Derzsi Pál: Újzsenge

ÚJZSENGE

egyszer csak voltál
benyitottál testtelenül
pőreséged átizzott a ruhán mielőtt
láttalak volna osonni sarlóra ítélt kórók közén
mielőtt egyáltalán megláttam volna hogy
éjbe csombolyodik a fény
aztán csak omlik
s madarak zuhannak föl az égre…

tudod akkor még nem igazán
csak fölkaptam a fejem
magányba ágyazott tetők lándzsázták
csillagok milliárdjait a választani képtelenben
az egyedül kapkodásai már-már a spondilózist
fogalmazták rá mindenemre
könyörtelen vágyak zsugáztak erőimmel erre-arra
s én halmot halomra tévesztettem

erőim? röhögnöm kell így visszanézve
félmarokra fogott kan voltam
kivert agyartalan
bedagonyázva mélyen egy nevét is féltő
rengetegbe
féltem

ha tudtam volna hogy valahonnan
fölém ámul
végül is belém kóstol talán egy bolygó
egy pengeél-köd a Tejút mellől
egy sóvárgó galaxis
(nagy zengzetes szavak rám ismersz!)
vagy bármi is lettlégyen
nem tudtam
s hogy mindeneknek lelke van
akkor másképp szabdalom rá a világra
magam…

játszottam kijátszottan
fölperzselt ugar kalinkázott hatra-vakra benn
a kihasználatlan úgy tekergett bennem
mint dúvad mit vakká tesz az éh a szomj
s felnyársalódik avítt istengyümölcse-kerítéseken…

mikorra eszénkedtem aztán
aranyban izzott akkorra minden s már vakított
az úton útfélen beígért nagyságos éden
botladoztam s jól láthatóan a sorsom kivárt
felvont vállakkal vigyorgott
én beleégtem…

minden megvolt gondokban gondolatban
csórt ízetlen éjek kóbere alatt
rólad is talán testtelenül
a kórók közéből egyszer csak a hold kivágott veled
s beosont…

izzott elszalasztott életem gyökeréig
írmagja se marad már
egy pillanatra rád csaptam volna az ajtót
égtek zsarátnoktalan a csillagok
pőre voltál esendő hát hogy…

engedtem
elfeledtem hogy tuskótövek bolydította rengetegben
annyira egyedül kivetetten
szeretve is annyira szerethetetlen…

úgy szegtél meg mint újzsenge-kenyeret
meztelen igazad arcomba vágtad
s igézet-keresztet karcoltak rám a szavak
eladdig soha nem hallott igék
sarjadtak meleg cipóillatú este lengett át
feltámadó megtáltosodott kerteken…

pedig csak rám nyitottál testtelenül
te is szeretettelen…