Szilágyi Zsófia Emma: Nincs irodalom történelem nélkül

2020. november 07., 20:04

Száraz Miklós György, Bene Zoltán és Majoros Sándor amellett, hogy kiváló írók, úgy tudják szépirodalommá  alakítani a történelmet, hogy minden szó igaz maradjon.

Forrás: Facebook/KMI Szerzőbár

 A Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatósága küldetésének tekinti a kortárs magyar szépirodalom széleskörű népszerűsítését határon innen és túl. A KMI 12 programjában évente kiválasztanak nyolc már elismert és négy pályakezdő alkotót, hogy műveiket népszerűsítsék.

A program nyitóestjén három remek íróval találkozhattunk a Petőfi Irodalmi Múzeumban: Bene Zoltánnal, Száraz Miklós Györggyel és online kapcsolás révén Majoros Sándorral, akik a Historikus idők nyomában – Történelem az irodalomban címmel folytattak kötetlen, hangulatos beszélgetést Luzsicza István irodalmi szerkesztővel. Honfi Imre Olivér gitáron kísérte a programot, valamint Turi Bálint színművész felolvasott.

A programot Szentmártoni János, a Kárpát-medencei Igazgatóság vezetője nyitotta meg. Köszöntőjében hangsúlyozta, a tehetséggondozás mellett a KMI feladata a kortárs magyar szépirodalom népszerűsítése.

Szentmártoni János gondolatai után Turi Bálint olvasott fel egy részletet Száraz Miklós György Apám darabokban című regényéből. A választás nem véletlenen, ugyanis november 4. az 1956-os forradalom leverésének napja, regénye pedig erről is szól. Elmondta, hogy gyerekkora óta kapcsolatban áll a történelemmel, valamint a családi események is hozzájárultak írói orientációjához. 1956 is ilyen természetességgel kötődik a munkásságához. Édesanyja naplót írt, édesapja aktívan jegyezte le a történéseket azokban az időkben.

Bene Zoltánnál is a családi kötődések a legmeghatározóbbak ’56-tal kapcsolatban. Nagyapja a letenyei forradalmi bizottság elnökhelyetteseként vett részt a forradalomban, amiért később börtönt kapott. Ugyan voltak sejtései nagyapját illetően, mégis évtizedek múltán tudta meg a történteket. Nagyapjának szabadulása után lehetősége volt Argentínába menekülni, de nem tette, maradásával pedig vállalt mindent, ami a besúgói lét megtagadásával jár. Bene anyai nagyapja bányász volt és illegális kommunista. E kettősség az, amit Bene a saját bőrén is megtapasztalt. Írói tevékenységét figyelve elmondható, hogy az efféle határhelyzetek foglalkoztatják, emiatt is jelentős számára ’56, mert a forradalmat is határhelyzetnek tekinti. Ám azt is elmondta, hogy az eltelt évtizedek sem eredményezték a várt beteljesülést, sőt egyik disztópiából estünk át a másikba.

Majoros Sándor megosztotta velünk, annak ellenére, hogy egyidős a forradalommal, nem érintették az események, Jugoszláviának megvoltak a maga konfliktusai, az eltérő nemzetiségek összetűzései. Turi Bálint felolvasta a szerző Koszovó, lőtt seb című novelláját. Majoros szerint kétfajta történelem létezik. Az egyik, amelyet a győztesek írnak, a másik a személyes történelem, ami saját vagy családi történésekből áll. Az ő irodalmi érdeklődése az utóbbi, számára a megélt élmények hitelesítik az adott történelmi időszakot. Az ellenség földje című novelláskötete is ezt támasztja alá, amely irodalmi szempontból ismeretlen terepet jár be, mert a szarajevói merénylettől a Drina folyó mentén bekövetkezett első csatáig tartó időszakot prezentálja.

Száraz Miklós György is elmesélte egy élményét a Délvidékről. Patak Mártával tartottak olvasótalálkozóra Zentára. Faluról falura haladva egy idő után Patak Márta elsírta magát. Érzékelhető volt a levegőben az a fajta hangulat, amit Száraz Miklós György így fogalmazott meg: minden föld véráztatta, de van véráztattább. Patak Márta délvidéki élményéből született meg első regénye, A test mindent tud. Bene Zoltán is hozzáfűzte a maga kapcsolódási pontját: felesége vajdasági. Torokszorító volt számukra áthaladni a délvidéki falvakon, mert minden harmadik házban laktak csak – akik tehetik, eljönnek onnan és általában már vissza sem mennek. A délvidéki beszámolót Bene Zoltán Krónikás ének című novellájának felolvasásra zárta.

Mindnyájan egyetértenek abban, hogy szépirodalom nincs történelem nélkül, amit a legjobban az támaszt alá, hogy mindhárman történelmi regényen dolgoznak: Majoros Sándor egy vajdasági magyarokról szóló apokaliptikus történetet ír, Száraz Miklós György egy kísérleti regényen dolgozik, amely ,,történelem nélküli” történelmi regényként határoz meg, Bene Zoltán pedig MMA-ösztöndíjasként egy történelmi regénynek is mondható történeten munkálkodik, amelyben Szeged, a franciák, a kolera, a spanyolnátha, de még a Covid is megjelenik.