Mezey Katalin Kossuth-díjas, a Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett költő, író 80. születésnapjára invitálta vendégeit a Magyar Írószövetség a Benczúr-házba, ahol többen is köszöntőt mondtak az ünnepelt tiszteletére. Az ünnepély első felében Mezey Katalin különböző alkotói korszakokból válogatott verseit hallgathatta meg a közönség Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek előadásában, amely Gere Attila pompás zenei műsorával egészült ki.
„Meghagyni Istennek azt, ami Istené, a magunk dolgát pedig elvégezni. Ha életet, jövőt akarunk magunknak, leginkább ezt tanácsos Mezey Katalintól eltanulni” – hangsúlyozta Szentmártoni János a művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár, aki bár a minisztérium jókívánságát is közvetítette az ünnepeltnek, sokkal inkább barátként szólalt fel Mezey Katalin tiszteletére. Ünnepi beszédében a költő, író sokszínű életútjára, írásművészetére, fáradhatatlan és elszánt, heroikus személyiségére hívta fel a figyelmet: s hogy csupán egy apró, ám annál jelentékenyebb szeletet emeljünk ki több évtizednyi munkásságából, többek között Jókai Anna, Várkonyi Nándor és Karácsony Sándor életműkiadásában is jelen volt, illetve közreműködött szerkesztőként. „Alkotói attitűdjét természetesen meghatározták a családja alapját is képező emberi erkölcsi értékek, világnézetét a család átélt keresztény hite és XX. századi keserű történelmi tapasztalatai formálták” – emelte ki Szentmártoni János. S, ha már egy költő születésnapi ünnepségére gyűlt össze egy teremnyi ünneplő vendégsereg, nem maradhatott el a verses köszöntés sem, Böszörményi Zoltán, a Magyar Pen Club elnökének költeménybe fonott gondolatait meghatóan fogadta az ünnepelt.
Jánosi Zoltán, a Magyar Napló folyóirat főszerkesztője pedig egy újabb perspektívából, a női írók és a női irodalom jelentősége felől közelítette meg Mezey Katalin munkásságát; Ráskai Leát, Bethlen Katát, Czóbel Minkát, Kaffka Margitot és még sok más neves szerzőt felidézve emelte ki azt az egyáltalán nem elhanyagolható tényt, hogy ezek a női alkotók – köztük Mezey Katalin is – előítéletekkel, társadalmi normákkal, anyaként vagy épp családfenntartóként, valamint a sokszor roskasztó politikai ellenerők közepette kellett kibontakoztatniuk tehetségüket. A szüntelen feltűnő nehézségek ellenére azonban mégis mindannyiuknak sikerült megalkotni az úgynevezett fényteremtő erőt, azt, amely – János Zoltán szavaival élve: „immár jóval több mint félszázada sugárzik fel Mezey Katalin verseiből, novelláiból, regényeiből, esszéiből. A lázadó nőé, aki korán elhagyja a szülői házat, mert az elérhetetlen földet elérhetővé varázsolni akaró Kilencek egyetemi közösségében szeretne lenni, mert az irodalomnak és az országmegváltásnak a szerelmese akart lenni.”
Mintha csak ma lett volna, úgy emlékezett vissza Kovács István, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja a több mint 53 éve megrendezett Elérhetetlen föld című antológia bemutatójára, melyen Mezey Katalinnal és még sok más nagyszerű alkotóval együtt álltak fent a színpadon. S ez az emlék is pontosan az időtlenséget hirdeti, „és az időtlenségben a létigének egyetlen formája hiteles, életképes: a főnévi igenév, az infinitívusz, vagyis a végtelen, a lenni, amellyel nem tud mit kezdeni az idő. Már sokszor és sokan elmondták, hogy a lenni a te életedben, Kati, milyen gazdag tartalommal lüktet.” Ez a tevékeny lét pedig – hangsúlyozta Kovács István –, mely Mezey Katalin életét jellemzi és jellemezte, minden bizonnyal követendő példaként lebeghet mindannyiunk előtt.
Az emlékidézés folytatódott, Kemény István Magyarország Babérkoszorúja díjjal kitüntetett költő, író a közös írókori találkozásokra emlékezett, arra, hogy miként tanította, nevelte őt, miközben csütörtökönként egy kevés zsömle, párizsi és üdítő mellett végérvényesen rá és rájuk helyezte bölcsességét, világlátását, pontosságát, figyelmét, humorát és irodalomértését.
„…azt adom hát, ami tőlem telik, igaz, ez mindössze egy nyalábnyi fény, kezemben tükör, mint rossz kölöknek, de már nem vakítani akarok, csak áldást tükrözök neked, anyám, rád vetítem Istent, az élő napot” – hangzottak Lackfi János Magyarország Babérkoszorúja díjjal kitüntetett költő, író megható költeményének utolsó sorai, majd pedig Pataki Viktor, a FISZ elnöke mesélt néhány igencsak megmosolyogtató anekdotát Mezey Katalinnal való közös élményeit felelevenítve, amelyek mind a váratlanság fogalma köré szerveződnek. Így látja ugyanis Pataki Viktor az ünnepeltet: maradandóan váratlannak, s pontosan ezt kívánja továbbra is neki, hogy maradjon mindig ilyen váratlan, „mi pedig hagyjuk, hogy meglepjen minket.”
„Úgy gondolom, hogy Isten nem véletlenül tett embereket oda, ahol vannak, és nem véletlenül ajándékoz meg minket ilyen emberekkel, mint amilyen Kati, mert azt tapasztaltam, hogy elképesztő éleslátással ismeri fel nagyon sokszor egy közösség érdekét” – emelte ki Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke, aki a hála hangján szólva köszönte meg Mezey Katalinnak azt a megannyi önzetlen segítséget, amelyet az írószövetségért tett. Erős Kinga köszöntőbeszédének kulcseleme, s egyben az est záró gondolata pedig a következőképp hangzott: „hogyha rád nézünk és figyelünk arra, amit mondasz, akkor a miértek egy kicsit könnyebbek lesznek és a hogyanok is megoldódni látszódnak.”
Isten éltesse az ünnepeltet!
