Farkas Jenő: Egy Petőfi-monda keletkezéstörténete III.

Az francia anekdota változatai a Magyar Polgárban (1868) és a Magyarországban (1899)

Ismereteink szerint a francia–német anekdota magyar változatát elsőként a kolozsvári Magyar Polgár című napilap közölte 1868-ban, ami összefügg azzal, hogy a városok fejlődésével a cipészmesterek száma is megnövekedett, és egyre gyakrabban váltak a csalók áldozataivá, ők lettek a városi legendák szereplői és a tréfás hírrovatok célpontja. Eszerint „a pápai csizmák” témát városi folklórnak is tekinthetjük, hiszen szerzői ismertelenek, bár többnyire írók és újságírók voltak. Az adaptáció során a magyar változatban az eredetihez viszonyítva több információt találunk a történetre vonatkozóan: a nyitó mondatban a szerkesztő kiszól a szövegből, egy divatos olasz közmondással: Ha nem is igaz, jól kivan találva, megkérdőjelezve a történet hitelességét. Ezzel párhuzamosan elindul egyfajta hitelesítési kísérlet is: a szerkesztő megnevezi a hír forrását: „R. helyi tudósítónk…”, és pontosítja a helyszíni információkat: „Városunk egyik nagyobb szállodája”, talán a kolozsvári Nemzeti Szálló lehet és annak vendéglője. Az elbeszélés új elemekkel bővül: a csaló „utazó vendég”, „vendég úr” és a „legénye” (szolgája) a trükkös csalásban segítője, tettestársa. Az eredeti anekdotával való hasonlóság kétségtelen: a szereplő egy szélhámos gazfickó, és hasonlít az elmés átverés forgatókönyve és a városi környezet is. Ebben a szövegváltozatban a csizmadiák már nem nevetnek, inkább megpróbálják enyhíteni a kárt, a megoldás is gyakorlatiasabb: az „árván maradt csizmapárjaikat összeházasítván, eladhatják, s a veszteség felét ily módon fedezhetik”. Az anekdota szerepe a szórakoztatás, az olvasó figyelmének a felkeltése egyszerű frappáns történet és rövid mondatok révén, így lesz könnyen megjegyezhető és továbbadható. Az anekdota sajtóhírként cím nélkül jelenik meg.         

Farkas Jenő | Egy Petőfi-monda születéstörténete II.

A „becsapott csizmadiákról” szóló két évszázados francia–német vándoranekdota (A két csizmadia) tekinthető „a pápai csizmák” monda forrásának. Első magyar fordítása csupán százötven évvel később  jelent meg a sajtóban, a második fordítás 1899-ben. Közben az anekdota első „pápaiasított”, „petőfiesített” és „novellásított” szövegváltozatait hírlapokban. 

»Se non e vero, e bene trovato. [Ha nem is igaz, jól kivan találva].

1. helyi tudósítónk a következő hírt hozta lapunkhoz: 

Városunk egyik nagyobb szállodájának utazófélben levő vendége legénye által több pár lábbelit hozatott az egyik cipésztől. Hosszas próbálgatás után elvégre magas megelégedése megállapodott egy pár csizmán, a jobb lábán levőt fenn is tartá mindjárt, a balra valót pedig átnyújtá a csizmadiának, hogy siessen vele haza, verje fel a sámfára, s hozza vissza a vendéglőbe, hol is rögtön ki fogja a pár csizmát fizetni, amint a bal lábra való is kényelmesen áll lábán. Amint az első suszter a csizmával a korcsma kapuján lábát kitette, egy második után küldött, attól meg a bal lábra való csizmát tartá meg s a jobb párt küldé el kisáblázásra. De amint a második csizmadiát is túl tudta a kapun, az új pár csizmával a vendég úr is továbbállott. A félpár csizmával visszatérő csizmadiák a vásárlónak s a félpár csizmáknak hűlt helyét lelték a vendéglőben, nem maradván egyéb vigaszok, minthogy bánatjokban kölcsönösen társra leltek, a kilátás, hogy árván maradt csizmapárjaikat összeházasítván, eladhatják, s a veszteség felét ily módon fedezhetik”. (Magyar Polgár, 1868. október 28.)

A század végén, 1899-ben az eredeti anekdota második magyar fordítása párizsi hírként és részletesebb francia helyinformációkkal bukkan fel a Magyarország című tekintélyes napilapban. A történet anekdotajellegét bizonyítja a Különfélék színes, olvasmányos anyagok rovatcíme. A reklámszerű nyitó mondat célja az olvasó érdeklődésének a felkeltése: „Néhány héttel ezelőtt mulatságos szélhámosság történt a párisi Grand Hotelban”. Mint általában a városi legendákban történni szokott: egy bizonyára hamis londoni illetőségű Sir James H. baronet (jelentése: albáró) a szélhámos főszereplő. A helyszín a Gare de l’Est-hez közeli Grand Hotel, a ma is működő Grand Hôtel de Paris. Az ismert trükkös átverés Párizs híres körútjainak elegáns cipőüzleteiben történik. Ez a szövegváltozat is a francia−német ősanekdotára jellemző forgatókönyvet követi (a szélhámos fizetés nélkül lelép a pár csizmával) és az erkölcsi tanulság ugyanaz („a jövőre nézve tanulságos lecke”). A Két pár csizma cím szerepel a későbbi magyar szövegváltozatokban, eszerint a későbbi variánsok szerzői ismerhették ezt a szöveget.

Két pár csizma.

Néhány héttel ezelőtt mulatságos szélhámosság történt a párisi Grand Hotelban.

A fogadóba röviddel ezelőtt egy igen elegáns megjelenésű férfi érkezett, aki Sir James H. baronetnek [kis báró, brit köznemesi cím] írta be magát a jelentő lapra. Azután átment a Boulevard des Capucines-ra, ahol egy elegáns cipőüzletben egy pár drága csizmát rendelt meg. A csizmáknak 10 órára kellett elkészülniük, mert akkor a baronetnek, állítólag Marseille-ba kellett utaznia. A baronet azután a Boulevard des Italiens-en másik cipészt tisztelt meg látogatásával, akinél ugyanazon megrendelést tette, csakhogy utazását nem d. e. 10 órára, hanem déli 12 órára tűzte ki, amikorra a csizmáknak a fogadóban kellett lenniük. Az első cipész pontosan megjelent a csizmákkal. Sir James fel is próbálta azokat. Tetszését mindjárt meg is nyerték a valóban kitűnően elkészített lábbelik, drágák sem voltak. Azonban az egyik csizma, a bal, szorította a baronet lábát, tehát arra kérte a mestert, hogy vigye vissza a balt és húzza még egy napig kaptafára. A késedelem mit sem tesz. Úgyis ma még Parisban fog tartózkodni. A mester udvariasan beleegyezett a nagyúr ajánlatába és boldogan távozott a másik csizmával. Pont déli 12 órakor jött a második mester. A boldogtalan cipőművésszel ugyanazon jelenet ismétlődött, ami az előbb kollégájával történt, csakhogy ez nem a balt, hanem a jobbat vitte magával vissza. Másnap reggel, mintha csak összebeszéltek volna, pont 6 órakor találkozott a két cipészkollega Sir James ajtaja előtt, egyik a bal, másik a jobb csizmát tartva a kezében. Sir James azonban időközben azt a tréfát követte el, hogy még az előző napon elutazott, és azóta valószínűleg már London utcáit tapossa a francia cipőkészítmény remekeivel. (Magyarország, 1899. augusztus 21.)

1887-ben Jókai Üstökös cí,ű lapja aláírás nélkül közli a Hogyan tett szert Gubányi Máté csizmára című mininovellát, mely elsőként jeleníti meg „a pápai csizmák” téma hiteles pápai hátterét és a diák Petőfi portréját. Megtörténik a vándoranekdota „pápaiasítása”, „petőfiesítése” és „novellásítása”. Ebben a formában folklorizálódik tovább különféle folyóiratokban, később, a 20. század elejétől a néphagyományban.