Szokatlan, izgalmas és kiszámíthatatlan előadáson vehettek részt péntek este a művészetek kedvelői a Három Holló kávéház előadótermében. Az Artus néven elhíresült társulat különleges produkciója során a nézők megtapasztalhatták a szürrealizmus, a valóság, az élet és a halál elválaszthatatlan kapcsolatát. Az egyetlen nap alatt létrejött előadás során a társulat művészei előre megadott témára, egyetlen intenzív próbanap alatt hoztak létre új, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen eseménysorozatot. Az így kapott műsorszám tehát egyszerre premier és darabtemetés, előadás először és utoljára. Ami aznap este történt, valahol Budapest belvárosának egyik kávéházában, az abban a formájában soha többet nem látható.
Vajon milyen előadást hoz létre az indirekt módon megalkotott, improvizációk sorozatán alapuló eseménysorozat? Hogyan reagálnak a szereplők egy-egy változtatásra, s miképpen tudják bevonni a közönséget a művészek egy olyan előadásba, amelyet voltaképpen ők maguk sem ismernek? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a Három Holló előadótermében, ahol a nézők és művészek, mint egy kávéházban, asztaloknál ülve kötetlenül beszélgethetnek, miközben folyamatosan vizuális, zenei és színházi akciók történnek körülöttük.
Az előadás a forrás hívószó alapján készült. A születés, a halál, a nőiség, a reggelek körforgása, a hajszárítás, a férfi-nő kapcsolat, a monotonitás, az ellaposodott szerelmek csapdája, valamint a modern kori, felfújható dinoszauruszon vágtató huszár került a nézők figyelmének központjába.
A darab különlegességét az adta, hogy nem kívánta meg a halk beszédet, a modoros viselkedést, bátran fogyaszthattunk ételt és italt a performanszok közepette, s nem volt tiltott érzelmeink kimutatása sem. Az epizodikusan kapcsolódó jelenetek az élet különböző szegmenseit láttatták a nézőkkel a forrás hívószó kínálta értelmezési lehetőségein keresztül, amelyek nemcsak az élet és a halál körforgását, de az energiaválságot, valamint a művészetek forrásául szolgáló irodalmi alkotásokat is bemutatták.
Az előadásban az irodalmi alkotásokon kívül a képzőművészet, a színház, a tánc, illetve a zene is jelen volt. Az est hangulatáért, valamint a jelenetek zenei aláfestéséért Juhász Attila zongoraművész, Piri Béla nagybőgőművész, valamint Tiba Sándor dobos játékát dicsérhetjük.
Az esemény Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület szervezésében a Petőfi Kulturális Ügynökség szakmai közreműködésével valósul meg.
A Magyar Kultúráért Alapítvány a kétszáz éve született Petőfi Sándor emlékévének alkalmából egy különleges felhívásra bátorítja és ösztönzi a teljes magyar lakosságot. A felhívás elsődleges célja, hogy felidézzük Petőfi természetéhez való viszonyát, s együtt, a költőre emlékezve ültessük el Petőfi Sándor híres – Székelykeresztúron található – körtefáját szerte a teljes Kárpát-medencében. A hagyomány szerint Petőfi Székelykeresztúron, a Gyárfás-kúria kertjében egy hatalmas körtefa alatt töltötte utolsó estéjét.
„Tamás karaktere és emlékezete egyedülálló, mindannyiunk számára közös nevező” – olvashattuk a február 27-re szóló programleírásban. S valóban, mi sem mutatja ezt jobban, mint egy hatalmas terem, telis-tele emberekkel, akik még szívükben őrzik Cseh Tamás emlékét, és akik csupán azért gyűltek össze, hogy végig kísérjék a művész élettörténetét. S bár azt gondolnánk, hogy röpke másfél óra aligha elegendő egy hosszú és tartalmas életút feltárásához, mégis bátran kijelenthetjük, a Vecsei H. Miklós rendezésében előadott koncert tökéletesen rácáfolt erre.
Nemes Nagy Ágnes tájlíráját bemutató időszaki kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amely verseken, kéziratokon, archív felvételeken és interjúkon keresztül mutatja be a költő egész életművében megjelenő sajátos tájlírát. A Mindenek ellenére föld – Nemes Nagy Ágnes tájképei című időszaki kiállításon a költő rajzai is megtekinthetők. A kiállítás péntektől várja a látogatókat.
Február 18-án – Jókai Mórra emlékezve – ünnepeljük a magyar széppróza napját, s e napon ünnepelte idén a Magyar Írószövetség is a magyar irodalmat és prózaíróit: az intézmény egy egész délutáni programsorozattal készült a szépírók, ugyanakkor az irodalmat kedvelők számára, ahol többek között az írószövetség által kiadott novellagyűjtemény bemutatójának és ezzel párhuzamosan egy novellaíró versenynek lehettünk a szem- és fültanúi.
A Nagyváradon szerkesztett irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának idei második, februári lapszáma az egyik alapítót, Lipcsei Mártát hozza (vissza) az olvasók látókörébe: Költőköszöntő címmel Dénes László írt az idén 80. életévét töltő poéta életútjáról, pályájáról, majd Ködöböcz Gábor irodalomtörténésznek egy méltatása olvasható, amelyet a váradi költőnő frissen írott verscsokra követ.
Teljes a Panoráma Színpad programja, és még három tucat előadót jelentett be a Művészetek Völgye, amely július 21. és 30. között várja a fesztiválozókat a nyár legszínesebb tíz napjára Kapolcsra, Vigántpetendre és Taliándörögdre.
A KMI 12 című program részeként a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatósága 2020 óta minden évben kiválaszt tizenkét kortárs szakmailag elismert szerzőt, illetve pályakezdő alkotót, hogy a program által nyújtott lehetőségekkel segítse irodalmi pályafutásukat, karrierjük építését.
Cristian Mungiu a kortárs román film egyik legfontosabb rendezője. Február 9. és 12. között, R. M. N. című új filmjének magyarországi bemutatójához kapcsolódva, az Uránia Nemzeti Filmszínházban négy filmből álló retrospektív vetítéssorozatot láthatnak Mungiu alkotásaiból az érdeklődők.
A kétszázéves jubileum alkalmából a Magyar Nemzeti Bank a Petőfi Irodalmi Múzeum együttműködésével Himnusz megnevezéssel 15 000 forint névértékű ezüst és 3000 forint névértékű színesfém emlékérmét bocsátott ki. Az emlékérmék hivatalos kibocsátásának alkalmából megrendezett eseményen elsőként Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte az összegyűlt ünneplő közönséget.