korosztályunknak ültetjük, hanem mindig az utánunk következőknek. ,,Legyen ez a két jelkép most itt nekünk: egy fenyő, és egy diófa.”
