Szalai Klaudia: Szürrealista látásmód tükrében

2022. október 03., 06:33

A negyedik alkalommal megrendezett PesText irodalmi fesztivál idén olyan világirodalmi műveket, valamint alkotásokat helyez a fókuszba, amelyek a közép-európai országok területén születtek. Célja, hogy megismertesse az eltérő nyelvek és kultúrák irodalmi alkotásait a magyar olvasóközönséggel, valamint összhangba hozza az országok közti olvasói élményeket. Az összművészeti fesztivál negyedik napján a szürrealista látásmódé volt a főszerep.

Fotó: Szalai Klaudia

Szokatlan, izgalmas és kiszámíthatatlan előadáson vehettek részt péntek este a művészetek kedvelői a Három Holló kávéház előadótermében. Az Artus néven elhíresült társulat különleges produkciója során a nézők megtapasztalhatták a szürrealizmus, a valóság, az élet és a halál elválaszthatatlan kapcsolatát. Az egyetlen nap alatt létrejött előadás során a társulat művészei előre megadott témára, egyetlen intenzív próbanap alatt hoztak létre új, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen eseménysorozatot. Az így kapott műsorszám tehát egyszerre premier és darabtemetés, előadás először és utoljára. Ami aznap este történt, valahol Budapest belvárosának egyik kávéházában, az abban a formájában soha többet nem látható.

Vajon milyen előadást hoz létre az indirekt módon megalkotott, improvizációk sorozatán alapuló eseménysorozat? Hogyan reagálnak a szereplők egy-egy változtatásra, s miképpen tudják bevonni a közönséget a művészek egy olyan előadásba, amelyet voltaképpen ők maguk sem ismernek? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a Három Holló előadótermében, ahol a nézők és művészek, mint egy kávéházban, asztaloknál ülve kötetlenül beszélgethetnek, miközben folyamatosan vizuális, zenei és színházi akciók történnek körülöttük.

Az előadás a forrás hívószó alapján készült. A születés, a halál, a nőiség, a reggelek körforgása, a hajszárítás, a férfi-nő kapcsolat, a monotonitás, az ellaposodott szerelmek csapdája, valamint a modern kori, felfújható dinoszauruszon vágtató huszár került a nézők figyelmének központjába. 

A darab különlegességét az adta, hogy nem kívánta meg a halk beszédet, a modoros viselkedést, bátran fogyaszthattunk ételt és italt a performanszok közepette, s nem volt tiltott érzelmeink kimutatása sem. Az epizodikusan kapcsolódó jelenetek az élet különböző szegmenseit láttatták a nézőkkel a forrás hívószó kínálta értelmezési lehetőségein keresztül, amelyek nemcsak az élet és a halál körforgását, de az energiaválságot, valamint a művészetek forrásául szolgáló irodalmi alkotásokat is bemutatták.

Az előadásban az irodalmi alkotásokon kívül a képzőművészet, a színház, a tánc, illetve a zene is jelen volt. Az est hangulatáért, valamint a jelenetek zenei aláfestéséért Juhász Attila zongoraművész, Piri Béla nagybőgőművész, valamint Tiba Sándor dobos játékát dicsérhetjük.

Az esemény Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület szervezésében a Petőfi Kulturális Ügynökség szakmai közreműködésével valósul meg.