Nyomokban
Az öregség bordákba hajlítja
a visszaemlékezés tükörképeit.
Kalapos férfiak lufikba préselik
az ellopott leányillatokat.
Beleőrülünk a keresésbe,
összetaposunk mindent,
hogy nyomára akadjunk
a szélfutta hajlatoknak.
csillagkínzás
miután becsukod az ablakot,
beleálmodjuk magunkat egy teáskannába.
a kihűlt edény oldalán jégvirágok futnak,
vérző ajtókban megbotlanak a fénysugarak,
ahogy felnézek, szemem önkéntelenül is
összeköti a fedő alatt lebegő pontokat,
a holdban keresem a napot, arcán szeplőcseppek.
babáknak szólítjuk őket, sírnak a hidegtől,
levetkőztetjük és beleáztatjuk a teahullámokba,
homokot öntünk a szájukba,
arcukról hazarepülnek az illatok,
mosolygödrükben megcsonkított
szentjánosbogarak táncolnak.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 19-i számában.)