Lőrincz P. Gabriella, Kégl Ildikó/Fotó: Magyari Lukács
,,Mit hívhatok otthonnak, mit hazának?
Mikortól és hol kezdődik,
S a vége merre van?
A bölcsességed tintával és határral
Átszabták, Uram.”
(Lőrincz P. Gabriella: Rész)
A Kortárs Irodalmi Szalon Kégl Ildikóval (KISZKI) versszínház ezúttal Lőrincz P. Gabriella költő, író személye és munkássága köré építette az immár – többéves miskolci rendezvénysorozat után – Budapestre látógató estjének múlt pénteki tematikáját. Kégl Ildikó író, költő, az irodalmi szalon házigazdája, és Lőrincz P. Gabriella, az idén József Attila-díjjal jutalmazott alkotó beszélgetése remek, a közönséget is sokszor megnevettető hangulatot teremtett, amely részben annak is köszönhető, hogy a két szerző régóta ismeri egymást, Lőrincz P. Gabriella harmadik alkalommal volt vendége a Kégl Ildikó által vezetett versszínháznak. Még mielőtt az irodalmi szalon vendégének a Könnytelen madonnák című hibrid kötetét vették volna górcső alá, főként az aktualitása révén, Kégl Ildikó arra volt kíváncsi, hogy a kilenc nappal ezelőtt odaítélt József Attila-díj milyen érzelmi és alkotói hatásokat váltott ki a költőből. Lőrincz P. Gabriella elmondása szerint nem a díj fogja költővé és íróvá tenni a művészembert, ellenben egy megelőlegezett bizalmat nyújt, amely a megtiszteltetésen és visszaigazoláson túl arra is ösztönzi, hogy egyre jobban teljesítsen.
A 2021-ben napvilágot látott Könnytelen madonnák egy olyan – verseket és prózai anyagot egyaránt tartalmazó – kiadvány, amely peremvidékre szoruló nősorsokat és szenvedéstörténeteket sorakoztat egymás mellé. Kégl Ildikó és vendége – az est szórakoztató állomásai közben – olyan történetekre is rávilágítottak, amelyekből a bemutatott kötet is építkezik.
Lőrincz P. Gabriella felhívta a figyelmet arra is, hogy kárpátaljai mivolta ellenére nagyon óvatosan közelítette meg ezeket a történeteket, és ügyelt rá, hogy az elbeszélésekben megjelölt helyszínek ne legyenek azonosíthatók Ukrajna területeivel. ,,Bárhol fogok élni, mindig kárpátaljai leszek, nagyon szeretem minden egyes mozzanatát annak, hogy én kárpátaljai vagyok. De nem támogatom a Trianon következtében kialakult panaszkodásokat – Trianon volt, de nem nyavalyogni kell, hanem tenni azért, hogy megmaradjon a magyarság, szolgálni a magyar szót, a nemzetet, úgy, hogy a határvidékeken is jó legyen.” A költő azt is kiemelte, a kötetében szereplő női sorsok nem a különlegességükben lesznek mérvadóak, ellenkezőleg: ,,Ezek azok a női sorsok, amik fentről nem látszanak, de talán ez a hétköznapi. Tehát egyáltalán nincs arról szó, hogy valami olyanról írtam, ami ritka.”
Kégl Ildikó nehezen fogadta el vendége állítását: a kötet nagyobb hányada fikció, míg csupán egyetlen egy novella alapszik a valóságon. Lőrincz P. Gabriella megérti meghívója álláspontját, büszke is rá, hogy olyan történeteket írt, amelyek ennyire megrendítik az olvasókat, akik sajnálják a női karaktereit, és bosszankodnak a láthatatlanságuk miatt.
Azért, hogy ízelőt kaphassunk a szóban forgó könyvből, Varga Tamás színművész előadásában meghallgattuk a kötet nyitónovelláját, a Ribancok című írást, ezt követően pedig Kégl Ildikó a 2014-ben elinduló ukrajnai polgárháború utórengéseiről kérdezte vendégét. ,,Két testvérnép egymás között zajló vitája volt ez, mégpedig azért, mert a kisebbségi nyelveket megtámadták, ami azóta csak fokozódik.” A költőnek az anyanyelve iránti ragaszkodása – néhány év várakozás után – emigrálásra késztette, és 2019-ben végérvényesen átköltözött családjával Magyarországra. Az ország befogadta őket, otthonra leltek: ,,Addig csak gondoltam, hogy az otthon ott van, ahol a családom – de tényleg attól lett otthon a ház, hogy beleütöttük a szögeket a falba és feltettük a saját képeinket, a saját festett tányérainkat. Igazi honvágyam mégis csak akkor lett, egy pár hónappal ezelőtt, amikor megkezdődtek az áramszünetek, több bombázás érte Ukrajna energiaellátását, és akkor olyasmi tört elő bennem, hogy haza akarok menni segíteni” – mesélte a szerző.
A költő Kegyelem és Rész című verseinek megszólaltatása után az írások ereje, a költemények mozgató- és cselekvőképessége is tematizálódott: ,,Amikor a Beregszászi Református Énekkar elénekelte a Vereckei-hágón a magyar himnuszt, az egyik színművész az én Rész című versemet is elmondta. Az egy hihetetlen és felemelő érzés volt – egy picit mégis ott voltam, még ha nem fizikailag is, de egy versben.”
Záróakkordként Varga Tamás tolmácsolásában két anyavers és a Káposztaföld gyermeke című keserédes elbeszélés is elhangzott.
