Szilágyi Zsófia Emmának idén jelent meg első regénye Szonja címmel, a Margó Irodalmi Fesztiválon pedig a könyv mellett a szerzővel is megismerkedhetett az olvasóközönség. Szilágyival Zsófiával Karafiáth Orsolya beszélgetett, aki már az első kérdéseivel a trauma témakörébe kalauzolta a debütkönyves írónőt.
A címszereplő egyes szám első személyben elbeszélt történetei a levélregény műfajában íródtak, s főképp „Budapestről szól, amelyben egyszerre jelen van a szex, a Rolling Stones, a zene, a különböző ételek, és a szerelem. De mindeközben ott van a lány életében nem jelenlévő édesapa, akinek ezt a hosszú levelet Szonja írja.” Karafiáth éppen arra volt kíváncsi, hogy az apa nélkül felnövő Szonjának miért fontos, hogy megoszthassa vele az érzéseit. Szilágyi Zsófia Emma a traumafeldolgozás gondolatából indult ki, hiszen, mint mondja, főhősének szüksége volt a gyógyulásra, ez pedig csakis az írás gyakorlatán keresztül történhetett meg. Ugyan az írónő a regény megírásának első fázisaiban még nem levélformában képzelte el a történetmesélést, az írás során végül még is így alakult ki a szöveg felépítése – s valamiképp ez a változat szabadította fel az elbeszélőt is.
A beszélgetésből az is kiderült, a szerzőt nem érinti rosszul az a pillanat, amikor olvasói Szonjával azonosítják: „Én fejben teljes mértékben leválasztottam magamról Szonját. Huszonhét évesen kevés tapasztalatom van a világról. Természetes, hogy a saját szövegeimet azokkal a dolgokkal, történésekkel, motívumokkal rendezem be, amiket én ismerek.” A szöveg épp emiatt csak részben táplálkozik a szerző biografikus múltjából – ellenben a szülő–lánya viszony, a vidék–Budapest kapcsolatrendszer sokkal árnyaltabb ábrázolást kap a regényben.
Szőke Abigél színésznő tolmácsolásában egy viszonylag fontos, a budapesti épületek csodálatáról szóló rész is elhangzott – s ennek apropóján a szerző lakhelyére, Debrecenre és a debreceni ember prototípusára terelődött a dialógus. Kiderült, a szerző nem ért egyet az újabbnál újabb építkezési stílusokkal, hiszen – hangsúlyozza: egyre tájidegenebb elemekkel töltik fel a város utcáit, s ez az esztétikai gyilkolás a város pusztulásához is vezethet.
A regény főhősének Budapest utcái és épületei nyújtják azt az állandóságba való kapaszkodást, azt a stabilitást, amit a szövegben feltűnő férfifigurák folyamatosan megbontanak a főhős életében. Karafiáth azt is fontosnak látja, hogy bár az utóbbi években erős hangsúlyt fektetnek a traumatizáltság irodalmi ábrázolására, Szilágyi Zsófi hangja teljesen eltér ettől: van egy erős humoros attitűd, egyéni megközelítés a regényben. „Olyan fundamentális változás van körülöttünk, amit nem lehet másképp kezelni, csak ha humorral vesszük az akadályokat – másképp csak megőrülni lehet. Ott tartunk, hogy az abszurd dolgokat kezdjük el normalitásként kezelni. Úgy gondolom, ha egy írónak komoly véleménye van arról, hogy mit jelent irodalmat írni, és hosszú távon tervez, akkor nem kell azzal foglalkozni, hogy melyek a trendi témák, illetve azzal sem, hogy éppen ki a sztáríró, mert ezek hamar lecsengenek” – állítja a szerző is.
A könyvbemutató végén a fiatal írónő és a színház kapcsolata is szóba került: az írónő sokáig, tizenhárom éven keresztül volt részese a színházi világnak, de másokkal ellentétben ő nem közelebb, hanem sokkal távolabb került önmagától. Könnyen összetéveszthető a valóság és a fikció jelensége, és – nyomatékosítja – nem szabad a színházból kihozni mindazt, ami odabent történik. Ezt a felismerést pozitívnak tekinti, mégis azt vallja, a színház, a drámaoktatás meghatározó kell hogy legyen az ember életében, hiszen rengeteg előnnyel is szolgál(hat). A végszót a regényben megidézett gasztronómiai részek vezették be – Szilágyi Zsófia Emma Szonjához hasonlóan imád főzni, és mindketten ismerik azokat a módszereket, amelyekkel az igazi, ideális lecsó készül.
A szerzőnő a klasszikus utolsó kérdésre válaszolva – miszerint mire számíthat a továbbiakban a kedves olvasó – egy novellákból összetákolt, de novelláskönyvnek még sem mondható kötetet ígért.
Február 18-án – Jókai Mórra emlékezve – ünnepeljük a magyar széppróza napját, s e napon ünnepelte idén a Magyar Írószövetség is a magyar irodalmat és prózaíróit: az intézmény egy egész délutáni programsorozattal készült a szépírók, ugyanakkor az irodalmat kedvelők számára, ahol többek között az írószövetség által kiadott novellagyűjtemény bemutatójának és ezzel párhuzamosan egy novellaíró versenynek lehettünk a szem- és fültanúi.
A Nagyváradon szerkesztett irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának idei második, februári lapszáma az egyik alapítót, Lipcsei Mártát hozza (vissza) az olvasók látókörébe: Költőköszöntő címmel Dénes László írt az idén 80. életévét töltő poéta életútjáról, pályájáról, majd Ködöböcz Gábor irodalomtörténésznek egy méltatása olvasható, amelyet a váradi költőnő frissen írott verscsokra követ.
Teljes a Panoráma Színpad programja, és még három tucat előadót jelentett be a Művészetek Völgye, amely július 21. és 30. között várja a fesztiválozókat a nyár legszínesebb tíz napjára Kapolcsra, Vigántpetendre és Taliándörögdre.
A KMI 12 című program részeként a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatósága 2020 óta minden évben kiválaszt tizenkét kortárs szakmailag elismert szerzőt, illetve pályakezdő alkotót, hogy a program által nyújtott lehetőségekkel segítse irodalmi pályafutásukat, karrierjük építését.
Cristian Mungiu a kortárs román film egyik legfontosabb rendezője. Február 9. és 12. között, R. M. N. című új filmjének magyarországi bemutatójához kapcsolódva, az Uránia Nemzeti Filmszínházban négy filmből álló retrospektív vetítéssorozatot láthatnak Mungiu alkotásaiból az érdeklődők.
A kétszázéves jubileum alkalmából a Magyar Nemzeti Bank a Petőfi Irodalmi Múzeum együttműködésével Himnusz megnevezéssel 15 000 forint névértékű ezüst és 3000 forint névértékű színesfém emlékérmét bocsátott ki. Az emlékérmék hivatalos kibocsátásának alkalmából megrendezett eseményen elsőként Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte az összegyűlt ünneplő közönséget.
A 2023-as esztendő több szempontból is ünnepi évnek számít, hiszen Petőfi Sándor és Madách Imre születésének 200. évfordulója mellett Kölcsey Ferenc kétszáz éve befejezett alkotását, a Himnuszt is ünnepeljük, a Magyar Honvédség fennállásának 175. évfordulójával egyetemben. A Petőfi Kulturális Ügynökség és a Magyar Honvédség közös ünnepségének a Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság Művelődési Központja volt a helyszíne.
Amint már arról beszámoltunk, január 13-án hivatalosan is megnyílt a Költő lenni vagy nem lenni című új és állandó kiállítás, melyet Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából alkottak meg. A Petőfi Irodalmi Múzeum színes, egész napon át tartó programsorozattal várja vendégeit január 14-én, a Petőfi szabadnapon. Portálunkon folyamatosan frissülő cikkel számolunk be a különböző előadásokról, foglalkozásokról és egyéb izgalmas eseményekről.