Szathmári Dominik: Versek

odahoztál hol vége lett

ennek a hullámnak

dől neki hangod

végtelenig egyszerű

szokottsággal sötétült be

magamban az őrjítő hirtelen

kirántom fejemből cseppenként

szorongatva görcsölő testem

és nem történik

a semmi

sem

***

minek

minden csoda

úgyis csak a nyugalmad várom

mi megszokott könnyű egyszerű

és nincsen benne semmi különös

I.

hazafutottak az állatok

pedig nem volt sehova

ösztönből bányásztak

sejtjeikből házfalakat

mik között elordították

hogy félnek ha bántják

kietlen csöndben őket

II.

hazakúsztak a növények

repedt aszfaltdombokon

eszméltek aszottan hogy

végig vegetálták életük

bérházban őszültek meg

ahova még elásták őket

zölden és fiatalon

III.

hazakullogtak a vizek

magára hagytak minden

barátot és az ügyfeleket

a folyamot és az árat

fizetheti mindenki maga

elszivárogtak a hírek

minden sor hasztalan

IV.

hazaestek a felszínek

hullámainak pulzálása

lefeküdt a horizont mint

a megölt test forró szinte

de valójában néptelen

éjszakára el is hidegül

senki nem hibáztatja

V.

hazarepültek a fények

kik a bombákban laktak

nem is szálltak messze

egy csöndes pillanatban

vakító felhőkbe borult

az állomás ahonnan

mindenki hazament

Ott ült mellettem az ihlet,

de nem fordultam felé ma,

egyedül ült végig magában,

azt hittem, nem elég arra,

amit én makacsul akartam.

Téged engesztel a veszteség,

hogy én se jutottam előrébb.

Nem ettem, mert gürcöltem.

Egyre mélyebbre fúródom

szavaidba, hogy máshol is

kifogynak az olajkészletek,

addig minden szépen forog,

aztán szárazon őrlik kopasszá

egymást a fogazott kerekek,

mielőtt megállnak örökre.

Együtt elégítjük a sikolyra

vágyó, nagyvárosi éjszakát,

a poharakkal törnek együtt

a csordultig töltött álmok.

Rövidek a reggelek, hosszú

minden cigiszünet és éjjel.

Nem szeretek elmélyülni

semmiben, elég nekem, ha

élesen láthatom a felszínt.

Ne csukd be az ajtót, kérlek,

hagyd tárva-nyitva teljesen,

járja a szobát a friss levegő,

ha bejön, kifuthassak cserébe.

Tükröm Tükrözz

és ne mesélj

ki vagyok én

Iszonyt Iszom

józanul ma

veled viszont

Jövő Jövőm

széjjel hánytam

elfordulva

Szájról Szájra

egy gyerekből

mivé váltam

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. március 21-i számában.)