Matató:
Hidegtől mered a csíki macska farka,
didergő kis bolhák melegednek rajta.
A megfagyott veréb a földre lepuffan,
Lám ilyen az idő felénk júniusban.
Madonna, ó madonnám,
e dermedt csíki esten
te légy az én ozsonnám,
engedj kamrádba lesnem,
hozd ide hezzám, ó, jer,
mindazt mit úgy kerestem,
én, a transzszilván tróger
a szentsimoni erdőn…
A szerelmünkhöz só kell,
sonka meg sok tepertő,
no meg egy kis puliszka,
melyben a hurka vergőd’.
S a vizet meg nem issza,
pálinkát kér La Mancha,
palacsintádtól hízna,
mert ez a szív parancsa.
Madonna, ó madonnám,
ejszen ez nem halandzsa,
elnyúlna jó szalonnán
szerelmes, fáradt testem.
Madonna, légy a konyhám,
hogy végre megehessem
e tájnak jó gyümölcsét,
a kolbászt fogd, szerelmem,
és versem lesz a zöldség.
S ahogy elő van írva,
a lelkecskéd is köll még,
bégyúrva egy fasírtba,
nehogy a szerenádom
átforduljon blazírtba.
Madonnám, Krisztus áldjon,
találkozunk a paplan
alatt s szép lesz az álom.
De jaj, a hideg pattan,
vágj hát egy kicsi fát es,
s amíg a fejsze csattan,
bénézne pár barát es,
hisz egyedül unalmas
nyakalni ezt a páleszt.
A Lét s az Úr hatalmas!
Te csak süss, főzz s a fát vágd,
s helyetted jó La Mancha
majd keveri a kártyát.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. február 10-i számában.)