Orbán János Dénes: Nem párnák közt

2020. április 15., 10:05

(P. S. Oroszországban)

Tandori Dezsőnek

Jovián György: A láng (olaj, vászon, 2009)

Immár egy gondolat se bánt,

kiirtottam, mint a csalánt,

a titkos férget elpusztítottam,

lelkem ingét fehérre mostam.

 

Nyitott szemmel várom halálom.

Nem párnák közt,

csak szalmazsákon.

 

Utolsó gyertyám csonkig égett;

annyi év,

és még mindig téged…

 

S ki tízévenként jársz csak itten,

nem könyörgöm tehozzád, Isten!

 

Kunyhóm mellett megásva vár rám,

sírom nem ékesíti márvány,

sírhantom: talyiga kavics,

fakereszt, rajta: Petrovics.

Élt? Mennyit élt? Huszonhat évet?

Adjak hozzá?

Vagy ez egy másik élet?

 

A kemencében föllobog

a tűz, ahogy belédobok

egy-egy halál utáni verset,

mit csak csöndes megszokás verselt.

Elégetem, ez így van rendjén:

föllobban,

majd kihuny a versfény.

 

Hamvaival gyűszűnyi urna

– veréb viszi Tandori úrnak.

 

S holttestemhez, mit nem mosnak könnyek,

fújó, táltos paripák jönnek,

s viszik a lelkem, és még ma este

berobognak Budára, Pestre;

izzadtak,

szabadok

s mi bőszek

 

– Tandori úr számlálja őket.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. április 7-i számában.)