Máray Mariannt, a roppant sokoldalú gyerekkönyv-illusztrátort kérdeztük munkáról, vágyakról, jelenről. A – többek között – az Állatok ábécéje, illetve a Jártamban… kertemben című csodás kiadványok alkotója és illusztrátora számos nemzetközi díjat nyert már, tavaly HUBBY-díjas lett, a nemzetközi Silent Book Contesten All the Lonely People című, szöveg nélküli képeskönyvével immár másodjára került be a nemzetközi csapatba, a tizenkét döntős közé.
– Szürreális világban élünk több hónapja. Kíváncsi vagyok, a járvány idején miként dolgoztál/dolgozol: inkább többet vagy kevesebbet? Esetleg másként? Hogyan hat az inspirációdra a zártabb életmód?
– Az első lezárásoknál négy gyerekkel, óvodástól főiskolásig maradtunk közel 80 napig a lakásban, online tanítással, felvételivel, így nem volt nagyon miről álmodozni, ami az illusztrációt illeti. A gyerekeknek kellett segítenem. Semmit sem dolgoztam az alatt a három hónap alatt, ami egyébként egy egész évnek tűnt. A karantén alatt kaptam a HUBBY-különdíjat, sajnos a díjátadót is csak online tarthatták meg, de hát ilyen az én formám. Nyár óta sokkal jobb a helyzet, ami a munkát illeti, mert végig volt ovi és általános iskola. Az inspirációimat egyébként a lezárás inkább pozitív irányba mozgatta; ha festhetek, biztosan jó képek lettek volna. Buzgott bennem a tettvágy. A Silent Book Contest 2020-as pályázatára épp a karantén kezdete előtt pár héttel adtam be a könyvtervet. Szerencsére kidolgoztam magam valamennyire az év elején, és annyi siker is volt, hogy bejutott a döntőbe. A karantén ideje alatt annyit tettem még, hogy egy barátom által átküldött pályázatra beküldtem egy Magyarországon meg nem valósult könyvtervemet, a Mice Today-t, és ősszel ez is shortlistes lett a The Unpublished Book Showcase válogatásán. Most három könyvön dolgozom egyszerre… és tanítok is, heti két délután. Örülök neki.
– Több képedről is Henri Rousseau, a naiv francia festő világa jut eszembe. Ha ez nem véletlen, akkor mesélnél arról, miben érzed magadhoz közelinek ezt a dús, buja növényzetű, izgalmas világot?
– Szeretem Rousseau-t, de nem szoktam nézegetni a képeit az utóbbi években. Inkább visszafelé igaz a dolog: szerintem ő festett úgy, mint egy illusztrátor. A témáim, a dzsungel, az állatok emlékeztethetnek inkább Rousseau művészetére, de ez most trend is. A divat is ezen a vonalon halad évek óta: trópusi állatok, gyümölcsök…
– Menet közben jönnek az ötletek, vagy előre látod, megtervezed fejben a figuráidat? Van kedvenc technikád?
– A kedvencem az akrilfestés, de szeretem mással keverni, beleragasztani, belerajzolni a festménybe. Mindig is kedveltem a kísérletezést. Mostanában egyre jobban megtervezem előre, amit rajzolni fogok, ebben a silent bookok nagyon sokat fejlesztettek rajtam. Ott pontosan kell előre látni mindent, semmi sincs véletlenül a képen. Ha megrendelésre festek, szabadabb teret engedhetek az improvizációnak
– Hogyan látod a mai magyar gyerekkönyv-illusztráció helyzetét? Milyen kapcsolatban vannak, mennyire tartanak össze a hazai illusztrátorok?
– Mindig vannak új tehetségek, és a régebben alkotók között is sok a remek illusztrátor. Számos új könyv születik, ezt persze az íróknak is köszönhetjük. Nem nagyon tudom, mennyire tartanak össze, az Illusztrátor Pajtások sok tagot számláló, aktív szerveződésnek látszik, de én nem vagyok tag. Azért nem tudok erről igazán sokat, mert nem az az alkat vagyok, aki szakmai ügyekben nagyon összejár másokkal.
A teljes interjú a MeseCentrum blogon olvasható.
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.