Aki ismeri a Kollár-Klemencz László Az Öreg Banda, A műanyag kerti székek élete és a Miért távolodnak a dolgok? című kötetei körül kialakult diskurzust, annak lehet már rálátása a műveiben megjelenő fő témákra, fókuszpontokra, melyeket szervesen egészít ki a szerző élettapasztalatából eredő háttéranyag. Egészen más jellege van azonban, ha ő maga meséli el a nagy hatású történéseket, megfigyeléseket, amelyek az évek során irodalmi anyaggá állnak össze. És itt nemcsak a fent jelölt három műre kell gondolnunk; közvetlenül ide kapcsolódnak a dalszövegei és az általa írt forgatókönyvek is. A megjelent írásokban három meghatározó szempont szervezi a gondolkodását, ezeket a művekben sajátosan és sokoldalúan közelíti meg:
milyen a kapcsolatrendszer falu és város között, milyen az ember és a természet, illetve ember és állat közötti viszony.
Ez utóbbihoz kapcsolódik az emberben lakó állat szimbolikája, mely kapcsán főként arra kíváncsi, mi lehet az ősi és eredeti formája ennek. Keresi azt, hol veszítettük el az emberben élő állat méltóságát, s ha már elveszítettük, hogyan lehetne mégis visszakapni. Ezek a témák egyesítik azokat a lényeges dolgokat, amelyek eddig történtek benne, illetve körülötte, és amelyekre szeretett volna emlékezni. Az ilyen események teljesen átlagos dolgok, tárgyak, történetek is, amelyek valamiért megragadják a figyelmét és tovább munkálnak benne. A lényeg ezek kapcsán nem a mit kérdése, inkább a hogyan kérdése, azaz a világlátás, a dolgok egyéni szemlélete irányadó és ez nyújthat élményt az olvasás során is. Elmondása szerint számára meghatározó téma, hogy miként tudja bemutatni a felsorolt szempontokat, vagy hogyan képes megtalálni a kapcsolatot a benne zajló dolgokkal. A dalszöveggel ellentétben, amely „egy behatárolt tér”, a novellák lehetőséget teremtenek a belső munkára. A belső munka helyszíne pedig, mint alkotói környezet, változó és függetlenített, hiszen teljesen nagy zajban is tud alkotni, ahogy olyan helyzetekben, amikor például (igaz, ritka alkalmakkor) a HÉV-en utazik: „A HÉV a legjobb hely írni”, ott nagyon intenzíven jelen tud lenni az alkotásban. Ezek mellett egyszer szeretné kipróbálni azt is, milyen életérzés lehet elvonulni egy alkotóházba, hogy csak az írásra összpontosíthasson.
Kollár-Klemencz László irodalmi munkáiban nem kap hangsúlyt a zenei pálya bemutatása koncertekkel, turnékkal, mivel ez egy másik terület, mint mondta, amelyről a szövegekben nem akar beszélni. Az első kötet, amelyről az esten beszéltek, Miért távolodnak a dolgok? címmel jelent meg, tizenöt év anyagát foglalja össze. A novellák szerkesztői munkáját a Magvető Kiadónál Szegő János segítette, együtt dolgoztak és, mint mondta, azóta is jó a kommunikáció közöttük. Visszaemlékezése szerint ebben az időszakban költözött vidékre, és kifejezetten érdekelte a vidék-város közötti különbség, melynek a feszültségéről szeretett volna összerakni egy anyagot. Ezek természet-írások voltak, de mások, mint ahogyan azt például a népírók megközelítették, ezért új természetírásoknak nevezte el őket. Ezekben sokoldalúan mutatja be a természetet és benne az embert; számára elsősorban ez a kiemelés a nagy kaland, hogy eljut olyan rejtett helyekre az írás által, ahol nem járt korábban.
Legutóbbi, 2021-ben megjelent kötetében barátja, Grecsó Krisztián írta a fülszöveget. Grecsó Szindbádhoz hasonlítja a novellaciklus főhősét, Toszka karakterét (akit alteregóként is értelmez a recepció). Az ilyen kapcsolódások kapcsán Kollár-Klemencz László elismerte, hogy például a Toszkában van egy távolságtartó viszonyulás a világhoz, ami lehet analógia közte és a főszereplő között, ő viszont nem szeret ezekkel az analógiákkal foglalkozni, így a zenéit sem szokta visszahallgatni soha.
A saját tükrén keresztül már nem fog látni új dolgokat, viszont más aspektusát megláthatja a történetnek, ami ennél fontosabb.
A beszélgetésbe iktatott felolvasásokkor pedig újra szembesült azzal, hogy nem jó érzés a saját szövegét sem visszahallgatni, mivel az idő elteltével már máshogyan érzi a mondatot, máshova helyezné a hangsúlyokat.
A szöveghez való viszonyulás mellett fő szempont a szöveg-valóság viszonya, az elbeszélőnek a tárgyakkal való kapcsolata, ami különösen a Műanyag kerti székek élete című mű esetében nagy jelentőségű. Hogy megismerje azok szimbolikáját, sokáig fotózta őket, majd feltöltötte egy Facebook-oldalra. Első sorban arra volt kíváncsi ennek során, hogyan használjuk a tárgyat, mennyire vesszük komolyan önmagunkat a használat által. A műanyag kerti szék bizonyos szempontból kultikus tárgy, mivel valami módon végigkíséri az életünket. S miként végigkövette egy tárgy történetét, ugyanígy foglalkozott a szövegekben megjelenő szereplők történetével is, akiket a legtöbb esetben valós karakterek ihlettek. Ezek az emberek hatással voltak rá, ezért szerepeltette őket vagy az „odaadott történeteiket” a dokumentumszerű elbeszéléseiben.
Ezeknek az odaadott történeteknek a kereteivel ismerkedhetett meg a Zene×Szöveg közönsége, áttekintve a fő családi, baráti és környezeti hatásokat, emlékeket és analógiákat, olyan kérdések felé irányítva az érdeklődésünket, amelyeket vélhetően a kötetek fognak majd megválaszolni.
Április 25-én, kedd este hét órától Lövétei Lázár László József Attila- és Baumgarten-emlékdíjas költővel Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója beszélget. A 2021-ben a Kalligram Kiadónál megjelent Feketemunka című kötetére reflektáló estet a színház stúdiótermében tartják.
„A hetven éve született Szőcs Gézára emlékezünk. Azt gondoltuk, hogy nagyon-nagyon fontos beszélgetni, nagyon fontos egy életművet megidézni, nagyon fontos verseket és hozzá kapcsolódó zenét hallgatni” – Juhász Anna szavaival indult a XX. című sorozat harmadik, Szőcs Géza költőre emlékező estje, s a hangulat megalapozásaként Szilágyi Enikő színművésznő kitűnő előadásában hangzott el az Add rá a benned alvó gyanútlan kisgyerekre című Szőcs-vers.
Az a vers, amely képes önmaga jelentésén túlmutatni, az olvasóban elindítani valamit, nem hiábavalóan született meg. A kortárs költészet burjánzó ligeteiben megannyi egzotikus növény a csodálat tárgyát képezi, mégsem emlékszünk egy időn túl sem formájára, sem illatára, elmosódik.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyama idei negyedik számának képzőművésze Jakobovits Márta, akivel Tóth Hajnal beszélgetett el legutóbbi tárlatairól, sikereiről, törekvéseiről, a riport címe is vallomásos: Minden színnek és formának megvan a maga titokzatossága. A lapindító Restitutio in integrum sorozat ezúttal Petőfi Sándor két költeményét hozza előtérbe, a bicentenáriumi emlékév jegyében is.
Most már biztos, hogy programsorozattá növi ki magát a székelyföldi Etéd faluban útjára indított kezdeményezés, amelyet Szilveszter Attila polgármesterrel közösen indított el a Helyőrség.ma portál. Ma délután a sorozat második sikeres rendezvényét zártuk: a Magyar Kultúra magazin lapbemutatóján Bonczidai Éva főszerkesztő vendége Szász Mátyás méhészspecialista volt.
Alig egy hónappal ezelőtt a Helyőrség.ma sikeres közönségtalálkozót tartott a székelyföldi Etéden, nemsokára pedig a Magyar Kultúra lapbemutatója lesz ugyanazon a helyszínen, eleget téve a polgármester és a helyi közösség visszahívásának. A lapot Bonczidai Éva főszerkesztő mutatja be, vendége pedig Szász Mátyás méhészspecialista lesz, akivel a méhek szerepéről és fontosságáról fognak beszélgetni.
Kedd délután tartották az Anyanyelvápolók Szövetsége legnagyobb múltú rendezvénysorozatának, A magyar nyelv hetének beharangozóját, melyen az intézmény munkatársai ismertették a program fontosabb részleteit a sajtó képviselőivel.
A Szentendrei Régi Művésztelep alkotói éves kiállításának megnyitójára látogathattak el az érdeklődők péntek este a MANK Galériába, ahol elsőként Sipos Tünde művészettörténész osztotta meg gondolatait. „Egy nagyon különleges helyszínen vagyunk, és a megjelentek számából is látszik, hogy mennyire emblematikus ez a kert, ez a hely, a Szentendrei Régi Művésztelep, ahol minden évben megcsodálhatjuk az elmélyült alkotói tevékenységeket, illetve ezeknek a megjelenését, a műalkotásokat festmények formájában.”
Egy éve működik üzemszerűen az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) digitalizáló központja, amely – amellett, hogy Közép-Európa közgyűjteményei közül ott található a legnagyobb és legmodernebb eszközpark – most a Haydneum – Magyar Régizenei Központtal kötött együttműködést. Ennek a szövetségnek a gyümölcse az első tízezer oldal, amire mindannyian büszkék lehetünk.