Tamási Orosz János: „…csöndje óvja kertjeink…”

2023. december 26., 10:02
Piatrik István Pió: Téli szentély

Karácsonyodik / fegyverszünetek csöndje / óvja kertjeink; írtam e tizenhét szótagost közel fél évszázada, tele a fiatalság optimizmusával, reményével s a daccal, hogy igen, majd mi. Eljő hozzánk s bennünk a Megváltó – csak föl kell nevelnünk, s megóvnunk a kísértésektől. Csak el kell hitetnünk Vele, hogy méltóak vagyunk rá, készek vagyunk követni őt. Aztán elmúlt karácsony. Az első, a tizedik, a sokadik. Egy ideig még simítgattuk a sztaniolpapírba képzelt álomország-térképeket, de jöttek azokból is a tanítások: nincs olyan térkép, ami ne szakadna el, ha többen is simítgatják hol erre, hol arra. És az álmok országában is van nappal és van éjszaka; de ha mindkettőben aranylik az országalma, messze gurul, bizony, tőled annak gyümölcse; s minél boldogabbá tesz téged a vashatos öröme, annál értetlenebbül néznek majd rád. És lassan-lassan te is értetlenül nézed s hallgatod immár siheder megváltódat – csöndben kerülni kezded társaságát. Ha követed is még, immár csak messziről. Mégis, milyen követségbe jött ő? Balga gyermek maradt, lám; hiszi s bízza a csodát. Hogy az ember megváltásra várt és jóra született és nem téveszthető meg senki hamis próféta által és mindig és mindenkor jó – mert jónak lenni élet. Jónak lenni: létezés. Jónak lenni: mag hó alatt, rügyfakadás, szentivánéj, örök visszatérés. Jónak lenni: a létezés öröme, értelme, lehetősége. S minden csak ezután jön, ebből fakadhat föl bennünk: a szeretet, a bizalom, az értelem s az érzelem. S gurulnak az aranyfüstös szavak, felszínük megtapad kezünkön, ajkunkon, csillogással vonják be az időt, sercegő lampionfüzéreket hallgatunk s szavalunk, már minden nap ünnep, kiáltjuk, hiszen annak gondoljuk a napok szolgálatát, reggeltől estig, estéktől reggelekig, az év minden napján. Mert minden nap új küzdelem kezdetével virrad ránk, s minden küzdelem győzelmet hoz. Nem, nincs bukás. Észrevenni azt kinek lenne ideje ott, hol a cél a küzdés maga? S a jutalom a győzelem ígérete s az ígéret valóságába vetett hit maga a győzelem jutalma. Valami s valaki győzelme – s e győzelem alamizsnája lett hited jutalma. De mi történt közben? Nem kérdezed, hiszen észre sem veszed. Hiszen a küzdés körforgása nem állt meg – még csak meg sem torpant. Egyetlen út tűnik immár logikusnak: a bölcsőtől a kálváriáig tartó.

De ma még készülődünk. Jászolt építünk és reményt. Érkezik. S hisz bennünk, hiszi, hogy méltóak vagyunk rá, s készek vagyunk követni őt. A lelkünk készen áll, ha a testünk erőtlen is. Most még csak a miénk az. De tudjuk, hogy jónak lenni: létezés. Jónak lenni: mag hó alatt, rügyfakadás, szentivánéj, örök visszatérés. Akkor is, ha – karácsonyodik / csalárd fegyverszünetek / vérzik kertjeink.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. karácsonyi számában)