Húsvét után
Rontást pohárba keverő súgott ördög,
barátom, vak április van,
izmoz a hőség, a fagy, felváltva szurkál
a fákkal, permetet von rám
szívni valóm elejtem
Óz halott, a meggy-magas jól lakott,
koronája csattog, szeles,
ezen a fordított éberségen állok:
fordított álomban, lázas örömmel,
szemembe mártom az üvegszilánkokat
hogy lássak, fülembe a kést bököm, hogy halljam
ízeltlábú hallgatásod, csendjeid
jó a sötét íze
megérthetnéd, mennyi füst és lángnyelv
– örök dühök ökle! –
szaladjon csak szét!
nincs kit dicsérni, temetni!
ózon omlik fölém, gázföld alám
énekelni, áldozni, meghalni
munkára fogni éji másom
torokból, szakadni ezerré:
nem is érted, nem is magamért,
letört karok helyett, amivel nem ölelek
szám bevarrva, amivel nem csókollak,
összetört világban méhek méze nélkül:
eldobálsz, ős kutya visszahoz, marós
ágyakra fektetsz, ős lepelbe, nagy köveket hordasz
testemre, nehogy feltámadjak
akkor sem lehetek árvább
így énekelem meg, ami elégett:
pörölt önmagam és kiárult dobbanások
vesztegelnek, kiszakadnának mégis
zsákok, öles zsákok,
port szívó százkarú rémtettek,
trónusán a király, mégis zengem,
cinkos, aki csönd, aki néma
ropogva töröm szét álarcom, a tiédet nem lehet,
de olyannyira átizzott, hogy fáj,
létezés és nemlétezés sűrűsödött egy pontba
nyák és vércsomóba
csontéles Hold süvít át égen
– forog a kerék, hiába a kiáltásom –
eldarál, elapróz, szálkásít:
fölébredsz-e végül
ármánykodik velünk a zöld föld
s túl levegőn, szeméten, sáron
érzem nedves kívánságaid
töltsd pohárba képzelt igazságod, kiiszom majd
ízes a bánat:
talán felissza rémületem a légbajnok Isten,
ha magamra hagy, kiátkozom
most abbahagyni nem lehet:
felijedsz, hogy tovább alhass,
szívizomkoszorú körül dongok,
kiszívott élet!
Vesztes kép, énidők vége,
lepel alatt, elvarratlan élet,
lépted egy-egy kis halál,
mégis kilopom, minden csended,
bélyeg rajtad a halott, az élő,
az, aki lettél, aki voltál, aki lettem, aki voltam,
ki leszel, ki leszek
utoljára ki szólal meg, ki szólal meg először,
ki lesz bátor,
tű hegyén, ág fokán,
szentfazekak alján ki hűlsz-e
istent – megváltó, nagy kikiáltó,
dögszagú szerelmes, vértanú,
merítsd arcomból örömöd,
megég! megég!
Lázárról is leszakítva a lánc!
Támassz fel, örök daráló halál!
Selyem-szőtte ruhád bogáncsokkal ékes,
öblítsd át magad, kényes-terebélyes,
hát nélkülem pihenj,
vakon és szegényen.
megveszett kakukkmadárrá válsz,
ki lesz kakukk vesztére!
mire ébredsz, ha ébredsz,
pirkad már, szívkoszorúd mi szúrja újra!
fellegek rojtjain csüngsz, bolond kanóc,
temess el, onnét is
hallod, liheg és szuszog a halott,
vagy te magad az ír, feledésre!
Vége! Vége!
legyen vége már!
Legyen vége már!
„Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra,”
Testvérek, penész-kenyéren leszünk,
sohse nézünk vissza!
Ki a bűn, ki nem az, ki bűn,
rácsok mögé mi szivárog,
hogyan szeressük magunkban a megátkozott világot
képlet-világot:
részlet lettél a részletemben,
temetsz, ások, markolj ásót:
adj vissza a földnek, égnek, úgyis hallod,
úgysem lehetsz!
úgyis halott
úgysem lehet
Gubó
mély fogaz, csönd fogaz
fakéregszín gubókban vacogok
pöttöm ringatások, szél az
nem jövök, nem kopogok
kilépek, mintha tüstént
elválnék ketté, ha kiengedett
a gubó, ha megengednél
ha elengeded
kés kocog fogadhoz
nem enged szólni, csöndlakat
hasonlóvá lenni sokakhoz
hogy írmagnak megmaradj
írnék, sóhajtás lenne csak
vagy nyöszörgés, vagy éjjel
ha kienged a gubó, ha kiengednél
ha nem engednél el
Pacsmag
sok időigényes, pacsmagolós dologra képes az ember
ha szerelmes
haját – lehetőség szerint a legoptimálisabb szögbe állítani, fésű és
ragadós zselé segítségével – majd a „kicsit drágább” parfümből
fújni, éppen hogy csak, ne legyen túlzás, de azért érezni is lehessen
cipőt letörölni, esetleg kisuvickolni, ruhát igazítani
a végeredményt tükörben leellenőrizni
virágot, bonbont vásárolni, az anyagi kereteinknek megfelelően
igényes legyen, de olcsó
ezen előkészületekkel tarsolyunkban növekvő önbizalmat gerjeszteni,
epekedve a számunkra megfelelő alakulásra, mármint a továbbiakat illetően
sok minden – nem a normarendszer számára elfogadott – tevékenységre képes az ember, ha véget ér a románc
viták, sőt nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében a felek
a búsba küldik egymást, az addig megszerzett ingó vagyontárgyak felett
tort ülve, igyekszenek a másik számára előnytelen elosztást kiharcolni
a szétköltözés után ki így, ki úgy
szeszes italok fogyasztása mértéktelenül, nők illetve
férfiak fogyasztása mértéktelenül, cigaretta, esetleg nyugtató teák, gyógyszerek
ilyen vagy olyan személyiségfejlesztő tréningek, párkapcsolati tanácsadás,
pszichológus
öngyilkossági tervek, amiknek komolysága erősen megkérdőjelezhető
a másik fél idegeire menés
ez történhet: telefonos ügyintézéssel, e-maillel, Facebookkal, chattel
letiltás, kitiltás, eltiltás, megtiltás, tiltás
telefonszámcsere, e-mail csere, lakáscsere, személyiségcsere
párcsere – esetenként –
a felejtés siettetése érdekében új kapcsolatba bonyolódás, ami
eleve halálra van ítélve
hiányfeldolgozás
történhet: horoszkóp olvasgatással, kirándulás, új hobbi, régi hobbi, szomorú zenék, vidám zenék, vitaminok szedése, főleg: c
régi barátok vállán…
új barátok vállán
az eredmények felemásak, kinek
hogy
alváshiány, étvágytalanság, szorongás
kísérő tünetek tekintetében
végül az idő mindent megold
jobb így mindenkinek
így kellett lennie
ha egy ajtó bezárul nyílik egy másik
okos kísérőszövegekkel és gondolatokkal
megtámogatva
új életet kezdhetnek a felek
sok időigényes és pacsmagolós dologra képes
az ember, ha szerelmes
Tótágas
Mostohák magzata,
az a lyukas kezű.
A tetőcserepek platniforró redők.
Cseresznyefára szállt
éjjel
a fekete köd, szemtelen madár.
Nézz széjjel.
Itt engem sem találsz.
A gödrökben még van víz,
kevés,
bennem csak szívdobbanás árnyéka.
Visszhang vagyok.
Szélbe szórt hamu.
Lyukas kéz.
Dobjad le, mi volt.
Most fejtetőn állnak
a magzatok, fák,
eltépett szabályok.
Ez másik oldal.
A forsza, a fonákja
azoknak, akik vagyunk.
Nyitott test, csakra ráma.
Fonott vasak rajtunk.
Fejre állva.
Tótágas.
A tükör mögött
vagy a tükör előtt.
(Karantének)
Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat
Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.
