Századunk felpörgetett tempójában nem könnyű eldönteni, hogy egy-egy társadalmi esemény, történés már a „múlt”, vagy csupán a közelmúlt részeként említendő-e? A nyolcvanas évek végén Csehszlovákiában (is), a hosszú birodalmi alávetettség után, mintha hirtelen omoltak volna le az örök érvényűnek tekintett (és el is fogadott) „börtönfalak”.
Új világ reményében éltettük a változásokat, valóban „hittel és illúzióval” telítődött a „jövő”. Csáky Pál Hit és illúzió című kötetnyitó drámáját olvasgatva (alcíme: „Színpadi játék a rendszerváltozás utáni idők reményeiről és csalódásairól”), 2023-ból nézve már megbocsátható naivitásnak tűnik új élet nyitányának tekinteni az akkori, kataklizmaszerű változásokat. Hiszen a nagy világváltozások hátteréről (a pénzügyi háttérhatalomról) akkoriban még halovány sejtelmünk sem volt (nem is lehetett!), s mert ma már van, könnyen érthetővé (üzenethordozóvá) válik a kötetet nyitó egyfelvonásos dráma. Egyik szimbóluma az idegen, oldalán a két kerubbal. A Biblia szerint a kerubok isten közvetlen környezetét alkotják. A Genezis szerint ők őrizték (azaz: őrzik!) az édenkertet, egészen pontosan az édenkert közepén álló életfát, kezükben lángpallossal. Az életfához nyilván csak az közelíthet, akiket a kerubok méltónak találnak erre. (Íme, a kiválasztottak szelekciója!) A döntő többség számára persze elbűvölő színjáték, illúzió marad az új élet káprázata. Láthatatlan korifeusai (a drámában az idegen személyesíti meg őket) a teremtett világ törvényeit ignorálva ideológiai alapokon szervezik-építik a jövőt jelentő új világot. Szlovákiai (és nem csak szlovákiai) magyar színházainknak hittel ajánlom a finom szövetű dráma eljátszását. Ahogy a kötet további két színművét: a György barát című drámát és az Elvtársi üdvözlettel című vérbő szatírát is.
A György barát a 16. században három részre szakadt Magyarország politikai állapotát és politikusi programját képezi le. Utalásai Trianon óta könnyen azonosíthatók a mai Magyarország és a szétszabdalt mai magyarság állapotával. S persze hatalmi környezetével. A dráma (tragédia?) kiváltó oka, hogy Fráter György környezete képtelen helyesen értelmezni György barát távlatos politikai szemléletét, aki kijátszva a szultán éberségét, titkos szerződéssel Ferdinánd császár koronája alá vitte Erdélyt… Ezen értetlenség eredménye, hogy maga Ferdinánd császár a megértés helyett gyanút fog, és miközben Rómából bíbornoki kalapot kért György barátnak, titokban már kiadta az utasítást Fráter György meggyilkolására. (Íme, a mai Magyarország és az EU viszonyának retusálatlan tükörképe!)
Az Elvtársi üdvözlettel a kommunista idők megidézése, ami, ha jól játsszák el, a szlovákiai magyar színházainkat rég nem látott teljesítményre segíthetné. Egy olyan világban (állami birtokon vagy termelőszövetkezetben?) játszódik, ahol a vágyak és célok (az általános aktivitás) még véletlenül sem a teremtett világ törvényeihez, alapképleteihez igazodik. Éppen fordítva! A természet erőitől várnák el, hogy Lenin elvtárs útmutatásaihoz igazodjanak! A sarjadó búzacsírákat serkentve, a szántóföldek pereméről Vladimir Iljics szövegeit olvassák fel, váltott műszakokban. S az értékek? Lényegi értékrend nem létezik. A marxista realizmus szerint az az értékesebb, ami nagyobb. Ezért a kapitalizmus megelőzése a gazdasági növénytermesztésben is kötelező! Lekörözése garantált: megkezdődik az új találmány, a „micsurini óriástök” termelése. A dráma végén megtörténik az óriástök ünnepélyes bemutatása a legmagasabb kommunista körök reprezentációja előtt. Az ördög azonban nem alszik! Gyanítható szabotázsakció következtében a bemutató (azaz az óriástök meglékelése) botrányba fullad. Mert közben a tök, eléggé el nem ítélhető módon, megrohadt… (Ennek a kommunista szellemnek az újraéledését láthatjuk Nyugat-Európában, ahol ma újra Marx és Lenin szobrokat avatnak.)
Csáky Pál: Hit és illúzió, Pro Futuro Hungarica Kiadó, 2022
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. decemberi számában)
Furfangos antológia, érzékletes címválasztás. A kötet kacskaringós történeteibe, szereplőibe és azoknak sorsába ugyanis egészen beleivódik az a mámoros lüktetés – andalító dinamizmus, amelyet a lapfödémen röviden csak delíriumként olvashatunk. S hogy miként is jelenik meg a delírium?
Van az a mese a zsiráfról meg a nyakáról… Gyerekkorom egyik kedvence, amikor a nyűgként megélt hosszú nyakát szeretné elcserélni a gazdája. A többi állat kapva kapna a lehetőségen, mivel az élet számos területén hasznát tudná venni, így viszont a zsiráf is megérti, micsoda kincs van a birtokában, és örömmel megtartja. Bevallom, egy kicsit ilyen zsiráfnyak volt számomra az idén a Desiré fesztivál.
J. Robert Oppenheimer a 20. században élt elméleti fizikus, akit gyakran az atombomba atyjának is neveznek. Élete, munkássága sok filmkészítőt megihletett már, és idén is született egy alkotás, amely ismét más perspektívából, részletesen és hosszasan foglalkozik Oppenheimer életével, vagyis legfőképpen a munkásságával, azon belül is az atombombával kapcsolatban végzett kutatásaival. A filmet rendezte és a forgatókönyvet írta Christopher Nolan. A zeneszerző Ludwig Goransson, a főbb szerepeket Cillian Murphy, Matt Damon, Emily Blunt, Robert Downey Jr. és Florence Pugh alakítják. Történelmi film, egyben életrajzi dráma.
A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt 2023-ban a Brazíliában született Chris Carter, aki az USA-ban tanult kriminálpszichológiát, szakmájában a michigani államügyészségen dolgozott, profiként szerepelt amerikaifutball-csapatokban, tíz évig különféle zenekarokban gitározott, majd egy gyökeres fordulat következtében, egy álom nyomán krimiíróvá vált, és ma egyike a legnépszerűbbeknek.
Cselenyák Imre újrahonosított egy régi műfajt, a regényes életrajzot, amelynek olyan nagy elődjeit ismerjük, mint Irving Stone vagy a magyarok közül Dallos Sándor. Csak míg az amerikai szerző külföldi hírességek életéről is írt – Michelangelo, Van Gogh –, addig Dallos Sándor magyar festővel (Munkácsy Mihály), Cselenyák Imre magyar költőkkel foglalkozik.
Advent üzenete hagyományosan a belső csend felé fordulást, a lét békés összhangjának (vissza)keresését, lelkünk megerősítésének heteit kínálja föl. S hát mindezek elérését leginkább a versek kínálják – az a költészet, mely szakrális, ezoterikus kiterjesztésekkel képes áldással enyhíteni hétköznapi szorongásainkat. Megóv akár még ekkor is, a konzumkarácsonyok feszült „lélekszegényítő” önfárasztásától. Mondhatni, épp ezért (is) a legjobb pillanatban érkezik a könyvesboltok polcaira Baka Györgyi új (immár tizedik) kötete (Átmozduló léthatárok).
Kockázatos lehet, az elfogultság veszélyével járhat családtörténetet családtagként írni, különösképpen akkor, ha az mégsem csupán családtörténet, hanem korrajz és valamelyest történelem vagy éppen egyháztörténet is. Ugyanakkor a kívülálló szerző történetmesélés alapján sohasem képes olyan pontosan vagy olyan erővel érzékelni és ezáltal érzékeltetni az évtizedek eseményeit, mint aki mindazt átélte: látta, érezte, élvezte vagy szenvedte.
A történelemfilozófia egyik sarokpont jellegű kérdése, hogy mekkora szerepük van az egyes embereknek, az egyén(iség)eknek az őket érintő események alakulásában, és ugyanők mennyire állnak tehetetlenül a (nagy horderejű) társadalmi folyamatok örvénylésével szemben; másképp fogalmazva – és így már teológiai dimenziót kap a dilemma – milyen viszonyban áll a személy szabad akarata életének fejleményeivel, elválasztható-e a bejárt út milyensége a körülötte minden pillanatban változó világ aktuális állapotától, még egyszerűbben: mekkora hatása lehet az embernek saját sorsára?
Egyszer úgyis agyonütöm – mondja Alida apja
és nagyszülője szinte egyszerre,
amikor kétévesen, tanulva
a szavakat, az élet dolgait, a jelzőkre
specializálódva, anyja után mindenre
rákérdez. – Egyszerű, én azt hittem, kétszerű –
volt egyik kedvence anyjának is,
bosszantva a körülötte lévőket.