Ahogy azt Száraz Miklós Györgytől megszokhattuk, a Rio Lobóban is egymásra montírozódnak az egymástól időben és térben is távol eső tájak; jelen esetben a Buda-környéki agglomeráció és az amerikai polgárháború utáni vadnyugat.
Így ér össze a HÉV és a gőzmozdony, és kap a két helyszín egy közös, kemény talajt, amelyen a lovak és szekerek vájta nyomok között bolyong egy magányos alak…
A hangoskönyvváltozat készítői az eredetileg Anna címmel megjelent novellában jó érzékkel vették észre, hogy annak szüzséje az atmoszférateremtésekre épít. Bár az elbeszélés az emlékezések mentén szerveződik, a szöveg azok előfeltételeként a környezeti elemek pontos rekonstrukcióját állítja be, és igen gyakran ütközteti is azokat. A Buda melletti préri romantikus tájegysége így kerül szembe az uszoda hangzavarával, ahol a medencék penészes csempéi ábrándozásra sarkallják a főszereplő fiút, aki ezért az edzésen ugyanúgy indiánlányokról fantáziál, elvágyódva a másik tájra, ahogy a versenyen a teljesítményét szintén az akkori popkulturális termékekre hagyatkozva a következőképp írja le:
„Úgy úsztam a selejtezőben, mint akit kannibálok üldöznek.”
Akárcsak Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regényében, Száraz novellájában is meghatározó szerepe van annak, ahogy a különböző történetszintek, a John Wayne-film – hiszen a Rio Lobo az egyetlen biztos dolog, ahogy a szöveg fogalmaz – és az annak posztereit vizslató fiúval történtek egymásra hatnak.
A moziablakban meglátott képen a nő mögötti bőröv a fegyverrel már jelzi a veszélyt, amely aztán több menetben is felfedi magát a főszereplő-elbeszélő életében. Először akkor, amikor feltűnik Báró – az igazi neve rejtve marad, ez egy ragadványnév, akárcsak a westernek szereplőinél –, aki természetesen egy Zippóval gyújt rá a cigarettára, László Zsolt és Bezerédi Zoltán játékának, na meg az azt kísérő gitárpengetésnek köszönhetően pedig ez a cigarettára gyújtás tényleg egy lassú, westernes jelenetként elevenedhet meg előttünk – erre már csak rátromfolnak az olyan kellékek, mint a Lee farmer vagy Báró sebhelyes arca.
Később pedig akkor, amikor a novella alaphangjaként szolgáló romantikus ábrándozásba – a kastélykerti közös öngyilkosságtól a Messerschmitteken és gőzhajókon át a túlstilizált női testig – folyton betolakodnak a kollektív traumák (Trianon, 1956) és a személyesen átélt tragédiák.
Az Apám darabokban című regényből készült részlet a Száraz Györggyel kapcsolatban felmerülő egyik legbulvárosabb kérdést, az ügynökmúlt lehetőségét járja körbe.
Ellentétben Esterházy Péter Javított kiadásával, itt nem utólag rádöbbenésről van szó, hanem egy gyerekperspektívából történő szembesítésről. A besúgásra való rákérdezés, bár érzi a fiú, hogy nem szokványos, talán nem is illendő ilyet tenni, természetesnek hat, mert nyelvi jelként ugyanannyira problematizálódik, mint amennyire korjelenségként: sértés lenne vagy csúnya szó a „besúgó”?
A gyerekelbeszélő morfondírozik, hogy a „besúgó” mégsem olyan, mint a „fasztarisznya”, tehát nem lehet trágárság, hiszen van létező referense, ugyanakkor az nem egyértelműen meghatározható. Amikor a nagyobb fiúktól hall róla, akkor is általánosságban jelent valamit, nem konkrétan az apjára utal, és ez lehetőséget ad arra, hogy akár mint Garaczi László Pompásan buszozunkjában, a nagyon is korspecifikus jelentéssel bíró szavak, így a „besúgó” is egy absztrakt gyűjtőfogalommá váljék. Jelen esetben a szeretet bizonyítékává: az apa elköteleződését jelentené a család védelme mellett.
Nem felmentés és nem mentegetőzés ez, ahogy a család múltjának és jövőjének a felvillantása az elbeszélésben sem akar valamifajta magyarázat lenni – mindössze azon diskurzusokat veszi számba a szöveg, amelyek a besúgóléthez kapcsolódnak a közbeszédben: ilyen a kínzás, a család miatti zsarolhatóság, az erőszak stb. Az agresszió és az erőszak amúgy is érezhetően jelen van a hétköznapokban, a vietnami háború szovjet értelmezésének uralkodó narratívájától a létező szocializmus csonkító és lélekromboló tevékenységéig.
Amikor pedig felcsendül az Apokalipszis mostra utalva Wagner Ringjéből az A valkűrök lovaglása, egy szovjet induló vagy a Rolling Stones Jumpin’ Jack Flash-je, az ugyanúgy parádésan illeszkedik a szöveg hangos változatába, mint a westernes gitárpengetés a Rio Lobónál.
És akárcsak ott, az Én és a besúgókban is remek munkát végez László Zsolt: a Reviczky Gáborral mint az apával alkotott kettőse élő, behúzza a regényrészlet hallgatóját a jelenetbe.
Száraz Miklós György Rio Lobo című novellájának hangoskönyvváltozata itt, az Apám darabokban című regény részlete, az Én és a besúgók pedig itt hallgatható meg.
Forrás: kultura.hu
Április 25-én, kedd este hét órától Lövétei Lázár László József Attila- és Baumgarten-emlékdíjas költővel Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója beszélget. A 2021-ben a Kalligram Kiadónál megjelent Feketemunka című kötetére reflektáló estet a színház stúdiótermében tartják.
„A hetven éve született Szőcs Gézára emlékezünk. Azt gondoltuk, hogy nagyon-nagyon fontos beszélgetni, nagyon fontos egy életművet megidézni, nagyon fontos verseket és hozzá kapcsolódó zenét hallgatni” – Juhász Anna szavaival indult a XX. című sorozat harmadik, Szőcs Géza költőre emlékező estje, s a hangulat megalapozásaként Szilágyi Enikő színművésznő kitűnő előadásában hangzott el az Add rá a benned alvó gyanútlan kisgyerekre című Szőcs-vers.
Az a vers, amely képes önmaga jelentésén túlmutatni, az olvasóban elindítani valamit, nem hiábavalóan született meg. A kortárs költészet burjánzó ligeteiben megannyi egzotikus növény a csodálat tárgyát képezi, mégsem emlékszünk egy időn túl sem formájára, sem illatára, elmosódik.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyama idei negyedik számának képzőművésze Jakobovits Márta, akivel Tóth Hajnal beszélgetett el legutóbbi tárlatairól, sikereiről, törekvéseiről, a riport címe is vallomásos: Minden színnek és formának megvan a maga titokzatossága. A lapindító Restitutio in integrum sorozat ezúttal Petőfi Sándor két költeményét hozza előtérbe, a bicentenáriumi emlékév jegyében is.
Most már biztos, hogy programsorozattá növi ki magát a székelyföldi Etéd faluban útjára indított kezdeményezés, amelyet Szilveszter Attila polgármesterrel közösen indított el a Helyőrség.ma portál. Ma délután a sorozat második sikeres rendezvényét zártuk: a Magyar Kultúra magazin lapbemutatóján Bonczidai Éva főszerkesztő vendége Szász Mátyás méhészspecialista volt.
Alig egy hónappal ezelőtt a Helyőrség.ma sikeres közönségtalálkozót tartott a székelyföldi Etéden, nemsokára pedig a Magyar Kultúra lapbemutatója lesz ugyanazon a helyszínen, eleget téve a polgármester és a helyi közösség visszahívásának. A lapot Bonczidai Éva főszerkesztő mutatja be, vendége pedig Szász Mátyás méhészspecialista lesz, akivel a méhek szerepéről és fontosságáról fognak beszélgetni.
Kedd délután tartották az Anyanyelvápolók Szövetsége legnagyobb múltú rendezvénysorozatának, A magyar nyelv hetének beharangozóját, melyen az intézmény munkatársai ismertették a program fontosabb részleteit a sajtó képviselőivel.
A Szentendrei Régi Művésztelep alkotói éves kiállításának megnyitójára látogathattak el az érdeklődők péntek este a MANK Galériába, ahol elsőként Sipos Tünde művészettörténész osztotta meg gondolatait. „Egy nagyon különleges helyszínen vagyunk, és a megjelentek számából is látszik, hogy mennyire emblematikus ez a kert, ez a hely, a Szentendrei Régi Művésztelep, ahol minden évben megcsodálhatjuk az elmélyült alkotói tevékenységeket, illetve ezeknek a megjelenését, a műalkotásokat festmények formájában.”
Egy éve működik üzemszerűen az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) digitalizáló központja, amely – amellett, hogy Közép-Európa közgyűjteményei közül ott található a legnagyobb és legmodernebb eszközpark – most a Haydneum – Magyar Régizenei Központtal kötött együttműködést. Ennek a szövetségnek a gyümölcse az első tízezer oldal, amire mindannyian büszkék lehetünk.