„Neked is szabadnak kellene lenned” – írja Demeter Szilárd a Petri György különbözése című kötet rendhagyó előszavában. A szabadság megszállottjának lenni mindig is kiváltságos helyzet volt a magyar irodalomban, Petri számára pedig ez maga az irracionalitás: „egzisztenciális döntéseim – társválasztásaim és pályaválasztásom – mindig irracionális ugrások voltak a sötétbe” – olvashatjuk az egyik vele készített interjúban. Hát ez Petri.
Ezeket az ugrásokat elemezték a Petri György különbözése című új, a Kertész Imre Intézet Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen megjelent kötet bemutatóján 2023. június 5-én az intézet székházában. A beszélgetésen részt vett Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Fenyvesi Ottó József Attila-díjas költő, író, képzőművész és Ugron Zsolna József Attila-díjas író, a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatója.
Az intézet hivatalos oldalán olvasható leírás szerint Petri György a kádárizmus éveinek legvagányabb költője volt – a szabadság megszállottja (nem ellenzéki volt elsősorban, hanem szabad, aki a saját életét élte és most is azt élné – fogalmazott a bemutatón Demeter Szilárd). Nem bírta elviselni a gyávaságot és az öncenzúrát. Lehet, hogy tévedek, de a fenti jellemzőkkel kapcsolatosan nem sokunknak jut eszébe feltenni a kérdést: miért volt Petri a szabadság megszállottja, inkább szeretjük azt kérdezni: hogyan vált azzá? Ezt a folyamatot, a különbözés mibenlétét és tanulságait mutatja be számunkra a Petri György-interjúkötet a szerző élettörténetén keresztül.
Ez az élettörténet az életmű nyitottsága, közvetlensége ellenére is sok új szempontot ad az érdeklődő olvasónak. Fenyvesi Ottó annak ellenére, hogy ismerte Petrit, azaz volt „valamiféle munkakapcsolata” az Új Symposion révén Petrivel, a kötet hatása alatt értette meg a korábbi életeseményeket. A felidézett emlékek szerint egyszer találkozott Petrivel, aki egy irodalmi esemény után egész éjjel a délszláv háborúról és a korabeli állapotokról faggatta őt, mígnem a most megjelent kötet olvasásakor derült ki számára, hogy szülőföldjét kereste ezen a térségen.
Demeter Szilárd szerint egy nemzedéki ismerethalmaz összpontosul a kötetben, ami párbeszédet teremt a Kárpát-medence irodalmi életének különböző pontjai között. Ezeket az eseményeket, ha Petrit olvasunk, a magyar irodalom rendszerváltás utáni állapotának összefüggésrendszerében kell értelmeznünk. Ez az időszak Erdélyben a Forrás-nemzedék nagy kultikus korszaka, igaz, „a szekértáborok elfedték a 70-es éveket”, mégis kialakult idővel egy értelmes párbeszéd, ami eltűnt a 90-es években. „Ez inspirál engem a továbbiakban.”
A szabadsághoz kellett Petri radikalizmusa is, jóllehet egy konszolidált polgári társadalomban is lázadó lett volna.[1] Nem látta értelmét a kompromisszumnak semmiben.
Fenyvesi Ottó a könyvbemutatón megjegyezte, aki ilyen politikai vonalat vállal, annak van valamilyen szándéka arra, hogy valamit jobbá tegyen (ezt mutatja Petőfi és Arany, Ady példája is). Petri „gyávaság nélkül vállalta azt, hogy egy játékot lejátszanak ”. Nekik viszont ráment az irodalmi pályájuk egy része erre, hiszen az Új Symposiont megszüntették.
Ma már „ saját magunk szolgáltatjuk ki a szabadságunk virtuális valósággal”.
A könyvbemutatón a nagyszerű Petri-estjükből részleteket adott elő Pál András Junior Prima díjas színművész és Rozs Tamás magyar zenész, zeneszerző.
„Az igazi hallgatás nem az, ami mögött valami van.”
[1] https://www.jelenkor.net/archivum/cikk/657/petri-gyorgy-fogadtatasa-angliaban-es-amerikaban
A Várad című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat idei 8., augusztusi száma a manapság kevéssé olvasott-hivatkozott-játszott erdélyi íróra, drámaszerzőre, szerkesztőre, Sütő Andrásra irányítja a figyelmet a szellemi restitúcióknak fenntartott rovatban. Születésének 96., valamint egyetlen romániai szobrának felállítása 10. évfordulóján Székelyudvarhelyen tartottak megemlékezést június végén, Dávid Gyula irodalomtörténész és Lőrincz György író ott és akkor elhangzott beszédei olvashatók a friss lapszámban.
Léteznek olyan momentumok, amikor a haza és az otthon fogalmán keresztül – függetlenül minden nemzeti ünneptől – megidézhetjük a múltunk és népünk jeles örökségét. Ilyenkor az ember szíve kiszakad a mindennapok kusza és zajos kavalkádjából, élvezi és érzékeli a jelen pillanatait, amelyek eggyé válnak mindazzal a történelmi emlékezettel, amelyet egy vonós hangszer megszólaltatása, egy székely szoknya meglibbenése vagy egy fülbemászó dallam és énekszó tud felidézni.
„Szőcs Géza számomra az elmúlt fél évszázad legnagyobb erdélyi költője volt” – kezdte meg emlékidézését Farkas Wellmann Endre a 32. Művészetek Völgye Petőfi-udvarában, ahol a Jászai Mari-díjas színművész, Szilágyi Enikő szerkesztésében létrejött Szőcs-kötetet, A kolozsvári sétateret mutatta be. A kötet szerkesztése még a költő életében elkezdődött, azonban a Covid okozta tragédia megakadályozta, hogy Szőcs Géza a kezében tarthassa a véglegesített műalkotást.
A kötet szerkesztői, Ilyés Krisztina és Kincses Krisztina, immár két nagyszerű alkotóval, Birtalan Andrea költővel és Vöröskéry Dóra íróval karöltve mutatta be a 42 szerző műveit összegyűjtő antológiát. A kötet bemutatása főként a sokszínűség kulcsfogalma köré épült, az antológiában megjelenő fiatal szerzők ugyanis – bár különböző témakörökben gondolkodnak és alkotnak, mégis – képesek voltak mindannyian egy közös nevezőkkel is bíró szövegkorpuszt létrehozni.
Rózsaszínbe burkolózott a Művészetek Völgyének Petőfi-udvara egy péntek délutáni beszélgetésen, amikor a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője, Bonczidai Éva, a magazin Szerelem lapszámának egyik interjúalanya, Kozma-Vízkeleti Dániel kiképző család-pszichoterapeuta, valamint egy fiatal színészpalánta, Lipics Franciska, a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés osztályának hallgatója a birtoklás, a hűség és még sok ehhez hasonló, érdekesebbnél-érdekesebb témakörön keresztül megpróbálták felfejteni a – több szempontból is felfejthetetlennek tűnő – szerelem fogalmát.
Lőrincz P. Gabriella költő volt a Magyar Kultúra magazin első vendége a 32. Művészetek Völgyében – s már a hangulatteremtés is rendhagyónak ígérkezett, hiszen a beszélgetés főként a magazin Elmúlás lapszámához kapcsolódott. Lehet-e önfeledt vidámsággal vagy legalábbis nem meghökkenve beszélgetni az ember életének egyik legfontosabb velejárójáról, a halálról? Bonczidai Éva, a magazin főszerkesztője többféleképpen is közelített a témához, és kérdéseivel vendégét a Szovjetuniótól kezdve a kárpátaljai rítusokon át egészen a női sorsokig minden fontos dologról végigkérdezte.
Elkezdődött a csíkcsomortáni Varga Sándor Verstábor, ahol évről évre tehetséges középiskolások gyűlnek össze az egész Kárpát-medencéből, és tíz napon át elismert művészek irányításával dolgozhatnak – versek és hegyek között.
Varga Sándor, a tábor névadója a Magyar Rádió egykori munkatársa volt, ő és felesége, Mihályi Magdolna álmodták meg egykor ezt a különleges Kárpát-medencei szintű verstábort azzal a céllal, hogy a nyelvterület különböző rangos versmondó versenyeinek díjazottjait további tehetséggondozásban részesíthessék.
„Mindig az alkotó emberek veszik észre a világ változásait” – kapaszkodom Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra magazin főszerkesztőjének megállapításába, amely július 21-én, pénteken a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Magyar Kultúra-sátrában tartott Felnőni a Kárpát-medencében című kerekasztal-beszélgetésen hangzott el.
Hazaszótár – A valahol szabadsága címmel indított beszélgetést a béke idején július 21-én, pénteken a bálványosi nyári szabadegyetem Magyar Kultúra-sátrában Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára, L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.