Kétéves sorfal
Kislányok sírnak a felhőkön,
belesárgulunk
az ázott szennykupacba,
sikítunk a fájdalomtól,
a bűz mindent betemet.
Órákig kering a mánus,
sugarakat vadásznak be
a lányok,
és még mindig könnyeznek odafent:
az apák feladata elrontani minket,
de ma nem te hagyod el,
ma rám marad a kétéves csendmaradás.
Lista
kora reggel szólt az ügyvezető nő,
hogy meghibásodás miatt
a reggeli rutinellenőrzésnél
egy másik nő kapta meg mindenemet.
mosolygott és felajánlotta, ma elvihetem
az illető nő sajátját.
a pult másik végén a hölgy a meztelen
fotóm méregette, majd gyorsan kidobálta
az aznapi karjaimat, lábaimat, szememet:
az orrom túl nagy, fekete erős rúzs a számon,
pirszing a köldökömben, halálfejek a körmömön,
tűnyomok a hátamon.
panaszemelésen gondolkodtam,
de elkerülte a figyelmem a jobb mellem
feletti pattanás hiánya.
talán mégsem olyan rossz
egy idegen nő testében,
talán mégsem olyan sablonos
ez a mai én-kép.
Kétéves sorfal
kislányok sírnak a felhőkön,
belesárgulunk
az ázott szennykupacba,
sikítunk a fájdalomtól,
a bűz mindent betemet.
órákig kering a mánus,
sugarakat vadásznak be
a lányok,
és még mindig könnyeznek odafent:
az apák feladata elrontani minket,
de ma nem te hagyod el,
ma rám marad a kétéves csendben-maradás.