Beszámoló a 3. Rimay Költészeti Fesztiválról
Néha előfordul, hogy úgy érzi az ember, semmi sincs a helyén. Ez történt velem is az elmúlt napokban. Felborult a megszokott ritmus, folyton úton voltam – s még így sem tudtam eljutni minden helyre, ahová hívtak, ahol számítottak rám, ahol szerepem lett volna.
Fájdalmasnak tűnt, hogy csak töredékesen tudok részt venni a programokon, hogy állandóan rohanni kell, de utólag azt mondom: megérte. Remek hangulatú irodalmi találkozók résztvevője lehettem Győrött, Berekfürdőn és Sárospatakon is, ahol a meghívóban szereplő hivatalos rendezvények mellett számtalan lehetőség kínálkozott a baráti beszélgetésekre, éjszakába nyúló borozgatásokra.
A sárospataki Rimay Fesztiválnak egyik célja éppen az, hogy különböző tájegységek hangját elegyítse. Itt volt közöttünk Tari István a Délvidékről, Vári Fábián László Kárpátaljáról, Mihályi Molnár László és Tóth Zoltán a Felvidékről, Lövétei Lázár László pedig Erdélyből. A kárpátaljai irodalmat képviselte még Finta Éva is, aki ugyan már három évtizede a határ innenső oldalán él, de a gyökerek elszakíthatatlanok – most is épp egy ilyen programon dolgozik egy hagyaték kapcsán. És persze Kopriva Nikolett is különleges figyelmet érdemel, hisz gyermekkorát Munkácson töltötte, az egyetemi éveket Magyarországon, most viszont Sepsiszentgyörgy az otthona. Hozzájuk csatlakoztunk néhányan, anyaországiak: Kemény István és Serfőző Simon Budapestről, Fecske Csaba, Kürti László és jómagam az északkelet-magyarországi régióból.
A délelőttöket a határon túli alkotók előadásai tették izgalmassá, akik a kisebbségi lét árnyékos oldalát is megmutatva meséltek arról, milyen fontos szerepe van a művészeteknek – különösen az irodalomnak – a hagyományok ápolásában, a magyarságtudat erősítésében, a gyökerekhez való visszatalálásban.
Emellett – csoportokban, zenészek kíséretében – ellátogattunk néhány közelinek mondható településre. Jártunk Kassán, Királyhelmecen, Kisvárdán, Mátészalkán, Felsőzsolcán és Tokajban. Persze a sárospatakiak sem úszták meg a dolgot: az Árpád Vezér Gimnázium humán érdeklődésű diákjait is felszabadítottuk az utolsó délelőttön a tanórai kötöttségek alól.
A sok bolyongás tétje egyértelmű: az irodalmat kézzelfogható közelségbe vinni, megfertőzni vele a hallgatóságot (különösen az ifjúságot). Nem rendhagyó irodalomórák voltak ezek, hanem inkább kötetlen beszélgetések, amelyekbe verseket csempésztünk, részben a szerzők előadásában, részben a társaságunkban lévő zenészek tolmácsolásában.
Azt gondolom, sikeresen emeltük ki az iskolaszagú környezetből a némiképp összeborzolt, összekócolt irodalmat, hogy aztán újrafésülve kulcsot adjunk azoknak, akik nem csupán a szavakra, a szavak jelentésére kíváncsiak, hanem a mögöttes tartalomra, és arra a háttérre is, ami írásra készteti az alkotót.
A program záróeseményén elismerések átadására is sor került. Szabó Gergely, a BAZ megyei közgyűlés alelnöke, és Papp Ferenc, a rendezvény szervezője Mihályi Molnár Lászlónak adta át a Rimay-díjat, a Rimay-ezüstérmet pedig én vehettem át.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. októberi számában)
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.