Jezsó Ákos: Az év legcsendesebb napja

2023. december 21., 01:25
Mara Kinga Villő: Papírbetlehem (olaj, vászon, 60 × 80cm, 2017) – Fotó: Farkas Dávid

Az év legcsöndesebb napja. Ilyenkor valahogy még a falióra is halkabban ketyeg, hiszen megszületett a Megváltó és nem akarja felriasztani a kisdedet. Lecsendesül a világ, megszűnik minden gond és baj, az emberek szíve pedig telítődik szeretettel. Mert karácsony van, és itt van, újra itt van, közöttünk az, aki el sem ment: a világra jött Megváltó.

Jézus Krisztus születésének napját latinul Natalis Domininak nevezik. A nyugati kereszténység december 25- én, a keleti pedig január 7-én ünnepli. A két dátum közötti különbséget az okozza, hogy a keleti liturgiában mind a mai napig a régi, Julian-naptár a használatos, amely a nálunk, Nyugaton bevett Gergely-naptárhoz képest 13 napos késésben van. Abban azonban a kereszténység mindkét nagy ága megegyezik, hogy Jézus Betlehemben, Máriától született, de hogy pontosan mikor, azt nem tudjuk, hiszen az Evangéliumok e téren meglehetősen szűkszavúak. Nem árulják el, hogy melyik hónapban történt, csak annyit lehet megtudni belőlük, hogy valamikor az esti órákban, amikor már égtek a pásztorok tábortüzei, az égen pedig látni lehetett a csillagokat. Márpedig abból, hogy a pásztorok kint éjszakáztak a mezőn, arra lehet következtetni, hogy Jézus nem télen született. Mi mégis télen ünnepeljük a születésnapját.

Elgondolkodtató, hogy a kezdeti időszakban a keresztények eltérő időpontban ünnepelték Jézus születését: voltak olyan közösségek, ahol január 6-án, vagyis Vízkereszt napján, másutt április 18-án, vagy május 20-án. Aztán egy időre január 6-a lett az először Nyugaton, később Keleten is elfogadott dátum.

Mindez még az őskeresztények idejében volt.

A 325-ben ülésezett niceai zsinat határozott úgy, hogy december 25-én kell ünnepelni ezt a napot. Mivel nem tudták a zsinati atyák, hogy pontosan mikor is született Jézus, jobb híján kijelöltek egy napot, hogy attól kezdve az egész keresztény világ akkor ünnepelje a Megváltó világrajöttét. Döntésükben az is tetten érhető, hogy ellensúlyozni kívánták a Római Birodalomban az idő tájt igencsak népszerű Mithrasz-kultuszt, amely a téli napfordulón ünnepelte a Napisten sötétség felett aratott győzelmét.

December 25-e tehát eredetileg pogány ünnep volt. A zsinati atyák azonban azt mondták: Jézus legyőzte a sötétséget, s a pogány kultuszt ezzel mintegy „megkeresztelték”.

Az Evangéliumok Jézus születésének számos titkát mégis elmesélték. Ilyen a háromkirályok, vagy napkeleti bölcsek története, kiket egy csillag vezérelt a messzi idegenből, távoli tájakról, hogy tiszteletüket tegyék a kis Jézus előtt. Máté evangéliumából (2,1-11) tudjuk, hogy a keresztény hagyományok által Gáspár, Menyhért és Boldizsár névvel emlegetett bölcsek messzi tájakról érkeztek. Adjuk is át a szót a szent szerzőnek: „S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát”.

Miért mesélt az első történetről szemérmesen, a másodikról részletesebben az evangélista? Mert a szent szerző szerint nem az a lényeg, hogy az év melyik napján ünnepeljük a Megváltó születésnapját. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy ne csak egyetlen napon tiszteljük. Jézust szüntelenül, folyamatosan keresni kell, mint ahogyan a háromkirályok is tették, de ami még ennél is fontosabb, hogy legfőbb tanítása, vagyis a szeretet parancsa szerint éljünk! Mert csak ekkor tudja a szeretet igazából betölteni a szívünket. Ilyen értelemben legyen tehát minden nap karácsony, Jézus születésének ünnepén pedig csendesedjen el a világ, még a falióra is halkabban ketyegjen, hogy meghallhassuk szívünk igazi üzenetét, a szeretetet, merítsünk erőt belőle – és éljünk aszerint!

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. karácsonyi számában)