Mióta olvas az ember, és egyáltalán: meddig olvashat még könyveket? Az olvasás rítusa talán a mezopotámiai cserepeken kezdődött. Amikor a cseréptáblákon „megolvasták” a nyájak vagy a terménytároló korsók darabjait, hasonlóan, mint gyermekkorom gazdái a jószágot, vagy amikor a gazdasszonyok „megolvasták” az udvaron bóklászó baromfit.
Elmondanám neked,és magamnak is:a múltat nem érzem,a sors balga vagonjai kisiklanak,csörömpölnek visszafelé az időben.
Kétszer emigráltam,akkor az idő is messze honolt,mert az idő mindig messze van.Őrült koordinátákban bolyongtam,és amit találtam,az nem volt önmagam.
Most csönd van, tél és hideg a korai este,a lámpa fénykörében nyitott könyv hever,lapjai villognak a szobába zárt sötétségre,talán olvasni hívnának vakuló reménnyel.
Egyszer csönd lesz,s nem mindegy, milyen,a csönd is lehet unalmas,az ember, aki addig fél, amíg él,csak mereng.
az idegen városbanaz idegen csillagokaz idegen egekenmaguk elé néznek
Kóstolgasd Kölcseyt, a dallamot, a mondatot,szárnyra kap a három szó, felemelkedik.Várd ki, az nem elég, ha csak kóstoloda három szót, mely verssé kerekedik.
Az ipolysági születésű Gágyor Péter április 6-án ünnepelte 75. születésnapját. Az egykor Németországba emigrált, majd két évtized múltán Komáromban, a Duna magyarországi oldalán otthonra lelő írónak tizennégy kötete jelent meg, köztük fordításkötetek, drámák, regények, novelláskötet, tanulmánykötet, verskötetek.
Nem tudom, honnan jöttem,honnan jöttél, hol vagyunk,csak bóklásztunk a semmiben,s láttuk: ott a vonatunk,és semmi sem volt rendben,utaztunk, vonatra szálltunk,mely nincs a menetrendben,de ez a vonat a mi vonatunk.
Mondják, az idő érted,benned, s ellened múlik,érted-e ezt a talányt?Lajos, mi látszik onnan?A világon túlról, hol végtelen a magány.
Olvasni mindig szerettem. Sokáig csak népmeséket. Apám bosszankodott, vagy tán félt szellemi képességeim esetleges hiányosságai miatt. Mi lesz ebből a gyermekből? Néha esténként A kőszívű ember fiaiból olvasott fel, és végül nyert. Emlékszem Marcsa nénire is, Jókai kisvárosi nagykövetére, aki a nagy író regényeiből lazán idézni tudott. A legjobb krémest ő sütötte Ipolyságon, és közvetlenül a szomszédunkban lakott. Sorsa 4-6 elemis árnyékából büszkén nevelte érettségire készülő lányait. Megvásárolta (1960-as évek!) a Jókai-összest elegáns díszkötésben, és ő valóban végigolvasta valamennyit.
Az egyik Vivaldiból bizony dózse lett,és Dózse akkoriban nem lehetett akárki.A másik Afrika szarván hajótörést szenvedetthajós volt, a kalandos lelkű Vivaldi.
Aki rendszeresen ír, eleve nem tárgyilagos. Nem is lehet az a saját agyszüleményeivel szemben. Ezért, vagy megőrzi a lejegyzett szellem szikráit, vagy pedig a maga módján rögeszmés, meddő pózban felidézi azokat.
Alig másfélszáz oldalas kötet a dunaszerdahelyi Vámbéry Polgári Társulás kiadásában Nagy Erika legújabb könyve. A címe: Függönyön innen és túl. Súlyos történetek. Nem novellák, nem is tárcák igazán. Történetek. Az író a halálos kórral harcoló-kínlódó emberek emlékeit tárja olvasói elé. Nagy Erika tárgyilagos szigorú stílusában beszélteti alanyait az élet és a halál peremén. Tragikus egyensúlyozás ez.