L. Simon László – mint kiderült – régi visszajáró vendég Érmindszenten, és most sem mint a Nemzeti Múzeum főigazgatója volt jelen, hanem mint magánszemély, aki Vígh Zalánnal együtt támogatta az új névtábla kivitelezését.
– Mielőtt megépült volna a déli autópálya Erdélyben, azelőtt két útvonalon utaztam: gyakrabban a Nagyvárad–Kolozsvár útvonalon, aminek az volt a következménye, hogy mindig megálltunk Csucsán, és mindig megnéztük a Boncza-kastélyt és a mellette működő Ady-kiállítást. Teljesen mindegy, hogy kivel mentünk, hova mentünk, hány napra mentünk, ez egy kihagyhatatlan program volt. Egy rövid tisztelgés Ady előtt. Kívülről tudtunk már mindent, de mégiscsak megálltunk. Amikor pedig Vállaj felől jöttünk Szilágyság irányába, akkor megálltunk Érmindszenten, az Ady Endre Eemlékmúzeumnál és az Ady-szülőháznál. Lehet, hogy tíz esetből kilencszer kihagytuk a nagykárolyi kastélyt, de az Ady-szülőházat egyszer sem. Amikor az ember idejön és látja azt, hogy ez a falu évről évre jobban pusztul, hogy minden egyes évben egy-egy újabb épület összedől, akkor összeszorul a szíve. Mindeközben azt is látom, hogy van itt egy kiváló, lelkes, lelkiismeretes magyar asszony, Szilágyi Enikő, aki a gondnoka ennek a háznak, de hát itt is sok-sok szinten ráférne a segítség az egyébként nagyon lelkiismeretesen működő megyei múzeumra. Apróság, tényleg csak jelképes dolog, hogy amikor legutóbb, két éve itt jártam, és lefotóztuk azt a táblát, amelyre ki volt írva, hogy Ady-emlékmúzeum, magyarul és románul, olvashatatlanul, amit már a nap kikezdett és szétmállott, akkor azt mondtuk, hogy legalább a következő látogatásunkkor egy új cégért hozzunk – meséli L. Simon. – Egy új névtáblát hoztunk, és azt ma, a születésnapon elhelyeztük. A gyerekekkel pedig, akik elkísértek bennünket Debrecenből, együtt emlékeztünk meg Adyról az életpályáját bemutató kis irodalmi műsorral. Ez viszonylag spontán módon alakult, a hivatalos megemlékezések az elmúlt hét végén már lezajlottak.
L. Simon Lászlónak – sajnos – igaza van: tényleg további sokrétű segítséget érdemelne ez a kis múzeum. Gondolom, mindannyian tudunk érte tenni azáltal is, ha ittjártunkkor felkeressük az emlékházat, és akár egy belépőjegy megváltásával hozzájárulunk a fenntartásához, hiszen a lelkesedés egyre kevésbé elég a túléléshez, és az Ady-kultusz ébren tartása talán nem csak a száz főt sem számláló érmindszenti magyar kisközösség feladata.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.
Sok szó esett a múltról, kevés a jelenről, a jövőről szinte semmi. Ma, ha jó dolgokra akarunk gondolni, a legtöbb beszélgetés ilyennek mondható. Különösen, ha kárpátaljai magyarok beszélgetnek. Főleg, ha a kultúráról a határon túli régió kapcsán.
Díszpadot avattak Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, drámaíró tiszteletére szombaton, a Zagyvarékasi Tájház-Faluház udvarán. Az észak-alföldi település fennállásának 700. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen adták át a költő arcképével és az Itt élnem című verséből származó idézettel díszített padot.
"Rettegés és suttogás, megcsalás és becsapás, nyomor és humor tizenkilenc páratlan novellában." – írja Gerencsér Anna kötetéről (Az ajtó másik oldalán) Nagy Koppány Zsolt, aki az Előretolt Helyőrség Íróakadémián egykor oktatója volt az ugyancsak a mai napon debütdíjjal kitüntetett szerzőnkek.