2022. augusztus 05., 10:00
Bizonytalan jövőkép, de egy közös érdek: ekképpen lehetne összefoglalni a július 31-én Kapolcson, a Petőfi-udvarban tartott könnyed, reggeli beszélgetés legfontosabb üzenetét. Az esemény során dr. Harmath Artemisz irodalomtörténész, kritikus, az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum vezetője, Gombos Péter magyar szakos tanár, olvasáskutató, Kovács Gergely magyar szakos tanár, valamint Poós Zoltán író, az esemény moderátora beszélgettek az alfa generáció olvasási szokásairól, az online világ problematikájáról, valamint a tanárok küldetéstudatáról.
Rohanó világunkban egyre többször felejtünk el megállni. A bizonytalanságok és a meg nem válaszolható kérdések korát éljük. Háborús veszély, klímaváltozás, koronavírus, infláció, járvány, szegénység, vízhiány, élelemhiány hastegek árasztják el online felületeinket. Mindemellett hajt bennünket a megfelelési kényszer, a bizonyítási vágy annak érdekében, hogy önmagunknak s családunknak megteremthessük azt az életet, amelyről mindig is álmodoztunk. Az Y generáció tagjaként bennem is a jövőképemmel kapcsolatos kérdések ezrei merülnek fel: vajon vállalhatok gyermeket? Szívhatok még friss levegőt negyven év múlva is? Vajon lesznek még könyvek és létezni fog a nyomtatott sajtó?
A kérdések ott kezdődnek – vallja Gombos Péter –, hogy hajlandók-e olvasni az alfa generáció tagjai. Egy 2009-es mérés alapján azoknak a gyermekeknek, akik saját bevallásuk szerint rendszeres fogyasztói az online világnak, a 69 százaléka soha nem vett könyvet a kezébe. Az olvasáskutató szerint a probléma alapjai a felgyorsult világban keresendők. A kérdés tehát nem az, hogy mit olvasson a gyermek, hanem az, hogy fellelhető-e benne a könyvek szintjére való lelassulás hajlandósága. Az olvasási szokások tendenciája generációról generációra változik. Gondoljunk csak a nagyszülőkre, akik felhalmozott könyveik birodalmával is büszkélkedhetnek az unokáknak.
Az alfa generációnak és családjuknak már nehezebb dolguk van, hiszen az online világ talán túlzás nélkül születésük pillanatától meghatározó a mindennapokban. A mese műfajára gondolva elsőként sokaknak a televízióból ismert, vizuális kultúrával átitatott, gyermekeknek készült film jut eszükbe. Dr. Harmath Artemisz szerint a kép- és hanganyag együttható ereje mára már megkerülhetetlen alapját képezi a szövegek kultúrájának. A különböző médiumok sokkal jobban reflektálnak egymásra az adaptációnak köszönhetően, másrészről az online világban tapasztalt vizuális kultúra megköveteli a szépirodalom látásközpontú integrálását a köztudatba.
Poós Zoltán szerint a vizuális kultúra térnyerése révén mind a kiadók, mind pedig a szerzők az alkalmazkodásra, ezáltal egy újfajta szemlélet elsajátítására lettek ítélve. A képregények dinamikusabb rajzokkal, a szépirodalmi szövegek illusztrációk beszúrásával, míg a mesekönyvek számos képi anyaggal gazdagodtak, ezzel segítve az olvasást. Az irodalomtörténész szerint az illusztráció kultúrája magas színvonalú Magyarországon, azonban az ökonómiai válság miatt a papírvásárlás nehézsége és a nyomdai munkálatok kifizetése tovább nehezíti a terjesztést.
Kétségtelen tehát, hogy a kép és a szöveg szoros kapcsolatban áll egymással, de vajon miképp befolyásolja az olvasás folyamatát e két különböző ágazat?
Poós Zoltán szerint az Instagram, valamint a Tiktok platformok térnyerésének köszönhetően a papíralapú formátum lassanként már a múlté. Az Instagram lehetővé teszi, hogy oldalunkon polaroid fotók hatását keltve osszuk meg a világgal fotómontázsunk kiemelt szegmenseit, míg a Tiktokon az idézeteket zenei aláfestéssel, valamint a fiatalok által kedvelt képi anyaggal ötvöződik. A beszélgetés során gyakran felmerülő kérdés volt, hogy vajon képesek lehetünk-e mi, tartalomkészítők olyan mézesmadzagok elhelyezésére az imént említett platformokon, amelyek visszacsábítják a fiatalokat a papíralapú könyvek olvasásához. S bár a válaszokban nem született konszenzus, az kijelenthető, hogy ha ezen felületekre nem ellenségként, hanem az alfa generációt megragadható, a tudatos tartalomfogyasztásra sarkalló platformokként tekintünk, nagy lépéseket tehetünk az irodalom szeretetének reneszánsza felé.
Egy 2016-os tanulmány szerint a gyermekek a „régi”, „nehezen értelmezhető”, „unalmas” jelzőkkel illették az oktatási rendszerben megjelenő szépirodalmi alkotások többségét. Kovács Gergely véleménye alapján az iskolások többsége nem tud lelassulni arra a folyamatra, hogy elolvasson egy regényt. Az online világ információáradatának köszönhetően a gyermekek figyelmét legfeljebb tíz percig lehetünk képesek lekötni anélkül, hogy az internet hálójához nyúlnának, ekképpen az olvasást mint egyfajta élményszerzési módszert kellene megszerettetni a fiatalokkal. Az irodalmi alkotások megértésének elsajátítása már gyermekkorban elkezdődik. Dr. Harmath Artemisz szerint a kortárs gyerekkönyvek nem csupán a generációk közt húzódó szakadékhoz nyújthatnak hídszerepet, de a fiatalok szövegalkotási készségeinek fejlődését is indikálják.
A beszélgetés záróakkordjaként a Mesecentrum munkatársai a társadalom és a szülők hatásköre mellett a tanárok, valamint a magyar kultúra vezérszemélyiségeinek meghatározó szerepvállalására hívták fel a figyelmet. Kovács Gergely szerint az olvasás szórakoztató és hasznos mivoltát nem lehetetlen „visszatanítani” az alfa generációnak, ugyanakkor kétséget kizáróan többletenergia befektetésével és a különböző médiumok bevonásával érhető el a kívánt eredmény. Fontos, hogy olyan személyek álljanak a fiatalok olvasási élményét középpontba helyező kezdeményezések élén, akik a kultúrában vállalt szerepükkel képesek megszólítani a fiatal generáció tagjait.
Az online világ térhódításával, valamint világunk felgyorsult tempójával tehát nehéz felvenni a versenyt, de ha megtanulunk kellően alkalmazkodni és elfogadni, egy nap talán újra reneszánszát éli majd a papíralapú könyv, a nyomtatott sajtó s talán a kortárs magyar irodalom is.
