,,képeik falnak
fordultak felőlünk és
a hátuk: tükör”
(Fodor Ákos: Halottak)
Ha bárki egyetért azzal a gondolattal, mely szerint az irodalom eltűnőben van, nem volt ideje részt venni a csütörtökön ötödik alkalommal megszervezett Fodor Ákos-esten. Mindig gondot okoz megjósolni, hogy egy irodalmi figurának, egy költőnek és a verseinek milyen létszámú olvasóköre lehet, ebben az esetben viszont egyértelműen kijelenthető: Fodor Ákos közkedvelt szerző, könnyebb lenne annak a körnek a tagjait megszámolni, akik nem olvassák a verseit vagy egyáltalán nem ismerik őt. Juhász Anna Irodalmi szalonjában a csütörtök este egy újabb lehetőség volt megismerni Fodor Ákost és munkásságát. Lehetőség volt feltöltődni, lehetőség volt az élet szépségének, a létezés könnyedségének a megtapasztalására. Ezt az élményt írásba foglalni aligha lehet – persze megkísérelni sem bűn, de az biztos, csupán az est fontosabb pillanatainak megörökítése is kimerítené az eseményleírás műfaji kereteit. Ezért legyen ez az írás inkább egy élménybeszámoló, mintsem objektív híradás: hadd buzdítsam a kedves olvasót, érdemes kibújni a magunkra zárt ketrecből, és jelen lenni az irodalom világában akár olvasóként, akár tollforgatóként.
Az esti hangulat megalapozója egyben az est extravendége is volt, Gerendás Péter Liszt Ferenc-díjas magyar zeneszerző, aki az Egy Pilinszky-dallam című Fodor Ákos-versből komponált egy szál gitáros előadását megelőzően elmesélte, mindig is szeretett volna a költővel közösen dolgozni, de sosem merült fel benne az a gondolat, hogy erről a tervéről ilyen korán lecsúszhat.
A három blokkra felosztott műsort Fodor Ákos versei keretezték – azt nem tudom, hogy Szilágyi Enikő színművésznő mennyire volt tisztában a költemények kiválasztásakor azzal, hogy mindegyik szövegnek lesz legalább egy rajongója a közönség soraiban, de az elhangzott szövegek már-már szinte egy közös imádkozásra emlékeztettek, hiszen a felolvasás alatt a közönségből kiszüremlő versmorzsolásokra lettem figyelmes, majd arra, hogy én magam is tudom, a költemény épp melyik verssorral folytatódik. Az est házigazdája, Juhász Anna ennek a jelenségnek a megválaszolására terelte a beszélgetést: Fodor Ákos átlépi azokat a határokat, mely a modern és a klasszikus költő mivoltát határozza meg; a költőt egyre többen ismerjük, olvassuk, és nagyon sok generáció olvassa. Fodor Ákos népszerűségét Zalán Tibor a következőképp definiálta: ,,A költők egy része, főleg a fiatal költők úgy gondolják, hogy meg kell kísérelni a fiatalok nyelvén beszélni, tehát ki kell találni az sms nyelvét, az e-mailt, ezeket a rövidített szövegeket. Fodor Ákosnak eszébe sem jutott, amikor ezeket a rövid szövegeket megírta, hogy arra gondoljon, azért lesz népszerű, mert ezt telefonon is el lehet küldeni, mert a falakra fel lehet írni, mert tetoválást lehet belőle csinálni, mert rövid, tömör és okos. Nem kereste az olvasók kegyeit, ő csinálta, amit gondolt. A legnehezebb dolog egyszerűnek lenni.” Zalán Tibor azt is kiemelte, hogy Fodor Ákos egy-egy háromsoros verset napokon keresztül írt. Szövegei viszont nem a kimondás, sokkal inkább a hiány megjelenítéseként szolgálnak – a három-négy soros versek mögött ,,elképesztő műveltségű anyag halmozódik föl.” Költőtársa verseinek érvényességében annyira biztos talajt lát, hogy bátran kijelentette, bárki egy fölösleges szóra tud rámutatni valamelyik Fodor Ákos-versben, fizet az illetőnek egy italt.
Díner Tamás fényképész alázattal mesélt baráti kapcsolatukról, melynek különlegessége olyannyira erősnek bizonyult, hogy a fényképész az est egyik legmeghatóbb gondolatát is kimondta: ,,Azt hiszem, hogy az életem nagy jósága a feleségemen kívül, hogy Ákost ismerhettem.”
A beszélgetőtársak rendkívüli résztvevője, Fodor Ákos felesége, Podonyi Hedvig a megismerkedésük pillanatait osztotta meg: 1987. február 8., 14 óra 10 perc. Filmbe illő első találkozás volt – Fodor Ákostól nem megszokott módon hosszas, órákon át tartó beszélgetéssel megfűszerezve. ,,Nagyon klassz dolog, amikor az ember felismeri a másikat. Még az is kiderült, hogy pont ugyanazt a könyvet olvastuk mind a ketten.”
Az érzelmi kavalkádban – hol könnyeztünk, hol önfeledt kacagtunk – Szilágyi Enikő kimondta mindazt, ami a legérvényesebb lehet egy Fodor Ákos-olvasó számára: ,,Amikor elkezdtem olvasni, az volt az érzésem, hogy mindennel egyetértek. Mindenben igaza van. Én is így gondolom. Van benne valami elegancia, valami ebben a zord, kemény, közönséges, durva világban. Fodor Ákost olvasni felemelő, embernek érzed magad. Úgy érzed, hogy jól nevelt vagy, hogy kihúzhatod magad, hogy méltó vagy arra, hogy élj. Láttam több fényképét, fehérben volt. Tényleg olyan, mint egy fehér galamb. Békét, megnyugvást hozó, igazságot osztó, csodálatos ember.”
Lemaradni azokról az anekdotákról, amelyek egy kicsit visszahozzák a 80-as éveket, amelyek egy kicsit visszahozzák Fodor Ákost, azokról a különleges, egyszer elhangzó történetekről, melyeket itt most csak meglebbentek – Zalán Tibor és Fodor Ákos emlékezetes első találkozásáról, a későbbi baráti vitáikról, a költő és Tandori Dezső levelezéséről, Weöres Sándor kávéfőzéséről, a sörivás missziójáról – bosszantó felismeréssel bírhat.
Az Irodalmi Szalon támogatója 2023-ban a Szerencsejáték Zrt.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.