Juhász Dósa János: Sziklay Ferenc, a szlovenszkói magyarság mindenese

2023. december 19., 03:15
Sziklay Ferenc

Alaposan szétaprózta magát a 140 éve született Sziklay Ferenc, aki Aranyidán született, Kassán nőtt fel, Kolozsvárott szerzett magyar–latin szakos tanári oklevelet, de első tanári állása Pozsonyhoz kötötte. Ezt követte Szatmárnémeti, majd az akkori legdélibb magyar település, Fehértemplom, míg végül a kör bezárult, s ismét visszatért Kassára. Tipikus monarchiabeli pályasors. Trianon után megfosztották a tanári állásától, így lett a szlovenszkói magyarság mindenese, vagy ahogy pályatársai írták róla, Szlovenszkó Kazinczyja, hisz folyamatosan tartotta a kapcsolatot mindenkivel, aki számított. Egyesületeket gründolt, antológiákat szerkesztett, s ha mindezek után maradt némi ideje, akkor ő maga is alkotott. Mindenevő volt, s nemcsak az irodalomban. Mesterszinten hegedült, egy ideig mozihegedűsként tartotta fenn magát és a családját (fia, László irodalomtörténész, a magyar–szlovák irodalmi kapcsolatok ápolója volt), de ha úgy tartotta kedve, akkor a festészet sem állt tőle távol. Irodalomtörténeti tanulmányokkal nyitott, megírt pár regényt, alkalmi költőként és drámaíróként is megcsillogtatta a tehetségét. Ő írta az első szlovákiai magyar regényt, amely mi másról is szólhatna, mint arról az annyiszor elátkozott tragikus magyar művészsorsról. A Hangzatka főhőse Csermák József cseh származású hegedűművész, aki magyar művészként szeretett volna karriert befutni. Saját pozsonyi éveit írta meg a Jöttment című regényében, amelynek további két része is elkészült, de kéziratban maradt. Drámái közül a Catullus és a Pünkösthy lányok kerültek színpadra annak idején.

„Tán mégsem éltem egészen hiába” – írta egyik versében, de nem vagyok biztos benne, hogy ma már ennyire optimista lenne.

 

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. decemberi számában)