Mégsem
péntek, 10:12
Saád Anna | Én vagyok és más versek
péntek, 10:05
Mátyás Emőke Ibolya | Áruház és más versek
péntek, 10:02
J. Simon Aranka | Kakaó
péntek, 09:10
Farkas Wellmann Endre | Átalakul a Helyőrség.ma!
csütörtök, 09:41
Károly Csaba | Két rövid történet
csütörtök, 09:36
Büky László | Bűvös szirmok és más versek
szerda, 06:33
Kincses Krisztina | Leskovics Gábor: Tudatosan vezettem vissza a zenekart az undergroundba
kedd, 06:06
Rácz Norbert Zsolt | Miről is szól Isten dicsősége?
hétfő, 07:37
Kolev András | Konklúzió és más versek
péntek, 11:11
Gyenes Imre | Néhány lepedőt összekötve
csütörtök, 09:26
Csík Mónika | Varázsfölde megmentése
szerda, 07:50
Farkas Wellmann Endre | Látnok
szerda, 07:45
Csáky Pál | Önismeret – vagy annak hiánya?
kedd, 08:28
Demeter Szilárd | Vita a ChatGPT Omegával
kedd, 07:54
Csáky Pál | Titánka, a búsképű lovag
Teljes lista
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • 2025. május 18., Alexandra, Erik
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
Felvidék - Vers

Tamási Orosz János

Menekülés – versek

vállamra terítette
erejét a szél
ledobtam köpenyed
ott a tisztáson
minden annyira zöld
volt és barna és
sárga és kék

Felvidék - Ajánló

Tamási Orosz János

„…megváltás a versnek a megírás…”

A vers meglehet valóban olyan, mint Isten lélegzetvétele. Annak ritmusa, s az a néhol felgyorsuló zihálás, mely a teremtés fázisainak lexebb pillanatait kíséri. Nem sajtóhiba, s nem is én vétettem el a szót – tudatos szándék volt ez. Mert a vers, bár teremtés, nem olyan, mint Istené. A vers egyszerre magasztos és profán, emelkedett és földhöz tapadt. A vers a lélek létezése és a létezés lelke – kettőjük szignifikáns rögvalósága. A kettő közötti láthatatlan, de érzékelhető tér metavers-valósága. Valahogy ezt érezzük, remélem, többen is, Z. Németh István minden egyes verseskötetének olvasása közben.

Felvidék - Szempont

Tamási Orosz János

„…Mindig a mindenség ikerrésze voltam…”

„…világpolgár”, írja Monoszlóy Dezsőről Tóth László, „a kisebbségi létbe szorítottság s a többszörösen kisebbségi sorstapasztalataival és -élményeivel, az örökös otthonkeresés és eredendő hazátlanság egymásnak feszüléseivel”. Tűpontos megfogalmazás, noha számos kaput nyit akár Monoszlóy sorsának megfejtése, akár a hasonló sorsot bejáró „közép-európaiság” életérzésének, az identitáskeresés labirintusának kijárata (mely persze mindig egy újabb bejárat) felé.

Felvidék - Szempont

Tamási Orosz János

„…csöndje óvja kertjeink…”

Karácsonyodik / fegyverszünetek csöndje / óvja kertjeink; írtam e tizenhét szótagost közel fél évszázada, tele a fiatalság optimizmusával, reményével s a daccal, hogy igen, majd mi. Eljő hozzánk s bennünk a Megváltó – csak föl kell nevelnünk, s megóvnunk a kísértésektől. Csak el kell hitetnünk Vele, hogy méltóak vagyunk rá, készek vagyunk követni őt. Aztán elmúlt karácsony. Az első, a tizedik, a sokadik.

Felvidék - Ajánló

Tamási Orosz János

„…isteni homály vakító világosságban…”

Advent üzenete hagyományosan a belső csend felé fordulást, a lét békés összhangjának (vissza)keresését, lelkünk megerősítésének heteit kínálja föl. S hát mindezek elérését leginkább a versek kínálják – az a költészet, mely szakrális, ezoterikus kiterjesztésekkel képes áldással enyhíteni hétköznapi szorongásainkat. Megóv akár még ekkor is, a konzumkarácsonyok feszült „lélekszegényítő” önfárasztásától. Mondhatni, épp ezért (is) a legjobb pillanatban érkezik a könyvesboltok polcaira Baka Györgyi új (immár tizedik) kötete (Átmozduló léthatárok).

Felvidék - Ajánló

Tamási Orosz János

„…arcunk a földbe ásva partot ér…”

Hogyan érkezik? A sokszor föltett kérdésre van egy átírt tréfából merített válaszom. Egy-két órával éjfél után zörgetnek Károly bátyánk ablakán. Az öreg még mély álmát fogyasztja, de nagy nehezen megébred, föltápászkodik, kinéz, kiszól, ki az, kérdi. Én vagyok, Károly bá’. Van-e bíbor tintája? Az öreg elkanyarítja a szót, kihajít valami kézre állót az ablakon, majd visszafekszik.

Felvidék - Szempont

Tamási Orosz János

„…nézi a fészek repülését…”

A majdani közíró hatvannyolcban lépett középiskolás fokra. Hatvannyolcban. Súlya volt annak az évnek, jelen idős súlya. Egy szép, hosszú, soha véget nem érő – káprázatos ígéretekkel teli – tavasz után, a nyár közepén előbb jégeső, majd napokig tartó havazás. Jött. Kemény fagyokkal terhes idők. Jöttek, ismét. Mennyi fér el azokból hetven évben?

Felvidék - Tárca

Tamási Orosz János

Jerikó romjai felől Bábel tornyába

Micsoda idők voltak! Negyven év távolából visszagondolva a múlt század nyolcvanas éveire még feltűnőbb a nyüzsgő-lüktető-lázas-lázadó szellem kiáradása a palackból. Mondhatni minden megtörtént, Jerikótól Bábelig. Mert a harsonák egyre bátrabban szóltak, egyre erősebb dallamokat zengtek, mígnem a falak leomlani látszottak – de aztán jött a bábeli hangzavar, mindenik ember a saját lelkét akarta hallani minden dalban, s végül – azóta is – a bábeli torony hangzavarában, annak kerengőin kergetjük egymást, le, vagy fel.

Felvidék - Ajánló

Tamási Orosz János

Kötéltáncos, aki a kötél mellett lépked

A civilizált ember állandó értékválság és értékváltság dilemmájában él. Hogy hová tesszük azt a határvonalat, amikor ez kritikussá vált, nehezen eldönthető; erre itt – Hogya György munkájáról szólva – kísérletet sem teszek. Kellene és lehetne, rövid esszéit olvasva majd mindegyik erre utaló „felhívás keringőre”, de hát e helyt csak röviden szólhatok.

Felvidék - Vers

Tamási Orosz János

Hamvakba hűlt

azt mondják elveszítünk mert
rád találtak mert
nem hihetünk már léleknek
csak romló földi másnak

Felvidék - Szempont

Tamási Orosz János

Illyés 120

Tűnődöm a képen, s már megint az ismerős bosszúságot érzem, a türelmetlenséget, a piciny haragot: hol vagy, Gyula bácsi, miért hallgatsz? Haragról beszéltem, igen, mert fiatalon, nagyképűen szólva amolyan „pályakezdő” éveimben, s később is, ha szóba került, mindig ingerültséget éreztem iránta. A türelmetlenség által táplált haragot. Legyen észak-fok, idegenség, vagy legyen sarkcsillag, legyen ő maga a cél, de olyan, amelybe nem férkőzhet be egyetlen fölösleges betű sem…

Felvidék - Vers

Tamási Orosz János

Útbaigazítás hegyre menet - versek

a hegy felé menjenek
hol ritkulnak már a fák
föl arra (mutatja) ott
kezd egy kis ösvény
innen nem látja jól de
(mutatja) mutatom

Felvidék - Ajánló

Tamási Orosz János

„…Magamról mindent megírtam már…”

Sziszifuszi munkának tűnik Tóth László vállalkozása. Pár éve elkezdte fölleltározni, számadó-kötetekbe gyűjteni életműve eddig jobban s általa kevésbé preferált szeleteit; s most, a fülszöveg szerint, „prózai-drámai” írásait szerkesztette egybe. Jól tette. Hanem, s lehet ez az én vétkem, de árgus kereséssel sem leltem ama prózára, ami határozottan elválasztható lenne lírikus alkatától, a gondolatszőttesekből álló szó- s szövegkárpittól. Attól, ami – ő.

Impresszum • Adatvédelmi nyilatkozat
        
  • Keresés
  • Főoldal
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
  • Impresszum
  • Adatvédelmi nyilatkozat
Bejelentkezés
Bejelentkezés Facebook-fiókkal
Bejelentkezés Google+ fiókkal
vagy
Elfelejtettem a jelszavam
Bejelentkezve maradok

Még nincs fiókja? Regisztráljon itt!

Regisztrálok