,,Nem tudom, mivé kellett volna lennem,
de írjátok meg majd, ha felismertek engem:
mert ez a világ nem az én világom.
Mondom, különös lények a voltak.”
(Farkas Wellmann Endre: Mögöttes csendek)
„A hetven éve született Szőcs Gézára emlékezünk. Azt gondoltuk, hogy nagyon-nagyon fontos beszélgetni, nagyon fontos egy életművet megidézni, nagyon fontos verseket és hozzá kapcsolódó zenét hallgatni” – Juhász Anna szavaival indult a XX. című sorozat harmadik, Szőcs Géza költőre emlékező estje, s a hangulat megalapozásaként Szilágyi Enikő színművésznő kitűnő előadásában hangzott el az Add rá a benned alvó gyanútlan kisgyerekre című Szőcs-vers.
Farkas Wellmann Endre – Juhász Anna azon kérdésére, hogy melyik Szőcs-kép él benne legerősebben – a költővel való barátságáról és munkakapcsolatáról mesélt: „Nekem minden napra van egy saját Szőcs Géza-képem, éppen ezért nem tudnék egyetlen tablót, vagy egy kimerevített, valamilyen statikus keretbe helyezhető pillanatot felidézni. Nagyon sok arca volt neki: pihent, játékos, fáradt, ideges, dühös – én pedig mindenik arcát nagyon szerettem, és ezekből a képekből gyúrok össze magamnak minden nap egyet, amelyik ott van velem.” Bollobás Enikő is a barátságuk pillanatai közül idézett fel néhányat, de a rengeteg közös munkából fakadó élményeit is, kihangsúlyozva a költő nyelvi játékosságát és fordítói zsenialitását, majd a beszélgetés során többször is rámutatott, hogy Szőcs Géza legnagyobb erénye talán mégis az volt, hogy már nagyon fiatalon erőteljes, mai napig érvényes és hiteles verseket írt, de fordítóként is mindig kész szövegeket alkotott. ,,Szőcs Géza olyan volt, mint egy tűzhányó a tenger mélyéről” – jegyezte meg az irodalomtörténész professzorasszony.
Szilágyi Enikő két maradandó, számára meghatározó történettel emlékezett vissza a költőre: „Az első kép 1986-ból való, amikor Tamás Anna képzőművész barátunkkal kikísértük Gézát Marosvásárhely határáig. Arra emlékszem, ahogyan megfogtam a kezét, hogy olyan volt a keze, mintha egy vízcsap alól vette volna ki. Géza elindult, majd visszalépett, megölelte Annát, megölelt engem. Az a tekintet, ahogy ránk nézett, kitörülhetetlen. Nem tudtuk, mi lesz, nem tudtuk, látjuk-e még egymást. A második, sokkal későbbi, a kínai utazása utáni pillanatok egyike, amikor egy underground étteremben elbúcsúztunk és néztem, ahogyan fáradtan, kezében 10-15 kiló másoktól kapott könyvvel távozott. Olyan volt, mint egy festmény.”
Két újabb versfelolvasás után a beszélgetés Szőcs Géza költészetére terelődött, melynek kapcsán a költő ötletére alapozott irodalmi lap, az Előretolt Helyőrség is szóba került. Egy 1997-es példányban megjelent Szőcs-vers is elhangzott – a Szőcs Gézát is lelövitek, ugye? című költemény pedig annak is bizonyítéka, amit az est vendégei mindvégig nyomatékosítani próbáltak: annak ellenére, hogy a felolvasott szövegek Szőcs költői pályájának különböző korszakaiból származnak, semmiféle minőségbeli különbség nem érezhető, nem eldönthető, hogy az adott verset a költő mikor, a pályája elején vagy a halála előtti időszakában írta meg. S épp ezt erősíti Farkas Wellmann Endre gondolata is: „Szőcs Géza azok közé a költők közé tartozik, akik a rossz verseiket egészen egyszerűen nem írták meg. Tehát ebből következik, hogy minden versének tétje van.” Bollobás Enikő is hasonlóan látja Szőcs költészetét: „A Kérdések a XXVI. század költőihez című vers nem egy 24 éves normális fiúnak, a normális 24 éves éretlen elmének a terméke. Hanem azé a kész költőé, aki félelmetesen művelt és félelmetesen látja a nemzethalál-víziót, amelyből azonban akkor még visszautat is lát, mert őnála mindig visszajön a tragédia egyféle derűbe és lehetőségbe.” Az öröm és nemzethalál mellett Szőcs költészetét a játékosság, a humor, az invenció és a tradíció egysége is jellemzi. Emellett Szőcs poétikájának fontos részét képezi az otthonosság kérdése is, mely – a költőhöz méltó módon – több, szerteágazó értelmezési útvonalat nyit meg az olvasók előtt. Egyrészt, ott van az utóbbi, kiadásra váró kötetében kirajzolódó Kolozsvár-történet, az a városkép, amely valamilyen formában mindig is meghatározta a verseit, másrészt – ahogy Bollobás Enikő is kiemeli – Szőcs elsősorban a nyelvben volt otthon.
Szőcs Géza születésének 70. évfordulójára elkészült A kolozsvári sétatér című hangoskönyv is, amelynek kulisszatitkaiba Szilágyi Enikő avatta be a közönséget. A költő elképzelése – a Sétatér – szellemvasút Kolozsváron című könyv kolozsvári bemutatója – sajnos nem valósult meg. Ez a történet is arra késztette a színművésznőt, hogy – a hangoskönyv elkészítésével, és ezen is túl – misszióként felvállalja eljuttatni Szőcs Géza verseit az olvasókhoz. „Ez a legfontosabb kötelességünk, és úgy érzem, hogy ebben társ tudok lenni. Nem szponzorokat keresünk, nem támogatásokat különböző dolgokra a Géza nevében, hanem Géza munkásságát és a költészetét kell megismertetni a közönséggel.”
A sorozat a PKÜ szervezésében a MOMKulttal partnerségben jön létre.
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.