A magyar kultúra napján Lázár Balázs vehette át Érd város és a Magyar Írószövetség közös alapítású Bella István-díját. A díjátadóval éppen egy időben jelent meg a költő-színművész legújabb verseskötete, H. úr hagyatéka címmel. Ayhan Gökhan interjúja az olvasat.hu-n.
Ayhan Gökhan: Miért éppen Shakespeare, miért éppen Hamlet?
Lázár Balázs: A Hamlet-saga az európai kultúra alapműve, alapélménye. Folytonos és körkörös problémákat, paradoxonokat feszeget önmagunkkal és az élettel, világgal kapcsolatban. Nem véletlen, hogy újra és újra visszatalál az ember a témához, és foglalkoztatják az ott felvetett kérdések. Főleg, ha színész is az illető, mint én, és a XXI. században él, akkor ez újabb és újabb dimenziókat nyit meg, sőt váratlanul megerősít gondolatokat. A címadó H. úr hagyatéka című vers például az emberiség előtt álló civilizációs törésvonalról, paradigmaváltásról szól, s ezt a mostani, az elmúlt száz évben példa nélküli koronavírus-járvány – mely újragondolásra kell hogy késztessen mindannyiunkat a gazdasági modellektől kezdve a kulturális szcénán át – váratlanul különösen aktuálissá, hangsúlyossá tette.
A. G.: A kötet nagyon tudatos szerkesztést tükröz. Először a versek voltak meg, vagy egy előre megtervezett koncepció határozta meg a verseket?
L. B.: Az előző, Bomlik a volt című, válogatott és új verseket tartalmazó kötetem végén „kibomlott” két, az eddigiektől eltérő hangütésű vers egy bizonyos H. úrról. Ez az új verstípusom rögtön szemet szúrt és nagyon tetszett a könyv akkori és mostani szerkesztőjének, Erős Kingának, az Orpheusz Kiadó vezetőjének is, aki arra biztatott, hogy folytassam a „H. uras” verseket. Ez bátorított arra, hogy tematikus kötetben kezdjek gondolkodni. Második, Nézd, Lear papa című könyvemben (2006) már volt egy talán hasonlónak mondható ciklus, melyben Lear király bolondjának csörgősipkájában bolondoztam bölcsen és bölcselkedtem bolondul, de nagyon izgatott, hogy egy egész kötetet végig egy vezérdallamra építsek fel, ami jelen esetben a közismert Hamlet-történet parafrázisa lett, de utalásokkal Heideggerre, Brechtre. Itt kell megemlítenem Zsille Gábor József Attila-díjas költő barátomat is, aki a szöveggondozásban végzett kiváló munkát. H. úr tehát egy „hamletheideggerbrechtlázárbalázs” alteregó, egy XXI. századi jedermann, akárki, bárki.
A. G.: A kötet kulcsfigurája Hamlet. Emlékszel, milyen hatást tett rád a dráma, amikor először olvastad? Azóta hányszor vetted újra elő, hány és hány új réteget fedeztél fel a darabban, személy szerint Hamletben?
L. B.: Azt hiszem, szemlélődésben, elemzésben és melankóliában Hamlethez hasonló lelki alkat vagyok, s talán ezért is, hogy az első olvasás óta, gimnazista koromtól foglalkoztatott a téma. S nekem is van egy erős „apasztorim”, persze máshogy. Aztán persze ahogy változtam, teltek az évek és időről időre előkerült, kezembe került újra a történet, mindig más és más réteget fedeztem fel benne, nyilván aktuális létállapotom, érettségem szerint. És hát ilyenek ezek a remekművek, ezért nem lehet megunni, ezért lehet újból és újból foglalkozni Hamlettel a költészettől a színházig. Nekem ez a kötet kicsit olyan is volt, mintha egy különleges szerepnaplót írnék, s egyszerre el is játszanám ezt a sajátos Hamletet, pontosabban H. urat. Mondhatnám, szimbiózisban lüktetett bennem a költő és a színész.
A teljes interjú az olvasat.hu-n olvasható.
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.