Orbán János Dénes: Don Quijote Csíkszerenádja

2020. május 08., 09:27

Matató:

Hidegtől mered a csíki macska farka,

didergő kis bolhák melegednek rajta.

A megfagyott veréb a földre lepuffan,

Lám ilyen az idő felénk júniusban.

 

Madonna, ó madonnám,

e dermedt csíki esten

te légy az én ozsonnám,

 

engedj kamrádba lesnem,

hozd ide hezzám, ó, jer,

mindazt mit úgy kerestem,

 

én, a transzszilván tróger

a szentsimoni erdőn…

A szerelmünkhöz só kell,

 

sonka meg sok tepertő,

no meg egy kis puliszka,

melyben a hurka vergőd’.

 

S a vizet meg nem issza,

pálinkát kér La Mancha,

palacsintádtól hízna,

 

mert ez a szív parancsa.

Madonna, ó madonnám,

ejszen ez nem halandzsa,

 

elnyúlna jó szalonnán

szerelmes, fáradt testem.

Madonna, légy a konyhám,

 

hogy végre megehessem

e tájnak jó gyümölcsét,

a kolbászt fogd, szerelmem,

 

és versem lesz a zöldség.

S ahogy elő van írva,

a lelkecskéd is köll még,

 

bégyúrva egy fasírtba,

nehogy a szerenádom

átforduljon blazírtba.

 

Madonnám, Krisztus áldjon,

találkozunk a paplan

alatt s szép lesz az álom.

 

De jaj, a hideg pattan,

vágj hát egy kicsi fát es,

s amíg a fejsze csattan,

 

bénézne pár barát es,

hisz egyedül unalmas

nyakalni ezt a páleszt.

 

A Lét s az Úr hatalmas!

Te csak süss, főzz s a fát vágd,

s helyetted jó La Mancha

 

majd keveri a kártyát.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. február 10-i számában.)