azt mondják elveszítünk mert
rád találtak mert
nem hihetünk már léleknek
csak romló földi másnak
mert haza kellett volna jutnod
szibériádból is minden áron
átgázolni János vitézként valós
és valótlan hazug határon
de várt-e itt szabadság és várt-e
még szerelem s kellettél-e
ott romló testű omló szellemű rab
élőhalottak közé – Igének
azt mondják elveszítünk mert
rád találtak nincs nép nincs
még egy mely vérző sebet üt
csontjaira is – fiának
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. márciusi számában)
A vígasságok teljéből indult az utazó,
az ég kupolája madárszárnyat vont fölé,
magány várta és egy csörgedező forrás,
úgy érezte, ő sem más, csak szerencsétlen flótás,
aki elveszett, kit árbóckosarából kiejtett a remény,
(aki) volt gazdag, és volt szegény.
Azon a nyáron a nagybátyám betegsége foglalkoztatott, játék közben is sérülése okain, a tragikus esemény mozzanatain elmélkedtem. Furcsa álom kuszaságával követték egymást a feltételezések, zavaromban képtelen voltam eldönteni, hogy a képzelt világ vagy a valóság tűnik hitelesebbnek.
A mi Tiszánk nyelvünkben és irodalmunkban él igazán. A mi Tiszánk ugyanis a legtöbbet megénekelt folyó. Leginkább Petőfi Sándor A Tisza című verse kapcsán ismerjük. Ámde Juhász Gyula A Tisza című párbeszédes versében a Tisza összes, ellentétes tulajdonsága megjelenik.