Magyarországon a második világháború után sok magyar honfitársunknak kellett vándorbotot venni a kezébe, elhagynia verejtékkel megszerzett otthonát és szülőhazáját. Az utolsó menekültvonatok egyikével hagyta el hazáját 1944 végén a Garabosi család is, amely a rendkívül kalandos ausztriai, németországi évek után Buenos Airesben kötött ki. Boldogulásuk neheze még csak ezek után kezdődött, mint írja a szerző: nagy csalódás érte őket, amikor megérkeztek az ígéret földjére, az új hazájukba. „Nem tej és méz folyt ottan. Elhagyni, hátrahagyni az eddig leélt életet, az otthont, a reményét annak, hogy valószínűleg soha nem fognak ide visszatérni… elindulni egy ismeretlen ország felé.” Mi várt rájuk ott, az Óperenciás-tengeren is túl? Miképp tudtak túlélni és megismerkedni az addig még ismeretlen tájjal? Hogyan alakult a magyarok sorsa ezekben az időkben s milyen misszió vezérli azóta is a szerzőt? Többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ az a könyv, amelyet május 24-én ünnepélyes keretek közt mutattak be a Petőfi Irodalmi Múzeum Károlyi éttermében.
A sorok lassanként megteltek rég nem látott ismerősökkel. Olyan emberekkel, akik – a szerzőhöz hasonlóan – átélték a II. világháború okozta érzelmi válság bugyrait. Emlékekkel a zsebükben érkeztek a Károlyi étterem dísztermébe, hogy együtt idézzék vissza a múltat s ünnepeljék a jelent.
A kötetbemutató során elsőként az est moderátora, Joó Géza köszöntötte a hallgatóságot. Mint mondta, e kötet nem csak egy történelmi regény, sokkal inkább a szerzőnek és családjának odüsszeiája, amelyben a múlt érzelmei kerülnek az olvasó figyelmének középpontjába. Általa egy olyan családot ismerhetünk meg, mint a Besenyi család, amely missziójával nemcsak a külhoni magyarságnak, de hazánknak is maradandó kulturális értéket nyújt.
Dr. Tanka László, a könyv kiadója, a Panoráma Világklub elnöke 1944 karácsonya emlékének felidézésével köszöntötte a szerzőt. „1944 karácsonyát Károly 9 évesen, öccsével és édesanyjával az utolsó menekülő vonatok egyikén, míg mi az ajándékokkal teli karácsonyfa alatt töltöttük. Mégis ünnep ez a mai nap. Ünnep, mert itt vannak Argentínából a Besenyi család tagjai, drága barátaink, Károly és felesége, Zsuzsika, valamint lányuk, Zsófi. Továbbá ünnep, hiszen a szerző 60. születésnapjának 27. évfordulójára jelent meg ez a kötet.”
A könyv kiadója az életünk történéseit meghatározó emlékek fontosságával zárta a gondolatait. Hangsúlyozta, hogy az életünk történetéért mi vagyunk felelősek, s hogy mennyire adjuk át az utókornak, csak rajtunk múlik.
A múltbéli események felidézését folytatta dr. Lantos János dél-amerikai volt kereskedelmi diplomata is, aki a Besenyi családdal való első találkozás impresszióját elevenítette meg a közönség előtt. Köszöntőjében a magyar nyelv megőrzésének fontossága mellett kiemelte, hogy a magyar emigráció képviselete maradandó emlékekkel és jelentős kulturális örökséggel gazdagította hazánkat. Mint mondta, a kultúra befogadásának képessége kiemelten fontos az emigráció területén. Fontos elfogadni önmagunkat, ugyanakkor megteremteni azt a presztízsértéket, amelynek köszönhetően kultúránk tovább öröklődik a generációk között is.
Az oktatási intézmény, amely a Besenyi család révén jött létre éppen ezen kulturális örökség megtartását tűzte ki célul. A Turulmadár célba ért! – A San Carlos de Barilochéban önerőből megalapított angol nyelvű alap- és középfokú oktatási intézményről az est folyamán testközelből is megismerkedhettek a jelenlévők. A kötetbemutató hangulatát egy különleges filmvetítés alapozta meg, amelyben az imént említett iskola életről, az ünnepélyeken, a magyar néptáncot előadó argentin gyermekekről, valamint a különleges Szent István nevéhez kapcsolódó ünnepségekről szóló, eddig még nem látott felvételeket jelent.
Az est záróakkordjaként a szerző köszöntötte a hallgatóságot. Kiemelte, hogy családja küldetésének indító oka a magyar kormány által küldött fiatal ösztöndíjasok csoportja volt, akik azzal foglalkoztak, hogy bizonyos magyar közösségekbe dolgozzanak be, főleg a magyar nyelv és a magyar hagyományok megőrzése érdekében.
„Nekünk hiányoztak azok a barátok, akiket otthon hagytunk. Zsuzsi kijárta azt, hogy ennek a közösségnek a révén 2-3 év munka után szervezetünknek jogi alapja is legyen. S hogy mi végre e misszió? Szeretném, hogy a mostani fiatalság minél nagyobb számban megtudja, mit éltek át azok a magyarok, akik kikerültek messzi földre. Egy odüsszeia volt a mi utunk.”
Február 18-án – Jókai Mórra emlékezve – ünnepeljük a magyar széppróza napját, s e napon ünnepelte idén a Magyar Írószövetség is a magyar irodalmat és prózaíróit: az intézmény egy egész délutáni programsorozattal készült a szépírók, ugyanakkor az irodalmat kedvelők számára, ahol többek között az írószövetség által kiadott novellagyűjtemény bemutatójának és ezzel párhuzamosan egy novellaíró versenynek lehettünk a szem- és fültanúi.
A Nagyváradon szerkesztett irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának idei második, februári lapszáma az egyik alapítót, Lipcsei Mártát hozza (vissza) az olvasók látókörébe: Költőköszöntő címmel Dénes László írt az idén 80. életévét töltő poéta életútjáról, pályájáról, majd Ködöböcz Gábor irodalomtörténésznek egy méltatása olvasható, amelyet a váradi költőnő frissen írott verscsokra követ.
Teljes a Panoráma Színpad programja, és még három tucat előadót jelentett be a Művészetek Völgye, amely július 21. és 30. között várja a fesztiválozókat a nyár legszínesebb tíz napjára Kapolcsra, Vigántpetendre és Taliándörögdre.
A KMI 12 című program részeként a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatósága 2020 óta minden évben kiválaszt tizenkét kortárs szakmailag elismert szerzőt, illetve pályakezdő alkotót, hogy a program által nyújtott lehetőségekkel segítse irodalmi pályafutásukat, karrierjük építését.
Cristian Mungiu a kortárs román film egyik legfontosabb rendezője. Február 9. és 12. között, R. M. N. című új filmjének magyarországi bemutatójához kapcsolódva, az Uránia Nemzeti Filmszínházban négy filmből álló retrospektív vetítéssorozatot láthatnak Mungiu alkotásaiból az érdeklődők.
A kétszázéves jubileum alkalmából a Magyar Nemzeti Bank a Petőfi Irodalmi Múzeum együttműködésével Himnusz megnevezéssel 15 000 forint névértékű ezüst és 3000 forint névértékű színesfém emlékérmét bocsátott ki. Az emlékérmék hivatalos kibocsátásának alkalmából megrendezett eseményen elsőként Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte az összegyűlt ünneplő közönséget.
A 2023-as esztendő több szempontból is ünnepi évnek számít, hiszen Petőfi Sándor és Madách Imre születésének 200. évfordulója mellett Kölcsey Ferenc kétszáz éve befejezett alkotását, a Himnuszt is ünnepeljük, a Magyar Honvédség fennállásának 175. évfordulójával egyetemben. A Petőfi Kulturális Ügynökség és a Magyar Honvédség közös ünnepségének a Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság Művelődési Központja volt a helyszíne.
Amint már arról beszámoltunk, január 13-án hivatalosan is megnyílt a Költő lenni vagy nem lenni című új és állandó kiállítás, melyet Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából alkottak meg. A Petőfi Irodalmi Múzeum színes, egész napon át tartó programsorozattal várja vendégeit január 14-én, a Petőfi szabadnapon. Portálunkon folyamatosan frissülő cikkel számolunk be a különböző előadásokról, foglalkozásokról és egyéb izgalmas eseményekről.