Tekintsük át az eddigi ünnepi ismereteinket: ahogyan már eddig is megfigyeltük, ha fekete a karácsony, akkor fehér a húsvét, de ha fehér a karácsony, akkor már bizony zöld lesz a húsvét. De hányadán állunk a lángnyelvek képében leszálló Isten Szentlelkének ünnepével, azaz a pünkösddel? Szerencsénkre fekete-fehér ide vagy oda, ez az ünnep már mindenképp piros marad.
„A legények fejükbe nyomják a süveget, még jobban szorítják a kengyelt: ma van piros pünkösd napja, ma válik el, »ki a legény a faluban?«”
Pünkösdkor a Szentlélek eljövetelére és az egyház születésére emlékezik a keresztény egyház, de halvány emlékeink között őrizhetjük a régmúlt néphagyományaiban még elevenen élő pünkösdi szokásokat is, amelyek mára már csaknem teljesen kihaltak. Ilyen például a pünkösdi királyság – amelynek bár vallási vonatkozása aligha van – hagyománya egészen az 1600-as évek végéig nyúlik vissza. Ilyenkor valamennyi fiatal legény összegyűl, hogy megmérettessen a falu királya címért, kinek nem kevesebb, mint egyévnyi uralkodói jog, vagyis: ingyen fogyasztás a kocsmákban, meghívó a falu összes lakodalmába és büntetésmentes törvényszegés a jutalma. A leghíresebb pünkösdi királyválasztási néphagyomány minden bizonnyal Csepreg városához köthető, amelynek körülményeiről maga Jókai Mór számol be részletesen 1856-os cikkében a Vasárnapi Újság hasábjain. A három futamból álló lóverseny győzelmi pillanatairól a következő sorokat olvashatjuk:
„Mint a dühös vihar, nyargal a paripa e két ütéstől bőszülten előre, a jó szürke messze elmarad mögötte, a diadalmas legény a legnagyobb rohanás között visszafelé fordítja orczáját elhagyott társára, mintha azt kérdené tőle, hol maradtál szolgám? … Ekkor a ráró diadalmas lovagjának virágokból és hosszú szomorúfűz ágakból font koszorút tesznek fel a kalapjára s mint a pünkösd királya, ő kezdi meg a tánczot az esteli mulatságban.”
Azonban nem csupán a pünkösdi királyról való döntés volt bevett pünkösdi szokás akkoriban, a királyné kiválasztása – bár sokkal szelídebb körülmények között – de legalább ugyanolyan fontosságú volt a közösségnek. S míg a legényeknél az erőt, addig a hölgyeknél a szépséget díjazták. Jókai szerint a falu hajadonjai piros pünkösd napján választják ki egymás között a közösség legszebb és legjobb leányát ünnepkirálynénak, kinek „egy nagy tornyos koszorút illesztenek homlokára s énekelve körülhordják a faluban, minden ház előtt megállnak s összefogózva a közbevett pünkösdi királyné körül, eléneklik azokat a gyönyörű szép népdalokat, amik sohasem voltak megírva, mégis megszülettek, talán azok is azon a piros pünkösdi rózsafán termettek, a mellyen a szép leányok.”
A pünkösdi ünnepnapok – szintén Jókai soraiból ítélve – meglehetőst tartalmasan teltek, a verseny utáni bálozás mellett az úgynevezett kamóhúzást ésa bikahajszot is megrendezték. Mindkét hagyományos vetélkedőtípus a puszta erőkifejtésen alapult; a kamó (vagy más vidékeken kampó) húzás inkább a székely falvak sajátossága, amelyen a szomszédos falvak fiatal legényei úgy tettek pontot „határvillongásaik” végére, „hogy a mellyik helység el tudta a másikat vonszolni kamuval a vitatott határról s a meddig el tudta, ottan volt a határ.” A bikahajsz megnevezés már árulkodóbb lehet, mindössze csupán a már ismeretes bikakergetés és bikaölés hagyományáról van szó, de más vidékeken ludat vagy kakast öltek meg valamiféle szokatlan és felettébb kegyetlen módon. Mi tagadás, a különös, már-már bizarr szokásokból a magyarnak is bőven kijutott.
A pünkösdi időszakhoz természetesen számtalan hagyomány és babona társul még, táncmulatságok, párválasztó és udvarló szokások, a pünkösdölés, boszorkányűzés, s külön érdekesség, hogy Jókai Mór nem csupán terjedelmes cikkében emlékezett meg erről a sokszínű ünnepkörről; híres regényében, Az egy magyar nábobban ugyanis egy egész fejezetet szánt a pünkösdi király alakjának és a köré szerveződő népszokásoknak a megjelenítésére. S hogy csupán egy kis részletet idézzünk: „És kisült a lajstromból, hogy Márton hatévi pünkösdi királysága 72 akó borba került a községnek, s több mint száz mulatság bomlott meg miatta, egy kocsmárost pedig tökéletesen gazdaggá tett azáltal, hogy minden héten összetörte az üvegeit, fizette a város.”
A népszokások mellett egynéhány szimbólumot is meg kell említenünk, amelyek közül talán a legfontosabb az olajfaágat tartó galamb, mint a Szentlélek jelképe, de ugyanezt lángnyelvként vagy tűzként is említik, illetve ábrázolják. Többek között innen származtatható a piros pünkösd kifejezés is, a pünkösd liturgikus színe, s innen kapta nevét az éppen ekkortájt virágzó pünkösdi rózsa, amely számos népdalnak és versnek volt ihletője, így például Balassi Bálint híres versének is:
„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.”
(Borivóknak való)
Bár nem a pünkösdi rózsa, s nem is épp a legderűsebb, de Reményik Sándort is megihlette a pünkösd ünnepe:
„A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
Hogy születhetik újjá, aki vén?”
(Pünkösdi szomorúság)
Megannyi nagyszerű költemény, műalkotás és visszaemlékezés született tehát pünkösd köré szerveződve, így mi is mindannyian valamilyen módon újból átélhetjük mindazt, amit ez az ünnep adhat nekünk; – márpedig igencsak sok mindent tud adni – történjék az a Biblia olvasásával, Jókai Egy magyar nábobjával, templomjárással vagy éppen a következő népdalt dúdolgatva:
„Piros pünkösd napján imádkoztam érted,
Piros pünkösd napján vártam visszatérted.
Tele volt a határ nyíló vadvirággal,
Vártalak a keresztútnál pünkösdi rózsával.
Mindhiába vártam, ősz is lett azóta,
Elhervadt már régen a pünkösdi rózsa.
/:Kacagó kis párom többé sosem hívlak,
Hisz a késő, fagyos télben jégvirágok nyílnak.:/
Ugye kicsi párom, mégis visszajöttél,
Nem a tavasz hozott, hanem a hideg tél.
/:Itt maradsz már nálam, s tavasz elmúltával,
Teleszórom az utadat, pünkösdirózsával.:/”
(Piros pünkösd napján)
