,,Nem tudom, mivé kellett volna lennem,
de írjátok meg majd, ha felismertek engem:
mert ez a világ nem az én világom.
Mondom, különös lények a voltak.”
(Farkas Wellmann Endre: Mögöttes csendek)
„A hetven éve született Szőcs Gézára emlékezünk. Azt gondoltuk, hogy nagyon-nagyon fontos beszélgetni, nagyon fontos egy életművet megidézni, nagyon fontos verseket és hozzá kapcsolódó zenét hallgatni” – Juhász Anna szavaival indult a XX. című sorozat harmadik, Szőcs Géza költőre emlékező estje, s a hangulat megalapozásaként Szilágyi Enikő színművésznő kitűnő előadásában hangzott el az Add rá a benned alvó gyanútlan kisgyerekre című Szőcs-vers.
Farkas Wellmann Endre – Juhász Anna azon kérdésére, hogy melyik Szőcs-kép él benne legerősebben – a költővel való barátságáról és munkakapcsolatáról mesélt: „Nekem minden napra van egy saját Szőcs Géza-képem, éppen ezért nem tudnék egyetlen tablót, vagy egy kimerevített, valamilyen statikus keretbe helyezhető pillanatot felidézni. Nagyon sok arca volt neki: pihent, játékos, fáradt, ideges, dühös – én pedig mindenik arcát nagyon szerettem, és ezekből a képekből gyúrok össze magamnak minden nap egyet, amelyik ott van velem.” Bollobás Enikő is a barátságuk pillanatai közül idézett fel néhányat, de a rengeteg közös munkából fakadó élményeit is, kihangsúlyozva a költő nyelvi játékosságát és fordítói zsenialitását, majd a beszélgetés során többször is rámutatott, hogy Szőcs Géza legnagyobb erénye talán mégis az volt, hogy már nagyon fiatalon erőteljes, mai napig érvényes és hiteles verseket írt, de fordítóként is mindig kész szövegeket alkotott. ,,Szőcs Géza olyan volt, mint egy tűzhányó a tenger mélyéről” – jegyezte meg az irodalomtörténész professzorasszony.
Szilágyi Enikő két maradandó, számára meghatározó történettel emlékezett vissza a költőre: „Az első kép 1986-ból való, amikor Tamás Anna képzőművész barátunkkal kikísértük Gézát Marosvásárhely határáig. Arra emlékszem, ahogyan megfogtam a kezét, hogy olyan volt a keze, mintha egy vízcsap alól vette volna ki. Géza elindult, majd visszalépett, megölelte Annát, megölelt engem. Az a tekintet, ahogy ránk nézett, kitörülhetetlen. Nem tudtuk, mi lesz, nem tudtuk, látjuk-e még egymást. A második, sokkal későbbi, a kínai utazása utáni pillanatok egyike, amikor egy underground étteremben elbúcsúztunk és néztem, ahogyan fáradtan, kezében 10-15 kiló másoktól kapott könyvvel távozott. Olyan volt, mint egy festmény.”
Két újabb versfelolvasás után a beszélgetés Szőcs Géza költészetére terelődött, melynek kapcsán a költő ötletére alapozott irodalmi lap, az Előretolt Helyőrség is szóba került. Egy 1997-es példányban megjelent Szőcs-vers is elhangzott – a Szőcs Gézát is lelövitek, ugye? című költemény pedig annak is bizonyítéka, amit az est vendégei mindvégig nyomatékosítani próbáltak: annak ellenére, hogy a felolvasott szövegek Szőcs költői pályájának különböző korszakaiból származnak, semmiféle minőségbeli különbség nem érezhető, nem eldönthető, hogy az adott verset a költő mikor, a pályája elején vagy a halála előtti időszakában írta meg. S épp ezt erősíti Farkas Wellmann Endre gondolata is: „Szőcs Géza azok közé a költők közé tartozik, akik a rossz verseiket egészen egyszerűen nem írták meg. Tehát ebből következik, hogy minden versének tétje van.” Bollobás Enikő is hasonlóan látja Szőcs költészetét: „A Kérdések a XXVI. század költőihez című vers nem egy 24 éves normális fiúnak, a normális 24 éves éretlen elmének a terméke. Hanem azé a kész költőé, aki félelmetesen művelt és félelmetesen látja a nemzethalál-víziót, amelyből azonban akkor még visszautat is lát, mert őnála mindig visszajön a tragédia egyféle derűbe és lehetőségbe.” Az öröm és nemzethalál mellett Szőcs költészetét a játékosság, a humor, az invenció és a tradíció egysége is jellemzi. Emellett Szőcs poétikájának fontos részét képezi az otthonosság kérdése is, mely – a költőhöz méltó módon – több, szerteágazó értelmezési útvonalat nyit meg az olvasók előtt. Egyrészt, ott van az utóbbi, kiadásra váró kötetében kirajzolódó Kolozsvár-történet, az a városkép, amely valamilyen formában mindig is meghatározta a verseit, másrészt – ahogy Bollobás Enikő is kiemeli – Szőcs elsősorban a nyelvben volt otthon.
Szőcs Géza születésének 70. évfordulójára elkészült A kolozsvári sétatér című hangoskönyv is, amelynek kulisszatitkaiba Szilágyi Enikő avatta be a közönséget. A költő elképzelése – a Sétatér – szellemvasút Kolozsváron című könyv kolozsvári bemutatója – sajnos nem valósult meg. Ez a történet is arra késztette a színművésznőt, hogy – a hangoskönyv elkészítésével, és ezen is túl – misszióként felvállalja eljuttatni Szőcs Géza verseit az olvasókhoz. „Ez a legfontosabb kötelességünk, és úgy érzem, hogy ebben társ tudok lenni. Nem szponzorokat keresünk, nem támogatásokat különböző dolgokra a Géza nevében, hanem Géza munkásságát és a költészetét kell megismertetni a közönséggel.”
A sorozat a PKÜ szervezésében a MOMKulttal partnerségben jön létre.
Az a vers, amely képes önmaga jelentésén túlmutatni, az olvasóban elindítani valamit, nem hiábavalóan született meg. A kortárs költészet burjánzó ligeteiben megannyi egzotikus növény a csodálat tárgyát képezi, mégsem emlékszünk egy időn túl sem formájára, sem illatára, elmosódik.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyama idei negyedik számának képzőművésze Jakobovits Márta, akivel Tóth Hajnal beszélgetett el legutóbbi tárlatairól, sikereiről, törekvéseiről, a riport címe is vallomásos: Minden színnek és formának megvan a maga titokzatossága. A lapindító Restitutio in integrum sorozat ezúttal Petőfi Sándor két költeményét hozza előtérbe, a bicentenáriumi emlékév jegyében is.
Most már biztos, hogy programsorozattá növi ki magát a székelyföldi Etéd faluban útjára indított kezdeményezés, amelyet Szilveszter Attila polgármesterrel közösen indított el a Helyőrség.ma portál. Ma délután a sorozat második sikeres rendezvényét zártuk: a Magyar Kultúra magazin lapbemutatóján Bonczidai Éva főszerkesztő vendége Szász Mátyás méhészspecialista volt.
Alig egy hónappal ezelőtt a Helyőrség.ma sikeres közönségtalálkozót tartott a székelyföldi Etéden, nemsokára pedig a Magyar Kultúra lapbemutatója lesz ugyanazon a helyszínen, eleget téve a polgármester és a helyi közösség visszahívásának. A lapot Bonczidai Éva főszerkesztő mutatja be, vendége pedig Szász Mátyás méhészspecialista lesz, akivel a méhek szerepéről és fontosságáról fognak beszélgetni.
Kedd délután tartották az Anyanyelvápolók Szövetsége legnagyobb múltú rendezvénysorozatának, A magyar nyelv hetének beharangozóját, melyen az intézmény munkatársai ismertették a program fontosabb részleteit a sajtó képviselőivel.
A Szentendrei Régi Művésztelep alkotói éves kiállításának megnyitójára látogathattak el az érdeklődők péntek este a MANK Galériába, ahol elsőként Sipos Tünde művészettörténész osztotta meg gondolatait. „Egy nagyon különleges helyszínen vagyunk, és a megjelentek számából is látszik, hogy mennyire emblematikus ez a kert, ez a hely, a Szentendrei Régi Művésztelep, ahol minden évben megcsodálhatjuk az elmélyült alkotói tevékenységeket, illetve ezeknek a megjelenését, a műalkotásokat festmények formájában.”
Egy éve működik üzemszerűen az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) digitalizáló központja, amely – amellett, hogy Közép-Európa közgyűjteményei közül ott található a legnagyobb és legmodernebb eszközpark – most a Haydneum – Magyar Régizenei Központtal kötött együttműködést. Ennek a szövetségnek a gyümölcse az első tízezer oldal, amire mindannyian büszkék lehetünk.
Április 1-jével útjára indul az év legnagyobb színházi eseménye, a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia, amely több tucat helyszínen pörgeti majd fel a hazai színházi életet. A szervezők a március 27-én tartott sajtótájékoztatón a fesztivál április 15-i ünnepélyes megnyitójáról és további különleges projektekről is beszámoltak.
Méhes György-mesepályázatot hirdet a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a Magyar Írószövetség. Méhes György Kossuth-díjas alkotó jelentős meseírói tevékenysége, az egyetemes magyar művelődés és nemzettudat megtartóerejének kimunkálásában vállalt szerepe példaként szolgál a kortárs alkotóknak. Éppen ezért a pályázat elsődleges célja a magyar gyermekirodalmi művek születésének ösztönzése.
A Petőfi Kulturális Ügynökség podcastprojektjében létrejött Magyar Kultúra Podcastok-csatorna két új formátummal bővül tavasszal, méghozzá a Lévai Balázs és Csorba Lóci által vezetett Dob+Basszus, illetve a Puzzle elnevezésű, Péczeli Dóri vezénylésében zajló podcasttal.