A 27. Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmával rengeteg külföldi író és költő látogatott el Budapestre, akikkel személyesen is megismerkedhetett az érdeklődő olvasóközönség.
Ion Mureşan nem először jár Budapesten, ezúttal a Versek nehéz időkre című verseskötetének bemutatóján Farkas Jenő irodalomtörténésszel és Zalán Tibor költővel beszélgetett. A két nyelven történő bemutatót Zalán Tibor kisesszéje indította, amelyben Ion Mureşannal való kapcsolatát boncolgatta: „Ion Mureşan költővel életemben nem találkoztam, és viszonylag kis esélyt adok annak, hogy valaha is találkozni fogok vele.” Az élet itt rögtön meg is cáfolt engem – mosolyogta el magát olvasás közben a költő. „Ennek ellenére úgy gondolom régóta ismerősök vagyunk, hiszen mindketten ismerjük azt a világot, amelyet kevesen, lakjuk azt a belső univerzumot, amely keveseké, és lakhatatlan, rühelljük azt a világot, joggal, amelyik rühell bennünket, nyilván ugyancsak joggal” – sorolja Zalán Tibor az ő és román költőtársa között felfedezett, számára igen kedves közös pontokat.
Farkas Jenő is a két szerző hasonlóságát emelte ki; mindkét költő versesköteteinek megjelenésében fel lehet fedezni egyfajta ciklikusságot: míg Mureşannál tíz-tizenkét évet kell várni egy újabb kötetre, addig Zalánnál hét-nyolc évbe kerül egy újabb verseskötet megírása. Ennek apropóján tette fel a kérdést az irodalomtörténész: ez a hosszú idősáv nem jelentheti-e azt, hogy rosszul menedzselik a saját életművüket? Mureşan válaszában kifejtette, egyfelől minden írónak és költőnek megvan a saját belső ritmusa, ezt pedig nem lehet felülírni – enélkül nem létezik az alkotási folyamat sem; másfelől ő sosem gondolkodott kötetekben és publikációkban, hiszen verseket ír, nem megjelenésre szánt kiskönyveket. Zalán azt is megemlítette, ugyan igaz, hogy a verseskötetei ilyen hosszú időközönként jelennek meg, de mindeközben más műfajokkal is dolgozik, majd azt is hozzátette: „Nem nekünk kell magunkat menedzselni, hanem a műveknek kellene menedzselni bennünket.”
Farkas Jenő röviden ismertette Mureşan életútját. 1955-ben a Kolozs megyei Borsaújfaluban született, ez a vidékiség, az archaikus falusi világ pedig végighúzódik az egész életművön. A nyolcvanas nemzedék kiemelkedő tagja, több alkotótársával a posztmodern irodalmat testesíti meg. A költő nyolc évet tanított egy zárványfaluban is, amely – elmondása szerint – igen nagy hatással volt mind a személyére, mind a költészetére. „A falusi élet az ürességnek a bősége volt, a falu nem tud megfojtani; amíg a város fojtogató, szorító és zsúfolt közeg, környezet, addig a faluban szabadság van, érzed az eget, az évszakokat. Az emberek nem kreálnak maguknak külön tereket, minden nyitott, és ebben tud megszületni a hagyomány; ott vannak a rejtélyek, a titkok, amelyek tággá teszik az univerzumot” – részletezte Mureşan.
Ezután elsőként Shramek Andrea színművésznő szavalta el magyarul Az alkoholisták dala című versét, amelyet a költő eredetiben is felolvasott.
Farkas Jenő az elhangzott vers híres mivoltát hangsúlyozta, hiszen Romániában sokan ismerik e költeményt. Mureşannak is meglepő, hogy Az alkoholisták dala önálló életre kelt – egyszer Nagyszebenben egy étterem itallapjának a keretezéseként találkozott vele. De parafrázisai is születtek a versnek, köztük Az alkoholisták feleségének a dala, illetve Az absztinensek dala.
A költő azt is elárulta, sokan összetévesztik az általa meghatározott kocsmát a mindenki által ismert fizikai helyszínnel. „Számomra a kocsma egy valós, élő metafora – az én világomban az alkoholista és önpusztító költőknek van egy helye a mennyországban, és a földi kocsmák ennek csak a tükrei.”
A beszélgetés végéhez érve Farkas Jenő egy utolsó kérdéssel fordult a költőhöz. Arra volt kíváncsi, hogy Mureşannak mit jelentenek azok a hallucinációk és álomszerű leírások, amelyek megjelennek a költészetében. Mureşan kifejtette, ha a hallucinációról és az álomvilágról beszélünk, elsősorban azt kell definiálnunk, mit is nevezünk valóságnak. A költő olyan világot teremt, amelyben összefüggenek az univerzumok – átkapcsolódik az álomvilágba, ahol nincsenek határok.
„A költészet számomra mégis nem más, mint Isten létének a bizonyítéka, de egyúttal az ember maga is költészet. Ilyen módon alkotok: az embert, a humánumot az emberi lét költészeti alanyaként tekintem, és ilyen formában válik értelmezhetővé a saját költészetem is.”
A nagyszerű hangulatban zajló beszélgetés A pohár című Mureşan-vers felolvasásával zárult.
Február 18-án – Jókai Mórra emlékezve – ünnepeljük a magyar széppróza napját, s e napon ünnepelte idén a Magyar Írószövetség is a magyar irodalmat és prózaíróit: az intézmény egy egész délutáni programsorozattal készült a szépírók, ugyanakkor az irodalmat kedvelők számára, ahol többek között az írószövetség által kiadott novellagyűjtemény bemutatójának és ezzel párhuzamosan egy novellaíró versenynek lehettünk a szem- és fültanúi.
A Nagyváradon szerkesztett irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának idei második, februári lapszáma az egyik alapítót, Lipcsei Mártát hozza (vissza) az olvasók látókörébe: Költőköszöntő címmel Dénes László írt az idén 80. életévét töltő poéta életútjáról, pályájáról, majd Ködöböcz Gábor irodalomtörténésznek egy méltatása olvasható, amelyet a váradi költőnő frissen írott verscsokra követ.
Teljes a Panoráma Színpad programja, és még három tucat előadót jelentett be a Művészetek Völgye, amely július 21. és 30. között várja a fesztiválozókat a nyár legszínesebb tíz napjára Kapolcsra, Vigántpetendre és Taliándörögdre.
A KMI 12 című program részeként a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatósága 2020 óta minden évben kiválaszt tizenkét kortárs szakmailag elismert szerzőt, illetve pályakezdő alkotót, hogy a program által nyújtott lehetőségekkel segítse irodalmi pályafutásukat, karrierjük építését.
Cristian Mungiu a kortárs román film egyik legfontosabb rendezője. Február 9. és 12. között, R. M. N. című új filmjének magyarországi bemutatójához kapcsolódva, az Uránia Nemzeti Filmszínházban négy filmből álló retrospektív vetítéssorozatot láthatnak Mungiu alkotásaiból az érdeklődők.
A kétszázéves jubileum alkalmából a Magyar Nemzeti Bank a Petőfi Irodalmi Múzeum együttműködésével Himnusz megnevezéssel 15 000 forint névértékű ezüst és 3000 forint névértékű színesfém emlékérmét bocsátott ki. Az emlékérmék hivatalos kibocsátásának alkalmából megrendezett eseményen elsőként Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte az összegyűlt ünneplő közönséget.
A 2023-as esztendő több szempontból is ünnepi évnek számít, hiszen Petőfi Sándor és Madách Imre születésének 200. évfordulója mellett Kölcsey Ferenc kétszáz éve befejezett alkotását, a Himnuszt is ünnepeljük, a Magyar Honvédség fennállásának 175. évfordulójával egyetemben. A Petőfi Kulturális Ügynökség és a Magyar Honvédség közös ünnepségének a Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság Művelődési Központja volt a helyszíne.
Amint már arról beszámoltunk, január 13-án hivatalosan is megnyílt a Költő lenni vagy nem lenni című új és állandó kiállítás, melyet Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából alkottak meg. A Petőfi Irodalmi Múzeum színes, egész napon át tartó programsorozattal várja vendégeit január 14-én, a Petőfi szabadnapon. Portálunkon folyamatosan frissülő cikkel számolunk be a különböző előadásokról, foglalkozásokról és egyéb izgalmas eseményekről.