A Szlovákia Magyar Írók Társasága folyamatosan építi a kapcsolatot az oktatási intézményekkel, író-olvasó találkozókat szervez, hogy ezzel is közelebb vigye az irodalmat a fiatalokhoz. Október 31-én a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában megrendezte az irodalomnépszerűsítés lehetőségeit boncolgató szimpóziumát, közösen a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületével. A 2017 óta megvalósuló eseménysorozat idei rendezvényét Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke nyitotta meg, és a közelmúltban zajló belgrádi könyvfesztiválon szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Elmondta, hogy az ottani kormányzat vásárlási utalvánnyal járul hozzá ahhoz, hogy a könyvtárosok, pedagógusok, diákok közeli kapcsolatba kerüljenek a kortárs szerzőkkel. A Felvidéken körülbelül 300 könyvtárral rendelkező község van, és ha csupán negyedévenként hívnának meg egy-egy kortárs szerzőt, akkor akár 1200 találkozó is létrejöhetne évente a szerző és olvasó között.
A szimpózium előadói az idén is értékes témákat dolgoztak fel. Szalai Zsolt, az Ambroozia webfolyóirat szerkesztője, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum osztályvezetője, a tehetséggondozással összekapcsolt irodalomnépszerűsítő tevékenységről beszélt. Az online folyóirat más szerkesztőségekkel is jó kapcsolatot ápol, és a Kárpát-medence egész területéről közöl szerzőket, a pályakezdő szerzőik számára iskolai vagy kávézókba szervezett kis létszámú foglalkozásokon pedig személyes kapcsolatépítésre, ismeretátadásra is alkalom nyílik a kortárs irodalom területén. A Rómer Múzeumban látható Petőfi és kortársai Győrben című kiállítás kapcsán elmondta, hogy a hagyományos tablószövegek helyett a dramatizált, párbeszédes, a képregénytechnika eszközeit alkalmazó vizuális megjelenéssel a fiatalabb generáció által könnyebben befogadható, érdeklődésüket felkeltő tárlatot kívántak rendezni, amelyek mellé különböző korosztályokat célzó programokat szerveztek, így irodalmi stand up, vagy nyári tábor is segítette a kiállítás hasznosulását, az irodalom népszerűsítését.
Katona Nikolas író, költő, tanár előadásának témája a drámatechnikai módszerek alkalmazása volt az irodalomórákon. Fontosnak tartja, hogy az irodalmat a mai kor technológiai vívmányai mellett is szeressék a diákok. Úgy véli, elavult a régi frontális módszer, ezért innovatív/alternatív módokat kell keresni a pedagógusnak. Az előadása bemutatta a drámapedagógia előnyeit, valamint konkrét technikákat kínált, hogy az irodalmi szövegek játékos, ám tanító jelleggel megmaradjanak a diákokban.
Kocskovics Reczai Lilla, a komáromi Szinnyei József Könyvtár munkatársa a 2022 novemberétől működő a SZIKK (Szinnyei Könyvklub) mozaikszóra hallgató könyves klub fontosságáról tartott előadást. A klub azért jött létre, hogy magába szívja a könyvmolyokat, a könyveket szerető embereket, akik szeretnék megosztani más könyvkedvelő olvasókkal a véleményüket, élményeiket. Fontos számukra a közösségépítés és a valahová való tartozás érzésének kialakulása. Céljaik között szerepel, hogy a klasszikus irodalom mellett minél több kortárs irodalmi művet ismerjenek meg, illetve olvasásnépszerűsítő programokba kapcsolódjanak be.
Lacza Ilona, a Csallóközi Könyvtár igazgatója újdonságokat osztott meg a jelenlévőkkel. Olyan újdonságokat, melyek az irodalom népszerűsítését szolgálják. A legkisebbeknek Meseföldrajz címmel tartanak foglalkozásokat, egyegy ország jellegzetességeinek földrajzi leírásával, szokásaival, népmeséivel, táncaival, ételeivel, de mesetorna is van, amikor a gyerekek zenei kísérettel tornázzák el a meghallgatott mese történetét. A papírszínház is izgalmas oktatási-nevelési eszköz, egyszerre vizuális, audiális és kinetikus, vagyis jól ötvözi a színházat az irodalommal. A szöveg nélküli könyvek „olvasása” a kisebb és nagyobb gyerekek körében egyaránt népszerű. Ez a tevékenység megmozgatja a képzeletet, fejleszti a szókincset. A középiskolásoknak zenés irodalomnépszerűsítést tartanak, a filmes irodalomórán pedig többek között Madách Imre Az ember tragédiájának Jankovics Marcell általi animációs filmváltozatával foglalkoznak. Az idősebb generációról sem feledkeznek meg, számukra könyvbemutatókat tartanak közös énekléssel.
Kecskés Ildikó, a SZMKE egykori elnöke levélben üdvözölte, hogy „a SZMÍT az idén is megszervezte a szimpóziumot. Szlovákiában nem volt rá példa, hogy bármely kulturális intézmény, szervezet, vagy arra hivatott szerv érdemben figyelmet fordított volna a szlovákiai magyarlakta falvak könyvtárosainak tevékenységére, és elismerésben részesítette volna az arra érdemeseket. Sajnálatos módon a kilencvenes években megalakult SZMKE mindenkori elnöksége sem tette ezt meg. Ugyanakkor fontos elmondani, hogy a SZMKE elnöksége az egyesület fennállásának 20. jubileumi Tudás tárháza: könyvtár a neved? elnevezésű, 2019 őszén Érsekújvárban tartott országos, határokon átnyúló konferenciáján az egész ország területéről érkező könyvtárosok, az egyesület volt és akkori tagjai közül többeket elismerésben részesített. A 2017 őszétől megrendezésre kerülő szimpózium minden alkalommal hasznos tartalommal bírt, rendszeresen, méltó módon és közegben került sor az olvasásra nevelésre, ezen belül a fiatalok kritikus gondolkodási képességének, ismeretszerzési készségeinek fejlesztésére, javítására, az irodalomnépszerűsítés szükségességével való foglalatosságra. Azon felül, hogy a szervezők közös térben igyekeztek teret adni az irodalmároknak, pedagógusoknak, könyvtárosoknak, a kultúra területén tevékenykedők figyelemreméltó előadásainak, eszme- és tapasztalatcserének, minden alkalommal fontos mozzanat volt az arra érdemesek irodalomnépszerűsítés terén végzett kiemelkedő munkájának elismerése.”
A SZMÍT kitüntetésben részesítette a losonci Nógrádi Könyvtár munkatársát, Nagy Zorát és a Párkányi Városi Könyvtár igazgatónőjét, Csiffári Zsuzsannát, az irodalomnépszerűsítés terén végzett munkájukért. Mindkettőjük számára fontos, hogy az olvasás élményszerű történés legyen mindenki számára.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. decemberi számában)
A 2012-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Danyi Magdolna a ritkán megszólaló költők közé tartozott, ám a mintegy négy évtized alatt született opusa bonyolult, sokszínű és sokmélységű költői pályaív megrajzolását teszi lehetővé. Összesen három önálló verseskötettel jelentkezett életében: Sötéttiszta (1975, Forum), Rigólesen (1988, Forum) és Palicsi versek (1995, Forum), illetve 2013-ban Enyhület és felröppenés címmel a Forum és az Életjel együttműködésének köszönhetően jelentek meg összegyűjtött versei.
„Az íróra a természet, a társadalom, a kulturális környezet sajátos hatást gyakorol, az írónak pedig az a feladata, hogy ezeket a hatásokat is figyelve keresse a Vajdaság életében »az általános emberit«. Az írónak meg kell kapaszkodnia valami pozitívumban. A határtalanságba, a színtelenségbe, a talajtalanságba nem lehet gyökeret ereszteni” – vallja a lírai alkatú prózaíró, Szenteleky Kornél. Az orvosi hivatás és praxis az emberi test bajaira, míg az írói, szerkesztői, irodalomszervezői életmű a lélek, a szellem állapotára próbált gyógyírt nyújtani.
Fenyvesi villánk verandáján éveken keresztül koronás keresztespók (Araneus diadematus) lakott. Az esti villanyfényben röpködő rovarokból bőséges vacsorái voltak, így nem is mindennap szőtt új hálót, raktározta a pókselyembe bugyolált élelmet. Néha valamilyen rovarral mi is tápláltuk, amelyet kezünkből ragadott el.
A történelem lapjain sokszor szereplő budapesti Rákos-patak forrása a Gödöllői-dombvidéken, Szada és Gödöllő között található. A patak átfolyik Gödöllőn, Isaszegen, Pécelen, a Rákosokon (Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoskeresztúr). Itt terül el a történelmi Rákosmező. Majd a kőbányai–zuglói kerülethatáron átkelve, 44 kilométeres útját befejezve Angyalföldnél, az Árpád híd fölött torkollik a Dunába.
Valószínűleg nem véletlen, hogy épp advent első vasárnapján, az egyházi év kezdetének első estéjén mutatták be a székelyföldi Etéden a település ikonikus hangszerét, a frissen rekonstruált timborát. Könnyű dolgom lenne, ha egyszerűen egy hangszerbemutatóról kellene most írnom, ám a történet valami sokkal bonyolultabb és fontosabb lényeget hordoz magában: sok évtized után most újra megszólal az a hang, amely hosszú időn át az etédi közösség önkifejezésének összetéveszthetetlen hangja volt, s amely az idők során végképp elhallgatni tűnt, egészen mostanig.
Benedek Dezső professzor legalább annyira csodabogár a tudományos szférában, mint egykori barátja, Szőcs Géza az irodalomban. Hiszem, hogy nem azért voltak barátok, mert Kolozsváron összekötötték őket a diákévek, hanem kapcsolatukban volt valami különleges, valami sorsszerű, ami sírig tartó szövetséget és bajtársiasságot jelentett, néha közös munkát, közös gondolkodást és közös cselekvést is.
Az a kérdés, hogy létezik-e vajdasági magyar irodalom, mindig is felborzolta a kedélyeket, és indulatos válaszok születtek a témával kapcsolatban. Egyetemistaéveim alatt sajnos nem jutottunk el túl messzire, ami ezt a kérdéskört illeti. Úgy érzem, hogy a generációmnak sok-sok hiányossággal, vakfolttal kell megbirkóznia. Ezeket minél előbb tisztázni kell, mert a sok összekuszálódott szál magával ránthatja az embert, így tudatlanságból meggondolatlanul cselekedhet, beszélhet, ami igen kártékony tud lenni.
Mindenekelőtt hogy az egyik legtöbbet és legtöbbfélét olvasó irodalomkritikusunkat tisztelhetjük személyében, aki szinte már előre ismeri azt, mit írótársai még csak most írnak; illetve, másodszor: aki úgy ír kritikát, tanulmányt, esszét – s ez is csak kevesekről mondható el –, hogy abban rögtön egy egyéni nézetű, tűhegypontos mondatokkal megrajzolt nemzetkarakterológia s eszmetörténet esélyét is benne sejthetjük, azaz az általa górcső alá vett művekben azt (is) nézi, hogy azokból milyen nemzetkarakterológiai vonások hámozhatók ki…
Csak nekem tűnik fel, hogy hosszabb ideje egyik híres és kedvelt színészünk betegségével aprólékosan és szenzációhajhász módon foglalkozik szinte a teljes magyarországi sajtó? Persze tisztelet a kivételnek. Hogy mi ezzel a bajom? Válaszolok erre a kérdésre is, de előbb lássuk a sajtószemlét!
Szenteleky Kornélt már diákkorában is érdekelte a műfordítás, ám fordítói tevékenysége csak 1922-ben kezdődött el, két Baudelaire-prózavers magyarra való átültetésével (az akkoriban a magyar irodalmat is átható Baudelairekultusz hatására). Ezek a versfordítások a Bácsmegyei Napló hasábjain jelentek meg.