„A gyógyulás sikerének ötven százaléka a betegen múlik!”
Alig másfélszáz oldalas kötet a dunaszerdahelyi Vámbéry Polgári Társulás kiadásában Nagy Erika legújabb könyve. A címe: Függönyön innen és túl. Súlyos történetek. Nem novellák, nem is tárcák igazán. Történetek. Az író a halálos kórral harcoló-kínlódó emberek emlékeit tárja olvasói elé. Nagy Erika tárgyilagos szigorú stílusában beszélteti alanyait az élet és a halál peremén. Tragikus egyensúlyozás ez. Dokumentumok, lehetne a kötet alcíme. A történetekben a főszereplők kísérője a halál, amely bármikor bekopoghat a hétköznapok ajtaján. Valóban dokumentumok ezek, a félelmes betegséget elszenvedő/legyőző emberek súlyos tanulságtételei.
Különös világok, változatos világképek, hitek, remények – kinél-kinél ezek mindig mások lehetnek, változatos módszertanok jelentkeznek a küzdelmekhez. Vannak, akik gyakorlatiasan az étrendváltoztatásban és az életmód javításában találják meg reményeik sikeres kulcsát, mások a közeli hozzátartozóik, férjük, feleségük, gyermekeik vagy szüleik szeretetében megmerítkezve fordulnak szembe a rettenetes kórral, a rákkal. A kétségbeesésbe szorult beteg nem sokat válogathat, és különösen nem sokáig tétovázhat az ilyenkor oly gyorsan múlórohanó ellenséggel, az idővel szemben.
„Elsajátítottam a reikit a különféle testi problémákra, az energiaszint javítására. Köszönettel tartozom mesteremnek, hogy beavatott a hagyományos Usui-féle irányzatba, szívén viselte a sorsomat, és az állapot diagnosztizálását követő nehéz időszaktól egészen az operációig kezelt. A felépülésem alatt elvégeztem a Silva-féle agykontroll tanfolyamot is, ami egy hatékony elmefejlesztő és stressz-kezelő módszer…”
Nagy Erika feljegyzései folyamán végig tapintatosan a háttérben marad. Nem szól bele, nem értékel szándékokat, legyenek azok bár az okkult tudományok határait súroló tanok, vagy ázsiai mitologikus praktikák. Mindegy, kinek mi az utolsó szalmaszál. A megtartó lényeg a beteg hite és elszántsága. A dokumentumok feljegyzője valóban nem akar szerepelni saját írásaiban. Csupán feljegyzi a betegség hétköznapi tragikus harcainak krónikáit. Korunk publicisztikai divatjával szemben neki nem jut az izgalmas esetről egy-egy érdekes saját élmény az eszébe. Nagy Erika nem kommentál. Visszafogott, szigorú a módszere, az egyszerű mondatok sora, melyeknek nem feladatuk kétségbe vonni a gyógyulók és gyógyulni vágyók legfontosabb fegyverét, a szinte minden esetnél változó hitet. A hitet, a valláson alapulót vagy a legközelebbi szeretett társakba vetett hitet, vagy akár az olyan hiteket, melyek jelenlegi tudásaink mentén kívülálló olvasónak akár kuruzsló praktikáknak is tűnhetnek. De ott a nevezetes „Léthe” folyó elképzelt végső partján, a lét és nem lét mezsgyéjén nincs sem tudományos vitának, sem pedig ismeretterjesztésnek jogosultsága. Aki az életéért küzd, az olyan pajzsot ragad meg, olyan fegyverekben hisz, amit éppen legmegfelelőbbnek talál. Hiszen önmaga léte a tét. A többi szempont a gyógyszerek minősége, az orvos szaktudása gyakorlati körülmények. A küzdő beteg hite kiismerhetetlen, feloldhatatlan egyedi titok marad.
A modern pszichológia értelmezése eljutott odáig, hogy a lélek elemzése végre eltávolodott az ötvenes évek rubinsteini lélektani materializmus dogmáitól, amelyek a testi, viselkedési jelenségeket fogadták csupán el, és szigorúan az emberi test rezdülő jeleire építették a diagnózisukat. Majd Donald O. Hebb nyomán szélesebbre tárult a lelki jelenségek értékelésének a szemlélete. Ma már például Bagdy Emőke értelmezésében a korszerű lélektan figyelembe veszi a transzcendentális jelenségeket is. „Minden ember, eleve pszichoszomatikus-spirituális lény” – állítja.
„Az orvosai azt mondták, hogy a gyógyulás esélyének ötven százaléka mindig a beteg kezében van. Így tudta, ha bármilyen keveset is enged ebből, akkor elveszett. Soha egyetlen percre sem adta fel a gyógyulásba vetett hitét.”
Szerzőnk kötete, szerkesztésének és tolmácsolásának szigorú stílusa nyomán nemcsak publicisztikai élményt nyújt olvasóinak, témái, történetei feszültsége, drámaisága irodalomközeli katartikus élményt hordoznak. Felfogható novellafüzérnek is, amely az olvasók lelkében tovább folytatódik.
Nagy Erika: Függönyön innen és túl, Vámbéry Polgári Társulás, 2020
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában.)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.