Ollé Tamás: Legyen vége már!

2023. december 20., 02:05
Katonák karácsonya, 1917/Forrás: Fortepan / Wein Sarolta

Olvasom, hogy 1956 decemberében csak szentestére oldották fel a forradalom leverése óta tartó kijárási tilalmat, az éjféli misére való tekintettel. A keserűség és kiábrándultság mellé jutott még az asztalra némi bor, alma és zsírszalonna. Márai szavaival élve nem csillogott a karácsony, s nem volt aranydió a fákon. „Nincs más, csak fagy, didergés, éhség” – írta Mennyből az angyal című versében a kassai polgár, New Yorkból.

Sok minden változott azóta, rendszerek jöttek-mentek, de a bizonytalanság íze ugyanolyan maradt. 2019 szilveszterén még önfeledten búcsúztattuk az évtizedet, a fogyasztói társadalom és az általános jólét aranykorát, a boldog békeidőket. Aztán jött a koronavírus, tavaly az ukrajnai háború és az energiaválság, jelenleg pedig az izraeli–palesztin konfliktus miatt forrong a világ. Babits Mihály Húsvét előtt című klasszikusának sorai jutnak eszembe: „...elég volt! / (...) béke! béke már! / Legyen vége már!” De nincs vége, s lassan már fel sem merjük tenni a költői kérdést: lehet-e még ennél rosszabb?

Mit tesz ilyenkor az egyszeri ember, főleg így karácsony közeledtével, ha nem a jól bevált történetekbe kapaszkodik? Azokba, amelyek reményt adnak, s amelyek megmutatják, hogy a legnagyobb embertelenségek idején is voltak, akik emberek tudtak maradni. Ott van például a híres karácsonyi tűzszünet, amikor is 1914 karácsonyán, a nyugati fronton szembenálló katonák rövid időre szögre akasztották fegyvereiket, s az ünnep apropóján előmásztak a lövészárkokból, hogy együtt ünnepeljenek. Tették mindezt annak ellenére, hogy a felső vezetés megtiltotta a közösködést.

Manapság sokan egyfajta nyűgként éljük meg az ünnepeket: ajándékozni kell, rokonokat látogatni, s novembertől hallgathatjuk a karácsonyi dalokat a tömött üzletekben. Az elüzletiesedés és az elidegenedés ellenére azonban nem árt észben tartani, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen időszak az évben, amikor egy kicsit lelassulhatunk, s időt szánhatunk egymásra. Tegyük hát félre ellenérzéseinket és becsüljük meg azt, ha idén is együtt ünnepelhetünk, s jut valami az asztalunkra!

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. karácsonyi számában)