2020. szeptember 29., 08:58
„A gyógyulás sikerének ötven százaléka a betegen múlik!”
Alig másfélszáz oldalas kötet a dunaszerdahelyi Vámbéry Polgári Társulás kiadásában Nagy Erika legújabb könyve. A címe: Függönyön innen és túl. Súlyos történetek. Nem novellák, nem is tárcák igazán. Történetek. Az író a halálos kórral harcoló-kínlódó emberek emlékeit tárja olvasói elé. Nagy Erika tárgyilagos szigorú stílusában beszélteti alanyait az élet és a halál peremén. Tragikus egyensúlyozás ez. Dokumentumok, lehetne a kötet alcíme. A történetekben a főszereplők kísérője a halál, amely bármikor bekopoghat a hétköznapok ajtaján. Valóban dokumentumok ezek, a félelmes betegséget elszenvedő/legyőző emberek súlyos tanulságtételei.
Különös világok, változatos világképek, hitek, remények – kinél-kinél ezek mindig mások lehetnek, változatos módszertanok jelentkeznek a küzdelmekhez. Vannak, akik gyakorlatiasan az étrendváltoztatásban és az életmód javításában találják meg reményeik sikeres kulcsát, mások a közeli hozzátartozóik, férjük, feleségük, gyermekeik vagy szüleik szeretetében megmerítkezve fordulnak szembe a rettenetes kórral, a rákkal. A kétségbeesésbe szorult beteg nem sokat válogathat, és különösen nem sokáig tétovázhat az ilyenkor oly gyorsan múlórohanó ellenséggel, az idővel szemben.
„Elsajátítottam a reikit a különféle testi problémákra, az energiaszint javítására. Köszönettel tartozom mesteremnek, hogy beavatott a hagyományos Usui-féle irányzatba, szívén viselte a sorsomat, és az állapot diagnosztizálását követő nehéz időszaktól egészen az operációig kezelt. A felépülésem alatt elvégeztem a Silva-féle agykontroll tanfolyamot is, ami egy hatékony elmefejlesztő és stressz-kezelő módszer…”
Nagy Erika feljegyzései folyamán végig tapintatosan a háttérben marad. Nem szól bele, nem értékel szándékokat, legyenek azok bár az okkult tudományok határait súroló tanok, vagy ázsiai mitologikus praktikák. Mindegy, kinek mi az utolsó szalmaszál. A megtartó lényeg a beteg hite és elszántsága. A dokumentumok feljegyzője valóban nem akar szerepelni saját írásaiban. Csupán feljegyzi a betegség hétköznapi tragikus harcainak krónikáit. Korunk publicisztikai divatjával szemben neki nem jut az izgalmas esetről egy-egy érdekes saját élmény az eszébe. Nagy Erika nem kommentál. Visszafogott, szigorú a módszere, az egyszerű mondatok sora, melyeknek nem feladatuk kétségbe vonni a gyógyulók és gyógyulni vágyók legfontosabb fegyverét, a szinte minden esetnél változó hitet. A hitet, a valláson alapulót vagy a legközelebbi szeretett társakba vetett hitet, vagy akár az olyan hiteket, melyek jelenlegi tudásaink mentén kívülálló olvasónak akár kuruzsló praktikáknak is tűnhetnek. De ott a nevezetes „Léthe” folyó elképzelt végső partján, a lét és nem lét mezsgyéjén nincs sem tudományos vitának, sem pedig ismeretterjesztésnek jogosultsága. Aki az életéért küzd, az olyan pajzsot ragad meg, olyan fegyverekben hisz, amit éppen legmegfelelőbbnek talál. Hiszen önmaga léte a tét. A többi szempont a gyógyszerek minősége, az orvos szaktudása gyakorlati körülmények. A küzdő beteg hite kiismerhetetlen, feloldhatatlan egyedi titok marad.
A modern pszichológia értelmezése eljutott odáig, hogy a lélek elemzése végre eltávolodott az ötvenes évek rubinsteini lélektani materializmus dogmáitól, amelyek a testi, viselkedési jelenségeket fogadták csupán el, és szigorúan az emberi test rezdülő jeleire építették a diagnózisukat. Majd Donald O. Hebb nyomán szélesebbre tárult a lelki jelenségek értékelésének a szemlélete. Ma már például Bagdy Emőke értelmezésében a korszerű lélektan figyelembe veszi a transzcendentális jelenségeket is. „Minden ember, eleve pszichoszomatikus-spirituális lény” – állítja.
„Az orvosai azt mondták, hogy a gyógyulás esélyének ötven százaléka mindig a beteg kezében van. Így tudta, ha bármilyen keveset is enged ebből, akkor elveszett. Soha egyetlen percre sem adta fel a gyógyulásba vetett hitét.”
Szerzőnk kötete, szerkesztésének és tolmácsolásának szigorú stílusa nyomán nemcsak publicisztikai élményt nyújt olvasóinak, témái, történetei feszültsége, drámaisága irodalomközeli katartikus élményt hordoznak. Felfogható novellafüzérnek is, amely az olvasók lelkében tovább folytatódik.
Nagy Erika: Függönyön innen és túl, Vámbéry Polgári Társulás, 2020
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában.)
