Ilyés Krisztinka: Három vers

2021. december 05., 06:38
Nemes Fekete Edit: Arany János: Vörös Rébék (ballada-illusztráció), Fotó: Molnár Edvárd

 

 

Kétéves sorfal

Kislányok sírnak a felhőkön,
belesárgulunk
az ázott szennykupacba,
sikítunk a fájdalomtól,
a bűz mindent betemet.

Órákig kering a mánus,
sugarakat vadásznak be
a lányok,

és még mindig könnyeznek odafent:
az apák feladata elrontani minket,
de ma nem te hagyod el,
ma rám marad a kétéves csendmaradás.

 

Lista

kora reggel szólt az ügyvezető nő,
hogy meghibásodás miatt
a reggeli rutinellenőrzésnél
egy másik nő kapta meg mindenemet.
mosolygott és felajánlotta, ma elvihetem
az illető nő sajátját.

a pult másik végén a hölgy a meztelen
fotóm méregette, majd gyorsan kidobálta
az aznapi karjaimat, lábaimat, szememet:
az orrom túl nagy, fekete erős rúzs a számon,
pirszing a köldökömben, halálfejek a körmömön,
tűnyomok a hátamon.
panaszemelésen gondolkodtam,
de elkerülte a figyelmem a jobb mellem
feletti pattanás hiánya.

talán mégsem olyan rossz
egy idegen nő testében,
talán mégsem olyan sablonos
ez a mai én-kép.

 

Kétéves sorfal

kislányok sírnak a felhőkön,
belesárgulunk
az ázott szennykupacba,
sikítunk a fájdalomtól,
a bűz mindent betemet.

órákig kering a mánus,
sugarakat vadásznak be
a lányok,

és még mindig könnyeznek odafent:
az apák feladata elrontani minket,
de ma nem te hagyod el,
ma rám marad a kétéves csendben-maradás.