2023. szeptember 28., 15:46
Madách Imre születésének 200. és Az ember tragédiája ősbemutatójának 140. évfordulója alkalmából rendezték meg az Országos Idegennyelvű Könyvtárban Az ember tragédiája a világirodalomban. A Madách-mű fordításai és fordítói 1862-től napjainkig című jubileumi megnyitóját, illetve a Madách-műfordítói és -életmű-konferenciát.
Sirató Ildikó tudományos kutató Az ember tragédiájának a világirodalom felé vezető útját mutatta be az érdeklődő közönségnek, mely elmondása szerint egy olyan presztízs volt 1862 januárjában, amely gyakorlatilag bebizonyította, hogy azok a választások, azok a döntések, amelyeket Madách meghozott a művének megalkotásakor, nagyon is időszerűek voltak. – Madách műve, Az ember tragédiája mindig aktuális és élő – emelte ki a már köszöntőben is elhangzott elemi gondolatot. Hozzátette: – Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy más nyelveken is olvasható, megismerhető különféle feldolgozások, adaptációk, színházi bemutatók, illetve rajzfilmek által.
„Kialakul vele egy személyes viszonyunk, valahogy mindig azt érezhetjük, hogy hozzánk és rólunk szól.”
Sirató Ildikó szerint mindez egyáltalán nem véletlen, hiszen minden korszakos műalkotás azzal tűnik föl, úgy lesz a valóságnak a része, hogy egy teremtő, alkotó elme képes lesz megragadni azt az igazi, valódi lényeget, amely minden embernek egyaránt fontos lehet. – A materiális, naturális valóságon kívül minket emberi alkotások vesznek körül és tartanak életben – folytatta gondolatmenetét; s pontosan ilyen műalkotás Az ember tragédiája is, melyre Madách tulajdonképpen egész életében – körülbelül 1859 tavaszáig – készült. A szerző maga is meglepődve fogadta, hogy valójában nem egy nemzeti művet hozott létre, hanem egy emberiségléptékű drámai költeményt. Az előadásból pedig kiderült, hogy mindez természetes következménye volt pályakezdésének, hiszen sokkalta távolabbra látott a nemzetnél, s éppen ezért tudott létrehozni egy olyan szöveget, amely időben és térben sem korlátolt.
„Ez az emberiségléptékű gondolkodás tette és teszi lehetővé azt, hogy Madách világirodalmi szerző legyen” – fogalmazta meg az előadó.
Madách a fő művének megírása előtti húsz évben megpróbálta kilökni magát a klasszikus nemzeti romantika kerékvágásából, egy világszintű, minden emberre érvényes szemüvegen keresztül szemlélve létünket. Sirató Ildikó szerint nagyon kevés a magyar utalás, s annál több európai kultúrára vonatkozó elem jelenik meg ebben a műben; kevésbé kötődik tehát a magyar kultúrához, leszámítva persze azt, hogy magyar nyelven íródott.
Idővel a nemzeti romantikát felváltotta egy úgynevezett nemzetközi internacionalista romantika, mely nagymértékben hozzájárult Madách fő művének nemzetközi sikeréhez. Akkoriban a német nyelv volt az, amin a legjobban el lehetett terjeszteni az új alkotásokat – nem véletlen, hogy maga Madách is beszélt németül –, s természetesen a német volt az első idegen nyelv, melynek beszélői olvashatták a művet az eredeti megjelenése után egy évvel. Több német fordítás elkészülte után egy újabb mérföldkőhöz ért Az ember tragédiájának nemzetközi elismertsége, 1880-ban megjelent a Madách-összkiadás. Ezt követően több más nyelven is napvilágot látott Az ember tragédiája, különféle adaptációk és színpadi előadások is készültek belőle.
– Ezek a fajta befogadást segítő technikák, hogy hazai nyelveken megjelenik a Ttragédia, illetve az, hogy színpadi adaptáció vagy éppen filmes, rajzfilmes feldolgozás jelenik meg külföldön, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy ebben a mediatizált világban is abszolút élő legyen a mű. Ma, 2023-ban is újabb és újabb fordítások születnek és jelennek meg, amelyek igazolják, hogy maga a mű mindig új energiát és új izgalmat ad az olvasóknak, azoknak a hivatásos olvasóknak, fordítóknak, akik megpróbálják átvenni, elsajátítani Madách gondolatmenetét és azt közvetíteni idegen nyelveken – összegezte gondolatait Sirató Ildikó.
