Ruhák, irodalom, zene és rengeteg sok emlék – ezekből épült a Kattarzis Irodalmi Divatszalon októberi beszélgetése, melyet egy tudósításban elmesélni aligha lehet. Vannak olyan történetek, amelyeket megélni kell a lejegyzés helyett – s valahol ez az élmény is a létezésben, a jelenlevésben tudott valóban kiteljesedni. Mégis érdemesnek tartanám, hogy ennek az emlékképnek egy aprócska szeletét szavakba öntsem, hátha a következő alkalomra más is kedvet kap egy balatonfüredi kiránduláshoz.
Az est házigazdái – Zoób Kati, Bonczidai Éva és Kiss Ferenc – a meghívott vendéggel, Szikora János Jászai Mari-díjas rendező, színész, érdemes művésszel együtt a Magyar Kultúra magazin Emlék lapszámából kiindulva osztották meg, miért is fontosak azok a pillanatok, melyeket az idő múlásával sok esetben – akaratunk ellenére is, de – a feledés bugyrába taszítunk. Ez a kérdés közel sem olyan egyszerű, mint amennyire relevánsnak tűnik, s talán épp ezért nem is a megválaszolása, hanem épp e témakör körüljárása vált az est sarokpontjává. Olyan öntükröt, amit ez a négy kiváló ember állított elénk, kevésszer tapasztalhattunk életünk során. A Partitúra galériában ülők közül – azt hiszem, bátran kijelenthetem – nem volt olyan személy, aki a kétórai gondolkodás alatt legalább egyszer ne kereste volna fel gyerekkori énjét, aki ne kötötte volna össze a múltját a jelenével, s aki ne töprengett volna el a Szikora János és Zoób Kati egyik közös munkáján, Az eltűnt idő nyomában színpadra állításán keresztül megidézett prousti belső időfelfogás mikéntjéről.
Ebben a meghitt és idillinek mondható állapotban hangzott el az az eget rengető, de a maga egyszerűségében helytálló kérdés is: ki mit csomagolna el, az élete melyik darabkáját tenné bele egy ma készülő időkapszulába? Ennek a kérdésnek a megválaszolása pedig, úgy gondolom, megér majd egy újabb felütést, egy újabb nekifutást és közös gondolkozást.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.