„De értem, mit mond a tenger.”
A szeptember eleji énlaki találkozások után Sződre is megérkezett az a csapat, amelynek tagjai a Regejáró fesztivál után újból összeálltak egy beszélgetésre. A sződi alkalom mégis rendhagyó eseménynek számít, hiszen Farkas Wellmann Endre és Regős Mátyás – a klubestek első zenei blokkja helyén – most irodalomról beszélgettek, az est második részében pedig – a sorozat hagyományaihoz híven – Heinczinger Miklós, azaz Mika muzsikált.
Sajnálhatja, aki nem volt velünk a Sződi Faluházban tegnap este, ahol még egy világpremier szem- és fültanúi is voltunk, ugyanis házigazdánk, Heinczinger Mika a Regejáró Misztrál Művészeti Klub törzsközönsége előtt játszott először nyilvánosan tekerőn. És nem tekerőlanton, mint mondta. Egy Sinka István-verset hallhattunk megszólalni ezen a hangszeren, a későbbiekben pedig sok más mindent, de erről később.
Kevés olyan irodalmi esemény részesei lehetünk, amikor a mester és tanítványa barátként, egymás munkásságát elismerő alkotóként lép színpadra, de a sződi meghitt pillanatok azt is megmutatták, hogy a generációs távolságok igenis áthidalhatók, az alkotói értékválasztás képes felülírni az objektív időt. Farkas Wellmann Endre közös sorsvállalásként jellemezte a fiatal szerzőtársával alkotott kapcsolatát: „mintha velem együtt született volna, mintha az én történeteimet írná meg.”
A téma Regős Mátyást fiatal szerző immáron harmadik kötete, a Lóri és a kihalt állatok című regény volt, mégis, a beszélgetés nem csupán a regény értelmezését célozta, sokkal inkább egy olyan képet mutatott a közönségnek, amely az elmúlás furcsa, egyszeri s végérvényes játékának a gondolatiságát nagyítja fel, figyelmeztetve arra, hogy a metafizikus gondolkodás mélysége korántsem bír feltétlenül élettani meghatározottsággal: a húsz év korkülönbség nem minden esetben idegeníti el egymástól a generációkat, és erre Regős könyve a legfőbb bizonyíték: „ez a srác egy olyan értékvilágba tud visszavinni minket, amitől az ember már így, az ötven felé közeledve, frusztráltan és egy nagy görccsel a gyomrában, egyre csak távolodni tud.”
Ahhoz, hogy megértsük Farkas Wellmann Endre szavait, Regős Matyás egy szövegrészlet felolvasásával kalauzolta el a hallgatóságot a kiskamasz Lóri világába, mely mindannyiunk sajátja is. Ízelítőt kaptunk azokból a pillanatokból, amikor a főhős elfordul mindentől, ami emberi; azt látjuk az anyja elmúlásán és a kihalt állatokkal való álombeli párbeszéden keresztül a nemlét dimenziójában kutakodik és itt képzi meg a történeteit. Ugyan a könyvben felvázolt problémákat nem lehet egy cselekménybeli fordulattal feloldani, így se Lórit, se az olvasót nem lehet teljes megnyugvásra inteni, de – és tán ez a könyv kulcsgondolata – arra motivál bennünket, hogy tovább élni lehet és kell.
Ha ezek után akadt olyan ember a teremben, aki másképp gondolta ezeket a dolgokat, másképp érezte volna mindezt, az a Mika által előadott különlegesebbnél különlegesebb versekben gondolkodhatott tovább.
Az biztos, azt est folyamán voltak olyan percek, amikor megfagyott kicsit a levegő, de az a feloldozás, amire nem mindennap számíthat az ember, itt és most – minden erőfeszítés nélkül – megtörtén(hetet)t.
A címben szereplő három fogalom FWE asszociációi a Regős-könyv mottóira, az Antoine de Saint-Exupéry, a Jack Kerouac és a Szentírás egy-egy idézete e három filozófiai kategória felé mozdítja el a befogadói premisszákat, ezeket a gondolatokat ráolvasva az egyes történetekre válik érthetővé Lóri és a kihalt állatok világa.
Február 18-án – Jókai Mórra emlékezve – ünnepeljük a magyar széppróza napját, s e napon ünnepelte idén a Magyar Írószövetség is a magyar irodalmat és prózaíróit: az intézmény egy egész délutáni programsorozattal készült a szépírók, ugyanakkor az irodalmat kedvelők számára, ahol többek között az írószövetség által kiadott novellagyűjtemény bemutatójának és ezzel párhuzamosan egy novellaíró versenynek lehettünk a szem- és fültanúi.
A Nagyváradon szerkesztett irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának idei második, februári lapszáma az egyik alapítót, Lipcsei Mártát hozza (vissza) az olvasók látókörébe: Költőköszöntő címmel Dénes László írt az idén 80. életévét töltő poéta életútjáról, pályájáról, majd Ködöböcz Gábor irodalomtörténésznek egy méltatása olvasható, amelyet a váradi költőnő frissen írott verscsokra követ.
Teljes a Panoráma Színpad programja, és még három tucat előadót jelentett be a Művészetek Völgye, amely július 21. és 30. között várja a fesztiválozókat a nyár legszínesebb tíz napjára Kapolcsra, Vigántpetendre és Taliándörögdre.
A KMI 12 című program részeként a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatósága 2020 óta minden évben kiválaszt tizenkét kortárs szakmailag elismert szerzőt, illetve pályakezdő alkotót, hogy a program által nyújtott lehetőségekkel segítse irodalmi pályafutásukat, karrierjük építését.
Cristian Mungiu a kortárs román film egyik legfontosabb rendezője. Február 9. és 12. között, R. M. N. című új filmjének magyarországi bemutatójához kapcsolódva, az Uránia Nemzeti Filmszínházban négy filmből álló retrospektív vetítéssorozatot láthatnak Mungiu alkotásaiból az érdeklődők.
A kétszázéves jubileum alkalmából a Magyar Nemzeti Bank a Petőfi Irodalmi Múzeum együttműködésével Himnusz megnevezéssel 15 000 forint névértékű ezüst és 3000 forint névértékű színesfém emlékérmét bocsátott ki. Az emlékérmék hivatalos kibocsátásának alkalmából megrendezett eseményen elsőként Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte az összegyűlt ünneplő közönséget.
A 2023-as esztendő több szempontból is ünnepi évnek számít, hiszen Petőfi Sándor és Madách Imre születésének 200. évfordulója mellett Kölcsey Ferenc kétszáz éve befejezett alkotását, a Himnuszt is ünnepeljük, a Magyar Honvédség fennállásának 175. évfordulójával egyetemben. A Petőfi Kulturális Ügynökség és a Magyar Honvédség közös ünnepségének a Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság Művelődési Központja volt a helyszíne.
Amint már arról beszámoltunk, január 13-án hivatalosan is megnyílt a Költő lenni vagy nem lenni című új és állandó kiállítás, melyet Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából alkottak meg. A Petőfi Irodalmi Múzeum színes, egész napon át tartó programsorozattal várja vendégeit január 14-én, a Petőfi szabadnapon. Portálunkon folyamatosan frissülő cikkel számolunk be a különböző előadásokról, foglalkozásokról és egyéb izgalmas eseményekről.