Ilyés Krisztinka: ,,A meztelenség mindig is a szabadság szimbóluma volt”

2023. szeptember 25., 08:57
Varga Melinda kötetbemutatója/Fotó: Helyőrség

,,Vannak-e tabuk a kortárs irodalomban, hogyan viszonyul a 21. század olvasója a testiségről és a nemi identitásról szóló versekhez?” – ilyen és ehhez hasonló kérdések és kedvcsináló gondolatok csalogatták az irodalomkedvelő közönséget Varga Melinda költő legújabb verseskötet-bemutatójának ajánlószövegében.

Az Aus meinen schoß entfaltet sich dein duft – Testem hajlatából illatod kivirágzott című német–magyar nyelvű verseskönyv a szerelem ,,koronájaként” a vágyat emeli magasba, s éppen ezért a pironkodásra késztető téma, a testiség határait feszegeti. S az megint egy újabb kérdést vet fel, hogy mindez hogyan fonódik egybe, illetve hogyan tudja egyesíteni az irodalom és a képzőművészet területeit. A két alkotó – Székelyhidi Zsolt az aktfotóin és Varga Melinda a versein keresztül – viszont nemcsak megválaszolja, hanem a kétnyelvű kötettel be is bizonyítja: a vágy az életünk olyannyira fontos része, hogy képtelenség elrejteni, s – mint érzékeljük – az ehhez kapcsolódó megnyilvánulásaink médiumát a művészetek világa is biztosítja.

,,A szerelemben nincs nyugalom, mert az, amit elértünk, csak egy újabb kiindulópont ahhoz, hogy még többre vágyódjunk” – idézi Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című opusát Böszörményi Zoltán, az est moderátora, aki – hasonlóan a francia regényíróhoz – azt a kérdést feszegeti: miért kell szenvednie a költőnek. A beszélgetés során viszont kiderült, a szenvedés elsősorban a magányhoz kötődik, ahhoz a magányhoz, amelyre a költő teremtetett.

,,Csak a magányod vezethet oda, hogy szavakat adjál annak, aminek nagyon nehéz megfelelő kifejezést, formát találni, hiszen a testről, a szerelemről, erről az örök témáról a legnehezebb beszélni. És ezt csak akkor lehet megtenni, amikor egyedül vagyunk, eltávolodva mindentől” – fejti ki a költő kapcsolódva Böszörményi Zoltán gondolataihoz.

Varga Melinda kötetbemutatója/Fotó: Helyőrség

Abafáy-Deák Csillag, a kiállítás kurátora a paradicsomi létállapotot felidézve a testiségre terelte a szót, hangsúlyozva: ,,A meztelenség mindig is a szabadság szimbóluma volt.” Székelyhidi Zsolt fotói ebben a szabadságban születtek, a fotóművész pedig érezhetően ,,a formákra, a harmóniára, az összhangra, az együttlétre koncentrál, meglátja a legkisebb részletben is az egészet, miként azt Varga Melinda” teszi a verseiben.

A kötetbemutatón Székelyhidi a versírás és a fotózás közti átmenetekről is beszélt, ugyanakkor kiemelte azokat a szempontokat is, amelyeket ő fotósként tart szem előtt: ,,Alapvetően az arcot keresem mindenben, a személyességet. Viszont ahogy egyre közelebb kerültem az archoz, észrevettem, hogy az arc már a test részévé válik. Ezért kezdtem el részleteket is fotózni egy időben.”

És hogy mindez pontosan mit is jelent akkor, amikor ennek a két művészeti ágnak a közös mondanivalójára vagyunk kíváncsiak? Az egymásra találás a közös keresésben érhető tetten: ,,Szerintem ilyen szempontból találtunk egymásra Melindával: mindketten keressük a magunk párjának a személyiségét, a magunk párjának a jó vagy a rossz tulajdonságait vagy éppen a hévben mutatott őszinteségét.”