2023. december 06., 10:19
Acsaji Györgyi: Vízpartok és emberek 2.
Nyelvi barangolások 135.
A történelem lapjain sokszor szereplő budapesti Rákos-patak forrása a Gödöllői-dombvidéken, Szada és Gödöllő között található. A patak átfolyik Gödöllőn, Isaszegen, Pécelen, a Rákosokon (Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoskeresztúr). Itt terül el a történelmi Rákosmező. Majd a kőbányai–zuglói kerülethatáron átkelve, 44 kilométeres útját befejezve Angyalföldnél, az Árpád híd fölött torkollik a Dunába. A Rákos-patak nevét a benne egykor élő a rákokról kapta. A part menti zsombékosokban, mezőkben fölfedezték a vipera sajátos helyi változatát, az ártalmatlan rákosi viperát, amelynek nevét az 1950-es években (hogy ne legyen belőle áthallás, kellemetlenség) rákosréti vagy még inkább parlagi viperára módosították.
A patak völgye mindenkor felvonuló útja volt a Pest felé tartó hadaknak. Ezért a patakvölgy, de különösen mai pesti szakasza, az egykori Rákosmező vagy Rákos mezeje számos történelmi esemény tanúja. A Rákos mezején 1277-től (más forrás szerint 1286-tól) 1540-ig tartották az országgyűléseket. A máig élő helyi szájhagyomány szerint a király sátra a mai kőbányai (Budapest, X. kerületi) Nagyicce utcában, a patak fölött emelkedő, 137 méter magas Király-dombon (a térkép szerint: Király-hegyen) állt. A Rákosmező föltehetőleg egy hosszan elnyúló terület lehetett Rákoscsaba és Angyalföld között, pontos helyéről vita folyik, ám a mai napig élő szájhagyomány valószínűleg jól jelöli meg a Kőbánya és Zugló határán lévő, a Király-dombbal koronázott központi helyet.
A Rákos első említése 1299-ből, a Rákosmezőé 1451-ből maradt ránk. A rákosmezei országgyűlések kapcsán a „rákos” egy ideig az országgyűlést jelölő köznév is lett: „auf dem presspurgerischen Ragkhusch” (a pozsonyi rákosra/országgyűlésre). A régi szerb, horvát, szlovák és lengyel nyelvben is felbukkan a rákos mint tanácskozást, országgyűlést jelölő szó.
Kisfaludy Károly versben örökítette meg az egykori dicső helyszínt (Rákosi szántó a török alatt):
- Miről apám nagy búsan szólt, / Hogy itt hajdan szebb élet volt, / Érzi szívem s felsóhajtok, / Amint Rákos terén szántok. […] Rákos, Rákos hová lettél? / Szép híredbül de kiestél! / Fáj szívem, fáj, ha ezt látom, / S hazám földét sírva szántom.
1848-ban a márciusi ifjak a Rákos mezejére népgyűlést hívtak össze, amelyet az időközben kitört forradalom miatt nem tartottak meg.
A Rákosmező a magyar repülés szülőföldje is. Az első világháború alatt itt kezdődtek az első próbarepülések. A helyi emlékezet szerint az első repültér a mai Örs vezér tér és Élessarok közötti úgynevezett Gyakorlótéren volt. Mátyásföld rákosmezei részén nyílt meg az első közforgalmú repülőtér.
A patak két oldalán virágzott a földművelés. A 19. század második felében szorgos bolgárkertészek telepedtek ide. A mai Kőbánya és Zugló határán egykor egy falu volt: Rákosfalva. A falut, a mellette lévő Lardolin olajgyárral együtt 1970-es évek elején lebontották, helyére épült a Füredi úti lakótelep. Az egykori falura csak a középen megmaradt Álmos vezér téri templom és általános iskola, valamint a neve emlékeztet. Rákosfalvával szemközt, a kőbányai részen található a Hatház: hat, négyemeletes, nyitott folyosós tömbház. A házak az 1938. május 25–29. között Budapesten megrendezett 34. Eucharisztikus Világkongresszus vendégeinek elszállásolására épültek.
A falu mellett voltak kisebb polgári villák és néhány kastély is, például a Cziráky-kastély. A helyiek „Mária Terézia-kastélynak” nevezték, a rendszerváltás után magánkézbe került. A másik kastélynak már csak a helye van meg: közvetlenül a Rákos-patak partján állt a Kopottbárónak nevezett kastély. Állítólag egy elszegényedett báró lakott benne. Az 1990-es években lebontották, lakópark van a helyén.
Az egykori mocsaras Rákosmezőn (mai neve: Felsőrákosi rétek) ma szántóföldek, néhol lápos rétek, kertészetek, kiserdők és raktárak, telepek találhatók. A patak az 1960-as évek óta elkezdett szabályozás eredményeként már betonágyban folyik. Csak néhány, nyomokban fellelhető, kiszáradóban lévő kanyargós patakág emlékeztet arra, hogy egykor itt széles területet foglalhatott el a víz. Amikor patak az 1960-as években még nem volt teljesen szabályozva, olykor elöntötte a Pilisi út környékén fekvő házakat. Néhány természetes tó és víztározó is kapcsolódott a patakhoz. Legtovább a kőbányai sörgyárosról elnevezett Dréher-tó vonzotta a sétálókat. Mára ezt is feltöltötték.
Az egykori vízi életnek alig akad nyoma. A patak mellett néhol láthatók olyan épületek, amelyekről sejthető, hogy malmok voltak. Ilyen például a Keresztúri úti kertészet közelében álló sárga egyemeletes ház. A zuglói részen volt a Paskál-malom (ma már csak a Paskál-fürdő neve őrzi emlékét). Ki tudja, hogy a Paskál esetleg a húsvét jelentésű Paszkál névből vagy a latin eredetű népi páskum (legelő) szóból eredeztethető-e? A rákosmezei részen két pataki fürdőről tudunk. Az egyik a Kopottbáró mögötti mélyedésben volt. A mélyedést elárasztva itt forgatták a 1960-as években a Kárpáthy Zoltán (1966) című film dunai árvíz jelenetét. Sokáig játszótér volt itt, ma lakópark van a helyén. Egy másik pataki fürdő nyomai még látszanak a Rákos-patak és a Kerepesi út kereszteződésében, a patak régi és új ágának találkozásánál. A bozótosban ki lehet venni, hogy egykor (a két világháború között) a patakból egy négyszögletes, betonozott medencébe vezették a vizet, az egyik partszakaszon pedig fürdőházak (öltözők) alapjai látszanak. Ma hajléktalanok szállása.
Rákosfalva HÉV-állomással szemben az egykori Brösöc focipálya örvendett népszerűségnek. A Brösöcről sokszor ír Gyurkovics Tibor, Rákosfalva szülötte. A „brösöc” valójában BRSC, ez pedig a Budapest Ruggyantagyár SC rövidítése. A ruggyanta (ejtése rug-gyanta) a gumi nyelvújítási magyar neve volt. A háború után már Taurus-pálya volt a neve, de a helyiek még sokáig azt kiabálták: „hajrá brösöc”. Az 1990-es években a pályát eladták, ma áruház és benzinkút áll a helyén. Senki sem kiabálja többé, hogy „hajrá brösöc”!
