A Német Nyelvtudományi Társaság (Gesellschaft für deutsche Sprache) 1977 óta választja ki a német nyelvben az év szavait. Jómagam az 1980-as évek végétől dokumentálom az év magyarországi szavait. A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport 2010 óta több kategóriában és mindig nyelvi magyarázattal teszi közzé javaslatait. A fokozódó hírverseny miatt az év szavainak kiválasztása és kihirdetése már ősszel elkezdődik. De ez nem baj, mert ha egy szó decemberben bukkanna föl, igazából már csak a következő évben lehetne felkapott szó. Ahhoz ugyanis idő kell.
A gyors meghirdetésben úttörő a Oxford-szótár, mert már december elején bejelenti, hogy kiválasztotta az év angol szavát. Ez pedig 2023-ban a rizz szó. De mi a rizz? Tiktokos szlengszó, jelentését úgy adhatnánk meg: valaki nagyon karizmatikus. A karizma szó rövidített formájaként jött létre. A rizz vonzerő, stílus, sőt: a romantikus vagy szexuális partner vonzására való képesség. A rizz személy könnyen csajozik vagy pasizik. Igeként is használható, ebben a formában leginkább azt jelenti: elcsábít.
A németek idén a Krisenmodus szót tekintik az év szavának. A Krisenmodus (krízismód) a válságkezelést és gyors alkalmazkodást jellemző viselkedésformára utal. Egymás után jönnek a egészségügyi, gazdasági, politikai, háborús krízisek, s ezek megkövetelik a gyors alkalmazkodást.
Másoknak, más szó tűnik fel. A Collins-szótár az AI-t, azaz a mesterséges intelligenciát (Artificial Intelligence – mesterséges értelem) választotta az év szavának. Ebben hasonlítanak ránk.
A magyarországi szókiválasztás a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportnak köszönhetően többszempontú. A nyelvészek a kezdetektől figyelembe veszik az adott évre leginkább jellemző, nem föltétlenül új, de a társadalmi életben legtöbbet használt szót, ez az év szava. A kimondottan nyelvi újdonságot az év ifjúsági szavának választják. (Nálunk a rizz ide került volna.) A magyar nyelvészek tudva, hogy a szókiválasztás valamiféle értékrendet is mutat, két további kategóriát is bevezettek: az egyik az év antiszava, vagyis olyan lejáratott szó, ami valami kritikus, kritizálható ügyet fed, valamint az év költői (irodalmi) szavát, ami az adott év esztétikailag kiemelkedő teljesítménye. Ezáltal a társadalmi érdeklődésen túl – Lőrincze Lajos programját követve – pozitív nyelvművelői feladatot is ellát az év szava választás.
A magyarországi év szava a chatGPT lett. A chatGPT-t 2022. november 30-án jelentették be, így felfutása és tudományos, de főleg társadalmi témává válása a 2023-as esztendőhöz kötődik. Látványosan nem magyar szó, leírása, helyesírása, kiejtése is gondot jelent, de egy év alatt szinte mindenki megtanulta – valahogy. Angol összetett szóról van szó, amelynek első fele, a chat már ismert volt, a második fele egy nehezen lefordítható mozaikszó. Nyelvtanilag félmozaikszónak nevezhetnénk. A chatGPT mesterséges értelemre alapozott szöveg-előállító program. Az angol chat szó tehát már régebben ismert volt a magyar nyelvben: online csevegési (írott üzenetküldő, társalgási) mód. A GPT feloldása pedig: Generative Pre-trained Transformer, amit magyarul körülbelül úgy fordítanánk: generatív előtanított transzformer modell, vagy ha még egy kicsit magyarítjuk, akkor generatív előtanított átalakító modell. De biztosan születnek még ennél jobb, közérthetőbb szakkifejezések. Helyesírása: kis kezdőbetűvel szabályos, a GPT viszont mozaikszóként nagybetűs, tehát: chatGPT. Kiejtése: csetdzsípítí. Árnyalja a helyzetet, hogy a chat immár cset formában is írható, így akár lehetne csetGPT is, és ezt ajánlanánk is a szerkesztőségeknek.
Az év magyar antiszava a lombkoronasétány, ifjúsági szava a pacek, irodalmi-költői szava pedig a hazaszótár lett. A szavakkal és magyarázatukkal már sok helyen meg lehetett ismerkedni, itt most egy kicsit bepillanthatunk a kulisszák mögé. Így mondjuk, ha kevésbé ismert, esetleg titkos információkat árulunk el a nagyközönségnek.
A szóválasztó bizottság minden évben több javaslatot megfontol. Az év szavára a következő jelölések érkeztek: MI (mesterséges intelligencia), robotember (robot sapiens), béke. Mivel a szókiválasztás kulturális küldetés, szóba került a vers szóval alkotott sok új összetétel: versvideó, versmaraton, verspatika, versnagyerdő (debreceni rendezvény a Csokonai 250 kapcsán). De végül is a chatGPT győzött. Az év antiszavára érkezett javaslatok: tahóparkolás, kerékpársáv, poller (forgalomterelő), online fenyőfa, kényelmi díj (pótdíj, kezelési költség helyett internetes vásárláskor), beszántás, veganáci, turistagátlás, szelfigátló fal, szelfijegy, rántás-shaming, Illetve a -pornó utótaggal képzett szócsalád: bosszúpornó, nyomorpornó, ételpornó (foodporn). Nehéz volt a választás, végül az alföldi lombkoronasétány (mint paradoxon, oximoron, azaz kvázi lehetetlenség) került ki győztesen. Az év ifjúsági szavának javasolták a streamel, a belenget, a szüttyög, a mezítlábas ppt. kifejezéseket, de a pacek idén mindent vitt. Az irodalmi-költői szóra érkezett javaslatok: kibérlett lelkiismeret (Petőfi Sándor: Az apostol), szemnyíl, csókcsákány, mosolygásfringia, gyöngyhó (Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya), bodorka (a lóhere megnevezése, illetve így hívják a berettyóújfalusi népmeseházat is). Itt pedig a hazaszótár lett a kiválasztott szó.
S hogy mégis mire jó az év szava választás? Amikor benne vagyunk az évben és a nyelvben, akkor nem gondolunk rá, hogy mennyire jellemzőek a szavaink. Gyakran hangoztatott közhelyeink vagy divatszavaink, az újonnan keletkező és felfutó kifejezések tükrözik az adott kor politikai, társadalmi, kulturális képét, valamint aktuális viszonyunkat a világhoz. Ezért jó egy kicsit távolabbról, mondjuk az év végéről rápillantani a folyamatosan alakuló szókészletünkre. És évek távolából visszanézve annyi minden elfelejtődik vagy válik jelentéktelenné, kicsinyessé. Ez pedig fontos tanulság.
A 2012-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Danyi Magdolna a ritkán megszólaló költők közé tartozott, ám a mintegy négy évtized alatt született opusa bonyolult, sokszínű és sokmélységű költői pályaív megrajzolását teszi lehetővé. Összesen három önálló verseskötettel jelentkezett életében: Sötéttiszta (1975, Forum), Rigólesen (1988, Forum) és Palicsi versek (1995, Forum), illetve 2013-ban Enyhület és felröppenés címmel a Forum és az Életjel együttműködésének köszönhetően jelentek meg összegyűjtött versei.
„Az íróra a természet, a társadalom, a kulturális környezet sajátos hatást gyakorol, az írónak pedig az a feladata, hogy ezeket a hatásokat is figyelve keresse a Vajdaság életében »az általános emberit«. Az írónak meg kell kapaszkodnia valami pozitívumban. A határtalanságba, a színtelenségbe, a talajtalanságba nem lehet gyökeret ereszteni” – vallja a lírai alkatú prózaíró, Szenteleky Kornél. Az orvosi hivatás és praxis az emberi test bajaira, míg az írói, szerkesztői, irodalomszervezői életmű a lélek, a szellem állapotára próbált gyógyírt nyújtani.
Fenyvesi villánk verandáján éveken keresztül koronás keresztespók (Araneus diadematus) lakott. Az esti villanyfényben röpködő rovarokból bőséges vacsorái voltak, így nem is mindennap szőtt új hálót, raktározta a pókselyembe bugyolált élelmet. Néha valamilyen rovarral mi is tápláltuk, amelyet kezünkből ragadott el.
A történelem lapjain sokszor szereplő budapesti Rákos-patak forrása a Gödöllői-dombvidéken, Szada és Gödöllő között található. A patak átfolyik Gödöllőn, Isaszegen, Pécelen, a Rákosokon (Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoskeresztúr). Itt terül el a történelmi Rákosmező. Majd a kőbányai–zuglói kerülethatáron átkelve, 44 kilométeres útját befejezve Angyalföldnél, az Árpád híd fölött torkollik a Dunába.
Valószínűleg nem véletlen, hogy épp advent első vasárnapján, az egyházi év kezdetének első estéjén mutatták be a székelyföldi Etéden a település ikonikus hangszerét, a frissen rekonstruált timborát. Könnyű dolgom lenne, ha egyszerűen egy hangszerbemutatóról kellene most írnom, ám a történet valami sokkal bonyolultabb és fontosabb lényeget hordoz magában: sok évtized után most újra megszólal az a hang, amely hosszú időn át az etédi közösség önkifejezésének összetéveszthetetlen hangja volt, s amely az idők során végképp elhallgatni tűnt, egészen mostanig.
Benedek Dezső professzor legalább annyira csodabogár a tudományos szférában, mint egykori barátja, Szőcs Géza az irodalomban. Hiszem, hogy nem azért voltak barátok, mert Kolozsváron összekötötték őket a diákévek, hanem kapcsolatukban volt valami különleges, valami sorsszerű, ami sírig tartó szövetséget és bajtársiasságot jelentett, néha közös munkát, közös gondolkodást és közös cselekvést is.
Az a kérdés, hogy létezik-e vajdasági magyar irodalom, mindig is felborzolta a kedélyeket, és indulatos válaszok születtek a témával kapcsolatban. Egyetemistaéveim alatt sajnos nem jutottunk el túl messzire, ami ezt a kérdéskört illeti. Úgy érzem, hogy a generációmnak sok-sok hiányossággal, vakfolttal kell megbirkóznia. Ezeket minél előbb tisztázni kell, mert a sok összekuszálódott szál magával ránthatja az embert, így tudatlanságból meggondolatlanul cselekedhet, beszélhet, ami igen kártékony tud lenni.
Mindenekelőtt hogy az egyik legtöbbet és legtöbbfélét olvasó irodalomkritikusunkat tisztelhetjük személyében, aki szinte már előre ismeri azt, mit írótársai még csak most írnak; illetve, másodszor: aki úgy ír kritikát, tanulmányt, esszét – s ez is csak kevesekről mondható el –, hogy abban rögtön egy egyéni nézetű, tűhegypontos mondatokkal megrajzolt nemzetkarakterológia s eszmetörténet esélyét is benne sejthetjük, azaz az általa górcső alá vett művekben azt (is) nézi, hogy azokból milyen nemzetkarakterológiai vonások hámozhatók ki…
Csak nekem tűnik fel, hogy hosszabb ideje egyik híres és kedvelt színészünk betegségével aprólékosan és szenzációhajhász módon foglalkozik szinte a teljes magyarországi sajtó? Persze tisztelet a kivételnek. Hogy mi ezzel a bajom? Válaszolok erre a kérdésre is, de előbb lássuk a sajtószemlét!
Szenteleky Kornélt már diákkorában is érdekelte a műfordítás, ám fordítói tevékenysége csak 1922-ben kezdődött el, két Baudelaire-prózavers magyarra való átültetésével (az akkoriban a magyar irodalmat is átható Baudelairekultusz hatására). Ezek a versfordítások a Bácsmegyei Napló hasábjain jelentek meg.