Ilyés Krisztinka: ,,Mi is tulajdonképpen az ökokritika, és miért vannak neki dilemmái?” – Smid Róbert könyvének bemutatója

2023. június 08., 10:31
Fotó: Magyari Lukács

,,Az ökokritikainak nevezett kultúratudomány egyszerre hoz játékba történeti, antropológiai, retorikai, politikai, ideológiai, ökonómiai és interdiszciplináris diszkurzív összetevőket. Ezeket szálazza szét Az ökokritika dilemmái, méghozzá olyan reflexiós és fogalmi színvonalon áttekintve […], hogy azzal számos olvasó eligazodását segítheti zsinórmértékként ebben a kortárs diszkurzív közegben. A könyv másik, ennél is igényesebb, úttörő jelentőségű célkitűzése az ökokritikai kérdések, illetve problémák nyelvelméleti inspekciója és irodalomtudományi konvertálása” – olvasható Smid Róbert legújabb, Az ökokritika dilemmái című könyvének fülszövegében, amelynek gondolatai a Három Szerb kávéház belső teraszán megtartott Smid-kötet bemutatójának alaptémáját is meghatározták.

Keresztes Balázs/Fotó: Magyari Lukács

,,Mi is tulajdonképpen az ökokritika, és miért vannak neki dilemmái?” – teszi fel a kérdést Keresztes Balázs, aki rögtön a beszélgetés elején leszögezi a legfontosabb kulcsgondolatokat, amely mind a Smid-könyvnek, mind magának a bemutatónak is egy alapvető szegmensét képezte: létezhet-e természet az emberen kívül, vagy az ember – a Bruno Latour-i értelemben véve – mindig is része volt a természetnek, illetve egymás részegységeiként, egymástól nem független módon vannak hatással a világra? Smid Róbert könyvét értelmezhetjük úgy is, mint egy természetről szóló könyvet, de mindezt úgy kell megtennünk, hogy közben el kell feledkeznünk mindarról, amit a természetről tudunk. Keresztes Balázs ,,őrült” jelzővel látja el barátja kötetét, amelynek magyarázata főként a könyv interdiszciplináris voltára utal: az egyik fejezetben a szigetekkel mint ökológiai jelenségekkel találjuk szembe magunkat, egy másikban elmélyült József Attila-értelmezéseket olvashatunk, egy következőben pedig a Bodor Ádám regénytrilógiájában szereplő állatok vállnak vezérmotívumokká. Ugyanakkor Smid könyve olyannyira újszerű, hogy az eddig lefixált tudományos fogalmaink újradefiniálása, azok megkérdőjelezése mellett bevezet egy új terminust is: a fehér ökológiát.

Az ökokritika dilemmái megidézi Kulcsár Szabó Ernő 1994-ben megjelent Az új kritika dilemmái című kötetét is, mely főként a rendszerváltás környékén beáramlott vasfüggönyön túli irodalomtudományi elméletek, gondolatok és fogalmak elburjánzására hívja fel a figyelmet – arra intve olvasóit, hogy óvakodjunk ezen fogalmak magától értetődőként használt jelentéseitől. Smid könyve – hagyományt vállalva Kulcsár Szabó Ernő meglátásaival – arra terel bennünket, hogy a fogalomhasználat előtt előbb nézzünk a szavak, módszerek és perspektívák mögé, ,,mielőtt felcímkézzük és becsomagoljuk” őket.  

Smid Róbert/Fotó: Magyari Lukács

Az ökológiával foglalkozó könyv viszont azt a kérdést is magában hordozza, hogy mit tud kezdeni egy irodalomtudós az ökológia témájával. Keresztes Balázs a bevezető gondolataiban az ökológia megértését az irodalomtudományból ismert szoros olvasással hozta párhuzamba – Az ökokritika dilemmái is egy megfelelő példát, megközelítést nyújt az érdeklődőknek.

,,A hazai ökokritikai diskurzust és az ökokritikának a fogalomtörténetét is Timothy Morton 2007-ben megjelent Ecology without Nature című könyvétől indítják” – mesélte Smid Róbert, majd hozzátette, érdemes hangsúlyozni, hogy már Timothy Morton előtt is többen használták az ökológia fogalmát.

A könyv elsősorban azokkal a tágan értett ökológiai elméletekkel, ökológiai tudattal foglalkozik, mely bizonyos fogalmakat lehatárol, lebutít – s ez már magukban a témaválasztásokban is visszaköszön, hiszen többek között szó van elkerített kertekről, elkerített zónákról, illetve egy külön fejezet szól a szigetekről is, amelyek – bár a köztudatban az elhatárolódás egyfajta szimbólumaként működnek  – mindig is kapcsolatban voltak egymással.

Fotó: Magyari Lukács

,,Az a kérdés foglalkoztat, hogy az ökológiai tudat hogyan csinál meg olyan elválasztásokat, amiknek nem kérdez egész egyszerűen mögé, hanem elkezdi stabilizálni ezeket. Ilyen a sziget vagy a kontinens is, illetve a kert és a kívüliség. És próbálok olyan kézzelfogható és konkrét, hétköznapi példákat is hozni, amelyekkel arra utalok, hogy ez a mindennapi tapasztalatunkban sem feltétlenül így van, mint ahogy esetleg még a nyelv is néha kondicionál minket arra, hogy ezekben a dichotómiákban, vagy ezekben az elválasztásokban gondolkozzunk’’ – magyarázta Smid, és az is kiderült, a dilemmáink is ezekből az elhatárolódásokból származnak. A szerző könyve a határok átlépésére buzdít bennünket, s ehhez az irodalmat – mely a nyelvvel kísérletezik – ajánlja segítségül.

A könyvben felbukkan egy új, Smid Róbert által megalkotott fogalom, a fehér ökológia, mely a derridai fehér mitológia terminusból indul ki. ,,A fehér ökológia a fogalmaknak ez a tulajdonképpeni befagyasztása, kilúgozása lenne. Szeretünk tiszta, rögzített fogalmakkal dolgozni. Derrida is arról ír, hogy ennek milyen káros mellékhatásai is vannak: van egy folyamat, ahogy megöljük a metaforáinkat, majd mégis revitalizáljuk őket.”

A beszélgetést Keresztes Balázs zárta, mely a kötetből felolvasott részre s egyben a kezdőgondolatra is reflektált: a marxi mondással szemben – mely szerint a gyakorlat, a cselekvés a mérvadó – Smid Róbert könyve a megértést, az elméleti hátteret és a szoros olvasást hangsúlyozza.